Márton Gábor, a MOL Fehérvár FC szakvezetője csapata hivatalos honlapjának adott interjút az őszi-téli bajnoki hajrát megelőzően. Ebből idézünk az alábbiakban.

Nyolc fordulón vagyunk túl a bajnokságban, köztük az FTC elleni rangadón is. A csapat négyszer győzött, négyszer játszott döntetlent, a tabella második helyén áll. Kérlek, értékeld az elmúlt hónapok itthoni eredményeit!

- Természetesen az volt a célunk, hogy az elmúlt fordulóban legyőzzük a Ferencvárost, és a mérkőzés után mi álljunk az első helyen. A játék képe alapján győzelmet érdemeltünk volna, de sajnos nem erre adják a pontokat.

Ugyanott tartunk, ahol a rangadó előtt, azonban nem gondolom azt, hogy a Fradi a hátralévő mérkőzésekért járó összes pontot meg fogja szerezni, mindenki hibázik még, a bajnokságnak még az egyharmada sem telt el, a végelszámolásnál mi is ott leszünk.

Amit eddig elértünk csak részeredmény, jó néhány csapatnak van elmaradt mérkőzése, köztük nekünk is. A továbbiakra nézve semmi jelentősége nincs annak, hogy jelenleg hányadik pozíciót foglaljuk el a tabellán. Ahhoz, hogy eredményesebbek tudjunk lenni, még sokat kell fejlődnünk. A jelenlegi játékunk alkalmas lehet arra, hogy további sikereket érjünk el, de azért látom a hiányosságokat, ahogy a szurkolók is. A nyáron egy új játékrendszert kezdtünk el felépíteni a csapattal. Még mindig az út elején járunk, vannak olyan részek, amelyekkel elégedett vagyok, de a jogos kritikákat természetesen én is meghallom. Jelenleg mi rúgtuk a legtöbb gólt a bajnokságban, ez mindenképpen bizakodásra adhat okot. Arra törekszünk, hogy csökkentsük a bekapott gólok számát, az igazi az lenne, hogyha nullára hoznánk le a mérkőzéseinket, de aki kicsit is ért a focihoz, az tudja, hogy ez nem lehet reális elvárás az összes találkozón.

Nem beszéltél még hosszabban az Európa Liga-sorozatról, ami eddigi edzői pályafutásod legnagyobb kihívása volt augusztusban és szeptemberben.

- Nemzetközi szinten tapasztalatlan edzőként vágtam bele az Európa Liga-kalandba. Nagy fluktuáció volt a csapatban nyáron és a Covid-helyzet sem segített bennünket, nem volt könnyű összerántani a csapatot, eredményeket kellett produkálni. A nemzetközi kupában elvárás volt, hogy sikerrel vegyük az első két fordulót. A Reims elleni győzelem már bravúrkategóriába sorolható, egy európai top-bajnokság felsőházába tartozó csapatot sikerült búcsúztatnunk. Evés közben jön meg az étvágy, ezért is örültünk nagyon, hogy továbbjutottunk a playoff-ba. Szerettünk volna még egyet lépni és bekerülni a csoportkörbe, de sajnos az már nem sikerült, holott csak egy félidőre voltunk attól, hogy újabb bravúrgyőzelmet arassunk.

Mindent egybevéve büszke vagyok rá, hogy kéthónapnyi közös munka után a playoff-körig jutottunk az Európa Ligában, azonban a mai napig bosszant, hogy nem tudtuk megtenni az utolsó lépést, amely a csoportkörbe vezetett volna. A Vidi céljaihoz mérten az lett volna az igazi siker, ha főtáblára kerülünk. Elsőre talán nem volt annyira rossz teljesítmény, de mindenképp fájó pont a kiesés.

Melyik az a csapat, aminek a mérkőzéseit figyelemmel követed? Akár személyes szimpátia, akár szakmai fejlődés szempontjából?

- Soha nem voltam oda különösebben egy nagy csapatért sem. Gyerekkoromban az Újpestet szerettem Törőcsik András miatt, ő volt a nagy kedvencem. Ha mindenképp választani kell a külföldi csapatok közül, akkor Real Madrid-szurkolónak mondom magam, egyrészt mert nagyon jó kapcsolatom volt Öcsi bácsival, másrészt, amíg Ronaldo ott játszott, addig vele is szimpatizáltam. De egy időben a brazil Ronaldo és Ronaldinho miatt figyelemmel követtem a Barcelonát is. Ezek a játékosok tényleg azt csinálták, amiről a futball szól, olyan szórakoztató dolgokat műveltek a pályán, ami fantasztikus volt. Ebből is látszik, hogy én inkább mindig egy-egy játékos miatt követtem egy adott csapatot.

Szívesen nézem a Liverpool játékát, mert az a játék, amivel Jürgen Klopp operál, nagyon közel áll hozzám. A Guardiola-féle futball szervezettségéből is próbáltam profitálni, és talán valamilyen szinten profitáltam már eddig is a csapataimnál.

Nyilván ezek a dolgok egy adott közegben, adott játékosokkal működnek, de azért el lehet lesni megoldásokat, amiket aztán az itteni viszonyok közé próbálok meg átültetni.

Négy hónapja irányítod a Vidit, hogy érzed magad a klubnál?

- Az első perctől kezdve egy cél lebegett a szemem előtt, azon dolgozom a kollégákkal együtt, hogy minél sikeresebb csapat legyen a Vidi. Új impulzust kaptam a Vidi vezetőedzőjeként, Magyarország egyik, ha nem a legjobb csapatát vezethetem. Ez egy nagyon megtisztelő feladat, de egyben nagy felelősséggel is jár. Az első pillanattól kezdve magaménak érzem a csapatot és a játékosokat. Tisztában vagyok vele, hogy az én felelősségem, ha rosszul játszunk és kikapunk, azonban ez reményeim szerint nem fog, vagy legalábbis nem mostanában fog megtörténni. A nehezebb feladat a játékosokra hárul, hiszen nekik kell megmutatniuk a pályán mindazt, amit az edzéseken gyakorolunk. Talán a vártnál egy picit nehezebben, de azt gondolom, alakulunk.

Éppen ezért nem lennék elégedett, ha karácsonykor nem a mi nevünkkel kezdődne az OTP Bank Liga tabellája. Persze azt is tudom, hogy az csak egy részeredmény és hosszú távon csak az számít, hogy a végelszámolásnál milyen helyezést foglal el a csapat.

TOVÁBB: A teljes interjú itt elolvasható!