A MOL Fehérvár FC magyar válogatott középpályása, Kovács István térdsérülés miatt hosszú időre harcképtelenné vált. A csapatorvossal egyeztetve a lehető leggyorsabb, teljes gyógyulás érdekében elkerülhetetlen volt a műtéti beavatkozás, amely során degeneratív elváltozásokat távolítottak el a sérült testrészéből.
A 28 éves játékos hat héttel a műtétje után beszélt a rehabilitáció menetéről és a jövőről.
- Tény és való, hogy nem ez az első sérülésem. Valamilyen szinten borzasztó, de rutinos vagyok ebben a helyzetben. Ilyenkor azoknak a játékosoknak, akik sérültek, könnyebb a helyzetük. Csak magukra tudnak koncentrálni és az elvégzendő feladatokra, nem kell a hétvégi mérkőzésre készülniük. Így meglehet a kellő konditermi edzés és az a futómunka, amely után olyan állapotban tudunk visszatérni, hogy hasznára lehessünk a csapatnak. Ez a célom most is, mint volt az elmúlt időszakokban. Lehet, hogy fura lesz, de örülök neki, hogy műtétre került sor, és ezek után megoldódik a problémám, mert már két éve szenvedtem ezzel. Voltak napok, amikor nagyon rossz volt, és akadt olyan is, amikor jobb volt. Folyamatosan volt egy fájdalom, amit kordában kellett tartanunk, és ez megterhelő volt - kezdte Kovács István a molfehervarfc.hu-nak, és példaként tekint Fiolára, aki sérülése után remek formában tért vissza mind klub-, mind válogatott szinten.
- Fiola Attila példája mutatja, hogy egy komolyabb sérülés után milyen nagyszerűen tért vissza. Nemzetközi szinten is kiváló teljesítményre képes, ahogy azt láthattuk a válogatott összetartásán.
Innen is gratulálok a magyar válogatottnak és Marco Rossinak, és mindenkinek, akinek kicsi köze is volt a kijutáshoz és az A-ligába történő feljutáshoz.
Ezek igazán nagy pillanatok a magyar futball életében.
A Vidi játékosa a rehabilitációs időszakról is szót ejtett
- Hat hete műtöttek, az én olvasatomban jól alakulok, de ezt majd Kovács Tibor és Barta Gábor elemzi majd, hol tartok éppen a rehabilitáció során. Barta Gábor és Tóth Zsolt felügyeli a rehabilitációmat. Próbálnak mindennap valami újdonságot belecsempészni, és minél több labdás gyakorlatot, amire én is képes vagyok. Ez a napi rutint egy kicsit megtöri, de talán könnyedebben végzem a gyakorlatokat. Nagyon hiányzik a futball.
Nem is maga a sérülés ténye a legnagyobb probléma egy-egy alkalommal, hanem az, hogy teljesen el vagy szeparálódva a csapattól.
Míg ők kint, együtt vannak, egy közösséget alkotnak, labdás edzéseket végeznek és hétvégén a mérkőzésekre készülnek. Megvan bennük a mérkőzés napi stressz, az azután lévő öröm és bánat, ha nem úgy sikerül éppenséggel egy-egy mérkőzés. Ezek mind hozzátartoznak, ezért kezdtünk el futballozni, nem pedig azért, hogy a konditeremben végezzük a gyakorlatokat. Megterhelőbb, hiszen mi érkezünk legelőször, mi megyünk el legutoljára, és teljesen külön vagyunk a csapattól. Egyfajta motiváció minden sérült számára, hogy mielőbb térjünk vissza és újra a többiekkel tudjunk készülni.
Kovács reménykedik benne, hogy a téli felkészülést százszázalékos állapotban tudja majd elkezdeni.
- Ha most visszagondolok igazán jól sikerültek a visszatéréseim. Nem tudom, másban hogyan, de bennem mindenképpen megvan, hogyha visszatérek a csapathoz, újra ki kell harcolnom a helyemet. Nem csak a kezdőcsapatban, hanem egyáltalán a keretben való tagságomat, és azt is, hogy a társak újra keressenek a labdával, és megbízzanak bennem olyan szinten, hogy odamerjék adni, és tudják majd, hogy megpróbálok jó megoldást választani. Ez még hosszú idő, mire sikerül, de azon vagyok, hogy már idén, esetleg a szezon vége felé sikerülhessen. Ha talán bajnokin nem is kapok szerepet, de célom, hogy egészségesen tudjak elmenni a szünetre és a felkészülést százszázalékos állapotban tudjam elkezdeni - zárta szavait Kovács, aki a szezonban két bajnokin lépett pályára a Vidi NB III-as csapatában.
