Csütörtökön, az osztrák másodosztályú SV Lafnitz elleni edzőmeccsen (2-1-re győzött a Vidi) 232 nap után lépett ismét pályára a MOL Fehérvár kapusa, Kovácsik Ádám.
A 30 éves hálóőr tavaly biztos tagja volt Marco Rossi keretének, ám októberben, egy Magyar Kupa-meccsen elülső keresztszalag- és belső oldalszalag-szakadást szenvedett. Így nem csak a klubidény nagy részéről és a válogatott 2020-as sikereiről maradt le, de az Európa-bajnokságra sem jutott el.
Azt nem is számoltam, hogy pontosan hány napot kellett kihagynom, de egy örökkévalóságnak tűnt az elmúlt 8 hónap. Rendkívül boldog vagyok, hogy ismét meccsen védhettem, nagyon hiányzott már ez az érzés.
Úgy gondolom, elsőre rendben volt az a 45 perc, amit a pályán töltöttem, persze lesz ez még sokkal jobb is. Vannak ugyanis olyan szituációk, amik csak a mérkőzések alkalmával jönnek vissza. Számomra most az a legfontosabb, hogy teljes intenzitással tudok edzeni, és szerencsére a térdem nem dagadt be, nem gyulladt be, vagyis semmi nem hátráltat a munkában. Ha pár hónapja azt mondták volna nekem, hogy június közepén itt fogok tartani, akkor azt minden további nélkül aláírtam volna - mondta Kovácsik klubja honlapjának.
A tavaly novemberben megműtött és azóta rehabilitált kapus arról is beszélt, hogy egy ilyen sérülés és hosszú kihagyás után van-e benne félelem a rizikósabb szituációknál?
- Nincs bennem semmi félelem, edzéseken és most a meccsen sem gondolkodtam azon, hogy ki merjek-e vetődni azokra a labdákra, amelyek közelében ott vannak a támadók. Szerencsére fejben sikerült erősnek maradnom, nem is lehetne úgy futballozni, ha minden egyes szituációban a sérülésveszélytől tartanék.
Az elmúlt hónapokban nagyon keményen dolgoztam annak érdekében, hogy száz százalékos állapotban tudjak visszatérni a pályára. Úgy érzem, most már nagyon közel vagyok ehhez, mondhatjuk azt is, hogy most már a célegyenesbe fordultam. Az, hogy ismét meccset játszhattam, lelkileg nagyon sokat segített - tette hozzá a kapus.