Hogy érintett, hogy 16 évesen, 4 hónaposan és 17 naposan pályára léphettél a felnőttek között az MTK elleni NB I-es mérkőzésen?
- Nem számítottam rá, hogy be fogok állni, de nagyon örültem a lehetőségnek.
Úgy voltam vele, hogy mikor, ha nem most?!
Volt valami "beavatási-ceremónia" a csapaton belül?
- Pizzát szoktak rendelni ilyenkor a többiek, kellene nekem is, de egyelőre nem került rá sor.
Tudtad, hogy te lettél az elmúlt 10 év második legfiatalabb debütánsa?
- Nem figyeltem a statisztikákat, úgyhogy ezt nem is gondoltam. A bemutatkozásom nagy lendületet adott, még motiváltabb lettem.
Mi a célod a Diósgyőrnél?
- Nagyon bízom benne, hogy fogok még játszani, ezért meg is fogok tenni mindent. Ebben a bajnokságban legalább félidőket szeretnék játszani, szeretném meghálálni a bizalmat, a közeljövőben pedig stabil tagja szeretnék lenni a csapatnak.
Milyen a beilleszkedés egy felnőtt NB I-es csapatba?
Elég nehéz volt az elején. Nyáron kezdtem el, 15 évesen, akkor nagyon fura volt, de a csapattársak jól fogadtak, segítettek engem. Most már viszont én is megkapom a kritikát, ha nem teljesítek megfelelően, mert én is ugyanúgy a csapat tagja vagyok.
Mennyire nehéz megértetned magad, tiszteletet kivívnod az idősebb játékosok körében?
- Nem mondanám, hogy nehéz. Ugyanúgy kezelnek mint a többieket. Nem magázom már a 10-12 évvel idősebb játékosokat sem, de nyilván tisztelem őket.
Nem ritka jelenség az, hogy az idősebb NB I-es játékosok kicsit csipkedik, ugratják a fiatalabbakat. Nálatok mennyire jellemző ez?
- Megvolt ez nálunk is, persze. Nyáron főleg.
Amikor cicáztunk, és nem én voltam középen, akkor rám rúgták a labdát, hogy én menjek be cicának. Mondták nekem, hogy este kakaóznom kéne, nem edzeni. (Nevet)
Persze a piszkálódás mellett szemmel láthatólag támogatnak is. Kinek köszönheted a legtöbbet a csapattársak közül?
- Nyáron sokat segített Tamás Márk, Lipták Zoltán meg szórakoztatott folyamatosan. A fiatalabbak is támogattak: Bárdos Bence, amikor Óvári Zsolt itt volt, akkor ő is. Tajti Matyi, amikor idejött. Most Márkvárt Dávid segít sokat.
Utóbbi kettő hozzád hasonlóan viszonylag korán bemutatkozhatott az élvonalban. Mit jelent számodra, hogy a jövőben ilyen játékosokkal kell majd megküzdened a helyedért a kezdőben?
- Nem érzem ezt kellemetlennek, inkább megtiszteltetés, hogy velük lehetek. Elég jó játékosok, Márkvárt már a (felnőtt) válogatottban is játszott, elért valamit itthon. Matyinak is azért elég jó hírneve van. Ez csak jót jelent számomra, hogy ilyen játékosokkal vagyok egy csapatban.
Miért éppen te lehetsz ott velük? Miért nem más az utánpótlásból?
Az szerintem mindenképp sokat számít, hogy kétlábas vagyok. Az is, hogy agresszív vagyok, meg persze az, hogy eddig is mindig odatettem magamat. Ez lehet a legjobb tulajdonságom.
Sokan vagytok egyébként ifisták, akiket kipróbálnak akár egy-egy edzés erejéig?
- Igen, most nagyon elkaptuk ezt a fonalat. Nagyon sokan elkezdtük a nyáron, talán 8-9-en készültünk az első csapattal. Volt, aki kiesett, de később ő is visszatért.
Előfordulhat az, hogy - az irányvonalból adódóan - nem kimondottan a képességeid, mint inkább a korod miatt kerültél a csapatba?
- Nem mondanám. Ha csak meg akartak volna mutatni, már sokkal hamarabb is játszhattam volna. Szerintem eljutottam már arra a szintre, hogy játsszak néhány percet, vagy akár többet is.
A csapat a kiesés elől menekül. Ha nagyobb lesz a tét, az edző nyilvánvalóan kevesebbet fog kísérletezni fiatal játékosokkal...
Érdekes, mert tavaly is a kiesés elől menekültünk, és akkor is ketten bemutatkoztak, ráadásul éppen a legnehezebb mérkőzéseken. Szerintem ez nem fogja befolyásolni a játékperceimet, ha ugyanígy fogok szerepelni, illetve nem lógok ki a csapatból.
Tegyük fel, hogy mégis. Egy kölcsönszerződéssel esetleg kiegyeznél a következő idényben, ha az rendszeres játéklehetőséggel kecsegtetne?
- Szerintem nem ez a jó megoldás. Mindent meg fogok tenni annak az érdekében, hogy itt maradjak, és itt játszhassak.
Milyen a kapcsolatod Fernando Fernándezzel? Négyszemközt is szoktatok beszélni a fejlődésedről, vagy ő inkább a csapat egészére koncentrál?
- Inkább a csapat egészével foglalkozik, de volt olyan, hogy félrehívott, hogy jó, ez megvolt, most jöhet a következő cél. Mondta, hogy az iskolából kivesznek, edzés után fogok bejárni, úgyhogy még jobban kell figyelnem a tanulásra, meg úgy mindenre. Négyszemközt csak ilyenekről szoktunk beszélni, Fernando alapvetően inkább a csapat felkészítésére koncentrál.
Hogyan találod meg a közös hangot az edzővel, illetve a légiósokkal?
- Az angolomat nem mondanám a legjobbnak. Megértem, ha mondanak valamit, viszont annyira nem tudom kifejezni magam. Ennek ellenére valahogy mindig megértetjük magunkat egymással. A külföldiekkel is el tudnék beszélgetni, sőt néha szoktam is.
Hogyan viselted a bemutatkozásoddal járó kitüntetett figyelmet az elmúlt egy hétben?
- Elég fura ez még, megmondom őszintén. Hozzá kell szoknom. Egyszer a Napos oldalnak, a Diósgyőr TV-jének nyilatkoztam, de ezen kívül nem igazán szerepeltem még a médiában.
Segít valaki neked a mentális felkészülésben, hogy tudd ezt a sok új ingert kezelni?
- Van sportpszichológus nálunk. Nemrégiben volt, hogy mindenkivel külön-külön elbeszélgetett, megpróbált minket megismerni. Én is beszéltem vele.
Azt mondta nekem, hogy nagyon kell arra figyelnem, hogy ilyen fiatalon ne szálljak el.
Kimondottan neked címezte ezt, vagy a korosztályodnál ez az általános?
- Nekem. Van egy önbizalmam, de sose szálltam el magamtól, legalábbis én úgy gondolom. Bízom benne, hogy ezentúl sem fogok.
Kit tekintesz példaképednek?
Külföldről Iscóra nézek fel leginkább, de itthon is van rengeteg példaértékű játékos. Mondhatnék mondjuk akárkit Diósgyőrből.
Álombajnokságod?
- Szeretném magam egyszer kipróbálni topbajnokságban, de nem tudom még, hogy pontosan hol. Ahonnan a legjobb ajánlat jön. Most viszont még néhány évig mindenképpen az NB I-ben gondolkodom.
WERNIGG MÁRTON
