Amikor eljöttél az MTK-tól, azt mondtad, hogy egy órával később már lehetett is volna munkád. Ezúttal is ez a helyzet?
- Szomorú vagyok, hogy el kellett köszönnöm a DVTK-tól, de ami bizakodásra ad okot, hogy amint hivatalossá vált a távozásom, még aznap két helyről is érdeklődtek a jövőmmel kapcsolatban.
Ha minden igaz, egyelőre nem megy olyan könnyen az elválás a Diósgyőrtől. Keserűbb a szájíz, hogy ilyen a vége?
- Egyelőre még nem sikerült megegyezni a távozás feltételeiről, de bízom benne, hogy erre minél hamarabb sor kerül. Inkább azért keserű a szám íze, mert az eredményeink elmaradtak a kívánttól, és soha életemben nem történt még velem olyan, hogy kiesőhelyen lévő csapattól kelljen eljönnöm. Máshogy terveztem a búcsút...
Összességében kudarcnak éled meg a DVTK-nál eltöltött időszakot?
- Nem igazán tudnám ezt egy szóval jellemezni, voltak pozitív és negatív időszakok is, úgyhogy inkább ezeket bővebben kifejtve, három részre osztanám az itt töltött időszakot. Az érkezésemtől a koronavírus-járvány miatt félbeszakított bajnokságig felszállóágban volt a csapat, ekkor stabilizáltuk a védekezést, fontos győzelmeket arattunk, és az év elején egy rendkívül jó felkészülés után kilenc mérkőzés alatt a DVTK szerezte a legtöbb gólt és pontot, még a Fradinál is többet, igaz ők egy mérkőzéssel kevesebbet játszottak. Nagyon sok negatív szériát megtörtünk, és az egyik legfelemelőbb érzés a COVID előtti utolsó mérkőzésünk volt, amikor az Újpest elleni meccsre több mint 8 ezer szurkoló jött ki, azaz teljesült az egyik célunk, hogy visszacsalogassuk a drukkereket a lelátóra. A második periódus az újraindulás utáni 8 mérkőzés volt, ezt az időszakot egy győzelemmel kezdtük, amivel a 4. helyre lépett elő a csapat, majd a Fradi elleni találkozón bravúrra készültünk, és hiába kaptunk ki, vastapssal kísértek le bennünket a szurkolók. Sokakban felcsillant a remény, hogy elcsíphetjük az EL-helyet, de ez irreális elvárás volt, viszont mivel sportemberek vagyunk, mindent meg akartunk tenni ennek érdekében. Ez végül elúszott, de az alapvető célt, hogy bennmaradt a csapat, hamar sikerült elérni, ezért a bajnokság hajrájában már az egyik legfiatalabb átlagéletkorú csapattal játszottunk, több saját nevelésű játékossal a sorainkban. A harmadik időszak pedig a mostani bajnokság, ami számomra eddig tartott....
A folyamatos gyenge eredmények miatt jelenleg a kiesőhelyen áll a DVTK, pedig a kerete erősebbnek tűnik ennél. Leszámítva a sérüléseket és a betegségeket, amelyekkel szinte minden csapat megküzdött, mi ennek a legfőbb oka?
- Nyáron sikerült jól megerősíteni a támadószekciót, de személy szerint szerettem volna még egy rutinos belső védőt igazolni, sajnos ez nem jött össze, márpedig az eredményeken látszik, hogy erre szükség lett volna. A rutinos Vági András és Dejan Karan is megsérült, szinte végig nélkülöztük őket az ősz folyamán.
Az egészséges védőink számára így egyáltalán nem volt versenyhelyzet, ha esetleg hibázott valamelyikőjük, a következő héten ugyanúgy a kezdőben találták magukat posztrivális híján.
Ennek pedig én egyáltalán nem vagyok híve. Ezen felül még a legjobb formában lévő és legkreatívabb játékosunk, Molnár Gábor kiesése is nagyon rosszul jött, ez döntően befolyásolta a támadójátékunkat, hiszen addig nálunk a legtöbb gólt és gólpasszt is ő jegyezte. Ami pedig még szintén az egyik okként említhető, hogy a helyzetkihasználásunk sajnos hagyott kívánni valót maga után....
Holott többek között a riválisok szerint is a Diósgyőrnek volt a bajnokságban az egyik legerősebb támadósora...
- Egyetértek, hiszen ahogyan említettem, jól sikerült megerősíteni a támadószekciót, de sajnos 12 mérkőzés alatt csak háromszor szereztük meg mi a vezetést, a többi találkozón futni kellett az eredmény után, ami még ilyen kvalitású támadókkal sem egyszerű helyzet...
A helyzetkihasználást is említetted. Az előző fordulóban például Grozav hatalmas ziccerben, kissé flegma mozdulattal emelt kapufára. Hogyan élted meg ezt a kispadon?
- Nem volt egyszerű... De sajnos az utolsó két meccsünkre ez volt a jellemző, hiszen ötször is a kapussal szemben álltunk, és egyszer sem sikerült betalálni ezekből. A jó támadó ismérve, hogy egyből egy ziccert értékesít.
Egy másik interjúdban azt nyilatkoztad, hogy a legnagyobb felelősség a tiéd volt ebben a szereplésben. Ha ez valóban így van, felmerült benned a lemondás korábban?
- Való igaz, mint vezetőedző, enyém a legnagyobb felelősség, és természetesen vállalom is ezt a felelősséget, de ez egy csapatjáték, másoknak is van felelőssége a rossz szereplésben.
A kérdésre válaszolva, igen, volt olyan nap az elmúlt időszakban, amikor megfordult a fejemben a lemondás, de mivel bíztam a csapatban, a stábomban és magamban is, ezért ezt a gondolatot elhessegettem, mert biztos voltam benne, hogy egy győztes meccsel óriásit lehet lépni a bajnokságban.
Például, ha a Mezőkövesd ellen a kapussal szembeni ziccereinket értékesítjük, akkor erre az interjúra jelenleg nem is került volna sor... Természetesen vannak dolgok, amikben én is hibáztam, és olyan dolgok is, amiket ma már másképp csinálnék... Ezekből a hibákból tanultam, és biztos vagyok benne, hogy legközelebb nem követem el ezeket.
Azt is mondtad, hogy "a klub Együtt vagyunk, győzni fogunk! jelszavából az utóbbi csak akkor valósulhat meg, ha az előbbi is.” Hogy érzed, ki nem volt veled?
- Egy klub életében nem lehet attól fontosabb, hogy a csapat sikeres legyen, és ezt a sikert mindenki, együtt akarja elérni. Annak nagyon örülök, hogy a tulajdonos úr az első perctől az utolsóig mindenben támogatott és segítette a munkámat. De erről nem szeretnék többet mondani.
Az érkezésedet követően a jó rajt miatt megszerettek a szurkolók, még a nevedet is skandálták. A végére részükről is elfogyott a türelem. Mikor érezted, hogy már neked is jut a lelátói haragból?
- Diósgyőrben van a legfanatikusabb és legcsodálatosabb szurkolótábor, minden egyes alkalommal élmény volt előttük meccselni. Minden találkozón odatették magukat 90 percen keresztül, Miskolcon mindenki él-hal azért, hogy a Diósgyőr sikeres legyen, ez a város utcáin is érezhető.
Az is rendben volt, amikor a nemtetszésüket fejezték ki, hiszen voltak negatív szériáink, ez ilyenkor teljesen érthető.
Aminek viszont örülök, hogy az érkezésem után nem sokkal visszaadtuk nekik a hitet, hogy nem mindig a kiesés ellen kell harcolnia a DVTK-nak. Hatalmas szurkolói bázissal rendelkezik a DVTK, miskolci emberek az ország egész területén élnek, még Nyugat-Magyarországon is vannak Diósgyőr-szurkolók. Ami bosszantó, hogy a kiesőhelyen kellett átadnom a csapatot. Nagyon nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy ilyen nagymúltú klub edzője lehettem, és örülök annak is, hogy nagyon jó kapcsolatot sikerült kialakítani és fenntartani az utánpótlásedzőkkel is. Rengeteg felejthetetlen élménnyel gazdagodtam.
A karrieredben korábban már többször is előfordult, hogy egy csapattól akkor kellett távoznod, amikor az még a középmezőnyben állt, aztán pedig kiesés lett belőle. Nem jó ómen, ha távoznod kell egy csapattól, igaz most pont a fordítottja az igaz, azaz kiesőhelyen áll a csapat a távozásodkor...
- Így igaz, a Nagyecsed, az Ebes, a Balmazújváros és az MTK is kiesett azután, hogy eljöttem, de természetesen ezek mind csak véletlen egybeesések. A DVTK jelenleg egy pontra van a bennmaradást érő helytől, és nagyon bízom benne, hogy sikerül is elkerülni a kiesést. Az új vezetőedzőt, Geri Gergelyt egyébként ismerem, hiszen egy évvel ezelőtt éppen nálam, Diósgyőrben töltött egy egyhetes tanulmányi utat, amikor folyamatban volt a Pro-licences edzői papírjainak megszerzése. Szimpatikus kollégát ismertem meg benne, sok sikert kívánok neki a DVTK élén.
Az MTK-nál és a Diósgyőrnél eltöltött időszak használt vagy ártott a megítélésednek?
- Azt majd mindenki eldönti saját maga, hogyan ítél meg az eredményeim alapján. Mindenesetre azt büszkén vállalom, hogy megye II-es ifiedzőként kezdtem a pályafutásomat 21 évvel ezelőtt, végigjártam a ranglétrát. Az NB I-be két csapatot is feljuttattam, majd pedig két együttes kispadján is ülhettem az élvonalban.
Szerinted a magyar edzők között most hol helyezkedsz el?
- A múlt hétig a 12 NB I-es edző között voltam, jelenleg pedig a munkanélküliek között... De komolyra fordítva: nincsen jó vagy rossz edző, hanem eredményes és eredménytelen edző van. Ez a szakma olyan, mint a hullámvasút, egyszer fent, egyszer lent.
NYIKES ZOLTÁN
