A Népszava készített hosszabb interjút a Ferencváros német szakvezetőjével, Thomas Dollal. Ebbők idézünk most az alábbiakban, témakörök szerint.

A BL-kiesésről:

- (…) A történtekért kizárólag magunkban kell keresni a hibát, ha a külső körülményekre hivatkozunk, akkor eltereljük a lényegről a figyelmet. Nem szabad elfelejteni, hogy tavaly is kiestünk a Zeljeznicar ellen. Ha sem a Tirana, sem a Zeljeznicar ellen nem jutottunk tovább, akkor ez azt jelenti, hogy a Ferencváros jelenleg nem elég erős ahhoz, hogy a Bajnokok Ligája csoportkörében szerepeljen.

Jövőre is a BL a cél, de ehhez változás kell:

- Egyetértek az elnök úr és a klubvezetés célkitűzésével, én is azt akarom, hogy a BL csoportkörében játsszunk, mert ez fantasztikus élmény a játékosoknak, a szurkolóknak és természetesen a klub nemzetközi megítélésének, gazdasági helyzetének is nagyon jót tesz. (…) Az nyilvánvaló, hogy erősítenünk kell a következő szezonra, ahogy az is, hogy komoly célokat nem lehet kizárólag ingyen leigazolható játékosokkal elérni.

A magyar fociról és arról, kellenek-e ide is nagy számban a német edzők, mint például a törököknél:

- Nem hiszem, hogy nálunk is ezt kellene tenni, sok jó magyar edző dolgozik az országban, inkább a hozzáálláson lenne fontos változtatni és muszáj javítani a fiatalok képzésén. Ne nekem kelljen megtanítani szabályosan ütközni egy 20-22 éves játékost, ahogy ebben a korban a gyorsaságot is nehéz fejleszteni, ha nincsenek meg az alapok. Sajnos a magyar bajnokik irama, intenzitása még az európai közepes szinttől is elmarad, olyan, mintha lassított felvételt néznék a kispadról. Az NB I-ben szereplő futballisták sokkal lassabban gondolkoznak, mint a külföldi bajnokságok szereplői, nincs olyan játékos az élvonalban, aki képes lenne az egyik alapvonaltól a másikig sprintelni, de a játék dinamikája is elmarad az elvárható minimumtól is. Meg kell nézni az MTK, a Debrecen és a Videoton európai kupabúcsúját. Nem erősebb csapatok győzték le őket, hanem olyanok, amelyeknek futballistái gyorsabban gondolkodtak és pontosan tudták, hol van a határ a durvaság és az agresszivitás között. Nálunk ezekre a magyar bajnokság nem készít fel, nekünk és a többi európai kupaindulónak is hajtós, intenzív meccsek kellenének, sok ütközéssel, párharcokkal.

A magyar játékvezetőkről:

- A magyar bajnokik sokszor azért is élvezhetetlenek, mert a bírók szétfújják a meccseket. Látunk egy szabályos ütközést, ám az egyik játékos elterül a földön, úgy ordít, mintha három helyen tört volna el a lába, a játékvezető lefújja az esetet, a futballistát leviszik a pályáról, majd egy perc múlva visszajön. Két perccel később megint fetreng. Ez nem futball. Megtiltottam a játékosaimnak a színészkedést, mert az európai kupában a játékvezetők pontosan látják, mikor történt szabálytalanság és mikor nem, a könyöklést lefújják, az ütközést viszont engedik. És igen, idegesít, ha látok egy gyönyörű ütközést, amit az egyébként jól helyezkedő játékvezető lefúj, ez akkor is zavar, ha esetleg mi kapunk szabadrúgást. A másik az időhúzás, amit nálunk büntetlenül megtehet bárki. A legtöbb csapat ellenünk már a második percben fél perc alatt végez el egy bedobást, és ez így megy az egész mérkőzésen, ha pedig ezt szóvá teszem, akkor figyelmeztetnek, hogy a kislábujjammal átléptem az edzői zóna vonalát. Tudom, hogy nagy a nyomás az edzőkön, de ha azt akarjuk, hogy kijöjjenek a nézők a mérkőzésekre, akkor futballt kell nekik mutatni, folyamatos, gyors játékkal, helyzetekkel és nem a játék folyamatos széttördelésével, az eredmény őrzésével. A magyar csapatok nem futballoznak, hanem eredményt őriznek.

A nézőszámokról és a paksi pályáról:

- (…) Más úgy hangolódni egy mérkőzésre, hogy az ember már az öltözőben hallja a lelátói zajokat, a melegítés alatt látja, ahogy megtelik a nézőtér, ott van egy csodálatos arénában, ilyenkor természetesen senkinél nincsenek motivációs problémák. Nem szeretném megbántani a paksiakat, mert nagyon tisztelem a náluk folyó szakmai munkát, de az tény, nehéz úgy felpörögni egy mérkőzésre, hogy az ember akkora öltözőben öltözik, ahol alig férnek el a játékosok, a folyosón kerülgetni kell a masszázságyat, stadionról nem lehet beszélni, a lelátói hangulat pedig egy beleki felkészülési mérkőzést idéz. Nem is értem, 2016-ban hogyan lehet még ilyen körülmények között élvonalbeli bajnoki meccset rendezni. A pályán pedig találkozunk egy csapattal, amely tíz emberrel védekezik a tizenhatosán belül. Mivel mi nem a Real Madrid vagyunk, nem tudjuk ezeket az ellenfeleket bedarálni, hanem szenvedünk ellenük, de Pakson másnak is nehéz nyerni.

Nagy Ádámról és az áráról:

- Szerintem szép összeget fizettek az olaszok Ádámért, aki egy évvel ezelőtt még a második csapatunkban játszott. Az edzésmunkájával kiharcolta magának a bizonyítási lehetőséget a profik között, amivel élt és a válogatottba is bekerült, ott lehetett az Európa-bajnokságon, mindent magának köszönhet, büszke vagyok rá. Ennél az összegnél csak európai élcsapatok fizetnek többet a fiatal tehetségekért. A Bologna nem ez a kategória, de Ádám fejlődése szempontjából nagyon jó hely, itt megszerezheti azt a nemzetközi rutint egy meghatározó európai bajnokságban, ami a további fejlődéséhez szükséges.

TOVÁBB: A Népszava teljes interjúja itt olvasható el - kattints!