"Engem is meglepett az ítélet"

- Korábban azt nyilatkoztad, hogy le kell tisztulnia a játékodnak, időnként még belemész olyan szituációkba is, amibe nem mindenki menne bele. Pozitív értelemben ezzel érted el, hogy piros lapot harcoltál ki a Diósgyőr ellen?

- Mondhatjuk, hogy igen. Varga Kevin nagyszerű labdát adott nekem, amit elérhetőnek éreztem. Biztos voltam benne, hogy a gyorsaságomból adódóan előbb oda fogok érni, mint a védő, sikerült is betolnom elé, majd amikor tiszta ziccerbe kerültem, meglökött, a játékvezető pedig kiállította.

- Láttál már ilyet, hogy valakit fél percen belül kiállítanak?

Nem láttam és nem is éltem még át ilyet, elsőre engem is meglepett az ítélet.

Visszanézve azonban a szabályok szerint teljesen jogos a piros lap, ha nem szabálytalankodik Tamás Márk, a kapusra vezethettem volna a labdát, és gólt szerezhettem volna.

- „Megmutattuk a szurkolóknak és másoknak, hogy lehet alapozni a saját nevelésű játékosokra, mindez kiváló példa lehet a magyar labdarúgásnak” – mondtad egy decemberi interjúban. A csapat, ahogy akkor, most is harmadik helyen áll, gondolom, a példát éremmel szeretnétek „illusztrálni”.

- Nyilván, más célunk már nem is lehet, mint a bronzérem megszerzése. A kupából sajnos kiestünk, ott nem sikerült elérünk a kitűzött célt, ami a Magyar Kupa megnyerése volt. Azzal már el is értük volna az Európa Liga-selejtezőt, de most a bajnokságon át kell ezt kivívnunk. A harmadik helyen állunk, a saját kezünkben van a sorsunk, és hiába nagyon nehéz ez a három bajnoki, ha százszázalékosan koncentrál a csapat, nem lehet probléma.

- Bár az egész éves teljesítményetek erőn felülinek mondható, 2017 ősze azért jobban sikerült, mint 2018 tavasza. Kiismerték az ellenfelek a DVSC-t vagy elfáradt kissé az együttes?

- A rengeteg sérülést tartom a legfőbb oknak. Folyamatosan olyan játékosok hiányoztak - Bódi Ádám, Könyves Norbert, Ferenczi János -, akik nagyon nehezen pótolhatók. Ennek ellenére már visszatértünk a helyes útra, és küzdünk a harmadik helyért. Szép számmal vannak olyan saját nevelésű játékosaink, akiknek ez az első szezonja az NB I-ben, nekik is fel kell venni a ritmust. Most nagy rajtunk a teher, de úgy látom, a csapat sikerrel veszi ezt az akadályt.

Erőn felül teljesítünk, de ez nem mozgatja meg az embereket

- Hogy viszonyulnak hozzátok Debrecenben? Sok a helyi kötődésű, fiatal játékos, kevés a külföldi, sikeres, helyi edző irányítja a csapatot. Ennek ellenére 3-4-5 ezernél ritkán vannak többen a bő húszezres stadionban. Mi kellene ahhoz, hogy megteljenek a debreceni lelátók?

- Szerintem a csapat erőn felül teljesít, és az általad is említettek is vonzóak lehetnek a szurkolóknak. A néhány külföldi játékosunk régebb óta itt van Tabakovic kivételével, aki azonban a teljesítményével kiharcolta a drukkerek szeretetét. Szerintem erről a szurkolókat kellene megkérdezni, hogy min kéne még változtatnunk, hogy többen kijöjjenek. Ha a szezon előtt megkérdezték volna őket, hogy hányadik helyre várják a csapatot, a harmadikat sokan aláírták volna, hiszen egy éve csak az utolsó fordulóban maradt benn a Loki. Idén erőn felül teljesítünk, mindenki kihozza magából a maximumot,

viszont én is úgy veszem észre, hogy ez nem mozgatja meg igazán az embereket. Egy-egy Fradi vagy Videoton elleni meccsre nagy számban jönnek ki, egy „átlagos” bajnokira azonban tényleg nem látogatnak ki sokan.

- Olyan csapatoknál, amelyek tele van külföldiekkel, előszeretettel hangoztatják a szurkolók egy-egy sikertelen időszak esetén, hogy legalább „helyi gyerekek” játszanának. Debrecenben toleránsabbak a drukkerek mondjuk két vereség után így, hogy nem egy összevásárolt keretről van szó?

- Nem hiszem, hogy ez számítana. Volt hullámvölgyünk, amikor kaptunk kritikákat, amiket egy élsportolónak persze el kell fogadni. De nemcsak a sikereknél kell buzdítani a csapatot, ha baj van, akkor is össze kell fogni. Úgy gondolom, büszkék lehetnek a szurkolók a csapatra, már ez is nagy eredmény, amit eddig elértünk, de a bajnoki bronzéremmel tudnánk igazán megkoronázni.

- A pozitívumok mellett, ha a negatívumokat nézzük, akkor mit emelnél ki?

-A sérülések sokszor beleszóltak az összeállításba, szinte mindig nélkülöznünk kellett egy-egy alapembert. Legnagyobb negatívum, hogy nem sikerült a Magyar Kupában a döntőbe jutni. Ez nekem is álmom volt, valamint az öltözőben is téma volt, hiszen sokan nem játszhattak még kupadöntőt. A Puskás Akadémia ellen az első mérkőzésen jobban kellett volna koncentrálnunk, és akkor most a fináléra készülhetnénk.

- A sérülések téged sem kerültek el. Ez mennyire viselt meg?

Nagyon bántott, amikor hiába indult jól a szezon, megsérültem, és meg kellett műteni a térdemet. Másfél hónapot szenvedtem vele, aztán még jobban bosszantott, amikor visszatértem, és pár fordulóval később eltört az orrom és agyrázkódást kaptam.

Ezen kívül később kisebb izomszakadást is szenvedtem, nem kerültek tehát el a sérülések, de óriási pozitívum, hogy a csapat az egész szezonban remekül kezelte ezeket a helyzeteket.

- Decemberben arról nyilatkoztál, hogy mesés ajánlatot kaptál egy másik NB I-es csapattól, de a szíved Debrecenben tartott. Ha nyáron hasonló lehetőséged lenne, akkor is maradnál?

- Ezt még nem tudom megmondani, de hosszú távú szerződésem van a Debrecennel. Ha jönne egy kihagyhatatlan lehetőség, biztos elgondolkoznék, de jól érzem magam, szeretek mindenkit a klubnál jelenleg.

Most egy saját nevelésű játékosnak nagyon jó élete van Debrecenben, sok pozitívat kapunk mindenkitől, tehát ha nem jönne egy visszautasíthatatlan ajánlat, akkor maradnék a Lokinál.

- A dobogós helyezés megtartása nemzetközi kupaszerepléssel is járna. A DVSC a 2000-es években többször is a legtovább jutó magyar csapat volt, ez az együttes alkalmas lenne Európa Liga-csoportkörbe jutásra?

- Nehéz kérdés, hiszen a keretünkben Mészáros Norbi, Tőzsér Dániel és Tisza Tibor kivételével szinte senkinek nincs nemzetközi tapasztalata. Egyelőre még nekem sem adatott meg ez a lehetőség, de azért küzdünk, hogy nyáron sikerüljön. Nem mindegy a sorsolás sem, de láthatjuk például a Videoton esetében is, hogy hiába egy magyar szinten nagyon erős gárda, valami rendre hiányzik a csoportkörhöz. Ha selejtezőt játszhatunk majd, mindent megteszünk azért, hogy minél tovább jussunk.

"Ha kiesnénk az első körben, akkor is büszke lennék"

- Mekkora az értéke egy-egy dobogós helynek vagy akár bajnoki címnek, ha az adott csapat utána rögtön kiesik a nemzetközi kupából? Ilyenkor sokan a magyar futball beárazásáról beszélnek…

- Aki kiharcolja a jogot a BL vagy EL-indulásra, büszkének kell lennie rá.

Ha elindulhatnánk a selejtezőben, de kiesnénk az első körben, akkor is büszke lennék rá, hogy legalább megpróbálhattuk és megtettünk mindent, csak jött egy erősebb csapat, aki legyőzött minket.

- A magyar labdarúgás jelenlegi helyzetében elvárás lehet, hogy legalább egy csapatunk minden évben ott legyen az Európa Liga csoportkörében, vagy az elmúlt években látottak a realitást tükrözik?

- Egyrészt nagy szerencsére is szükség van, hogy a csoportkörig eljuthasson egy csapatunk. Mivel a magyar bajnokság nem olyan erős besorolású, rendre erősebb ellenfelet kapunk, és nem kiemeltként azért nincs könnyű dolgunk. Egy topbajnokságban szereplő együttes velünk szemben teljesen más lehetőségekkel gazdálkodik, olyan játékosokat igazolnak, akikről mi csak álmodhatunk. De a Videoton és a Fradi jó úton jár, előbb-utóbb be fog érni a munka gyümölcse.

- Beszéltél korábban a benned lévő állandó megfelelési kényszerről is. Vissza szokott ez ütni?

- Igen, az agyrázkódásos sérülésemnél lehet, hogy egy rutinosabb játékos nem ment volna bele abba a szituációba. Én viszont nem ijedtem meg, de rosszul jöttem ki belőle. Hozzáteszem, hogy Hódmezővásárhelyről sikerült kitörnöm, ami nagyon nehéz volt, és nagy köszönet jár ezért a debreceni labdarúgásnak, és főleg Herczeg Andrásnak. Nyáron már csak miatta sem mentem el, szeretném neki és a debrecenieknek meghálálni, hogy hittek bennem, és kiemeltek abból a közösségből. Változok én is, de azt nem szeretném, hogy kiverjék belőlem a megfelelési kényszert, mert ez a siker titka.

- Sok magyar labdarúgó egy sikeres időszak után rögtön válogatottságban és külföldi szerződésben bízik. Számodra melyik vonzóbb első körben, és melyik elérhetőbb?

- Ezen még nem gondolkozok, most az első célom, hogy elkerüljenek a sérülések. Ha ez sikerül, és jól teljesítek, az magában hordozza, hogy a szövetségi kapitány vagy egy külföldi csapat is felfigyelhet rám. Természetesen bízok a kapitány meghívójában, de az egyre fejlődő játékomra koncentrálok, nem a szavakkal próbálom felhívni a figyelmet magamra.

- Mire látsz több esélyt: arra, hogy bronzérmes lesz a Debrecen, vagy hogy jövőre is a cívis városban játszol majd?

- Nem könnyű kérdés, de pozitívan nézem, és így is érzem: mindkettőre nagy esélyt látok, remélem, össze is jön.

ÓHÁZY BÁLINT