A Debreceni Labdarúgó Akadémia új szakmai igazgatója, a portugál Luis Castro július óta dolgozik a Loki utánpótlásának élén. Az eddigi tapasztalatairól, a magyar futball helyzetéről és a tehetségekről is beszélt hosszabban a Dehir.hu-nak.
Az interjúból idézünk az alábbiakban.
Ismerte a magyar futballt mielőtt idejött?
- Természetesen nem voltam naprakész a magyar fociból, de azért sokat tudtam róla már korábban is. A kétezres évek elején jártam az Oláh Gábor utcai stadionban, ahol több mérkőzést is megtekintettem. Láttam játszani a Dombi Tibor, Sándor Tamás, Igor Bogdanovics, Kerekes Zsombor féle társaságot, ráadásul az apósom óriási DVSC szurkoló, így el voltam látva információval. Mikor tehetségkutatóként dolgoztam több magyar játékost is komolyabban figyeltünk, mint például Németh Krisztiánt. Vitóriában volt egy magyar játékosunk, Bíró Bence, akit a Honvédtól igazoltunk, és aki most az U19-es csapat tagja, így testközelből is láthattam egy magyar tehetséget.
Már lassan két hónapja Magyarországon dolgozik. Hogyan látja belülről a futballunkat?
- Sok mindenben kell változtatni, ha hosszútávon sikeres futballt akarunk Magyarországon. A legfontosabb szerintem, hogy alig látok gyerekeket a stadionokban. Ha nem mutatjuk meg nekik a foci csodálatos atmoszféráját, akkor egész egyszerűen más hobbit választanak, és nem lesz mire építkezni. Ehhez természetesen jó csapatok és színvonalas játék is kell, de ennek az alapja is az utánpótlás kell, hogy legyen. Az infrastruktúra is nagyon fontos tényező, de ez szerencsére már rendeződni látszik. Amibe a magyarok a legkevesebb energiát fektetik, az a marketing. A német példa a legjobb erre, hiszen szinte az összes stadiont sikerül hétről hétre megtelíteni. A magyar emberek már bizonyították az Európa-bajnokságon, hogy imádják a focit, és nem sajnálnak költeni azért, hogy futballt lássanak. Sajnos jelenleg inkább mennek a magyarok két külföldi csapat Bajnokok Ligája-meccsére, vagy egy olasz, spanyol, német vagy angol találkozóra, mint egy hazai bajnokira. Ezen is változtatni kell annak érdekében, hogy fejlődjön a foci.
Mi a különbség egy 14 éves magyar és egy 14 éves portugál focista között? Miért van az, hogy ilyen idősen még jó meccseket játszanak egymással, ám négy éven belül az egyiküket megveszi a Bayern München 35 millió euróért, a másikról pedig még nem is hallottak a legnagyobb klubok?
- Ez is egy nagyon összetett dolog. Egy év 365 napból áll, így nagyon sok minden történhet 3-4 év alatt. Az első és legfontosabb szerintem, hogy meg kell tanulniuk a magyaroknak, miként legyenek profik. Nagy baj, ha egy tizennégy éves fiú nem tudja, hogy nem szabad sült krumplit enni majonézzel, nem tudja, hogy nem ihat alkoholt, és azt sem tudja, hogy mennyire fontos a regeneráció. Egy 14 éves portugál tehetség már tisztában van ezekkel, így tudja, mi szükséges a profi karrierhez, tehát sokkal tudatosabban is él. A másik fontos tényező az edzésmódszerek kiválasztása. Bár sokat fejlődött Magyarország, még mindig van mit változtatni, főleg a hibák kijavításában. A harmadik, és egyben legfontosabb tényező a játéklehetőség. Az összes nagy sztár a világon 16-17 éves korában már felnőtt csapatokban játszott. Ha Magyarországon a legnagyobb tehetségek között tartanak számon, akkor is csak 20-21, vagy annál később lehetsz meghatározó ember az első csapatban. Ez azért is fontos, mert 20 éves korára egy játékos már több, mint száz tétmeccset is játszhat addigra. A topcsapatok azokat a fiatalokat keresik, akik már a felnőttek között is bizonyítottak, és tapasztalattal rendelkeznek. Két példa is eszembe jut, Joao Mario az Interből, és Renato Sanches a Bayernből, ők már 16 évesen 40-50 meccset játszottak a felnőttek között.
{div class:widget-box}{module Lájkolj minket!}{/div}Mi a véleménye arról, hogy egyesek úgy gondolják, a magyar fiatalok azért nem tartanak ott, ahol a fejlettebb futballkultúrákban nevelkedők, mert a habitusuk és a motiváltságuk nem megfelelő?
- Nem értek vele egyet. Könnyű mindig másokra mutogatni. Nekünk edzőknek először magunkba kell néznünk, és meg kell vizsgálnunk, hogy miért nem motiváltak a gyerekek. Ha jók az edzések, a srácok hamarabb érkeznek az edzésre, nagyobb kedvvel vetik bele magukat a gyakorlatokba, és az edzések után is szívesebben maradnak. Ne csak azért járjon a gyerek edzésre, mert egy napon focista szeretne lenni, hanem azért is, mert érdekli az edzés. Dolgoztam Portugáliában és most már itt Magyarországon is, és nyugodtan mondhatom, hogy mindenhol vannak lusta, és szorgalmas játékosok, nem ezen múlik. Az akadémián volt olyan debreceni fiatal, akit haza kellett küldenünk edzés után, mert túl sokat edzett, és nem tudott volna kellőképpen regenerálódni. De még egyszer mondom, a legfontosabb dolgok nem a focipályán történnek, hanem azon kívül, és ez a fiataloknál hatványozottan így van.