Florian Trinks anno a német foci egyik nagy ígérete volt, 2009-ben sorsdöntő góllal járult hozzá a német U17-es válogatott Európa-bajnoki címéhez, olyan későbbi (felnőtt)világbajnokkal együtt futballozva, mint Mario Götze vagy Shkodran Mustafi. Az ő karrierje azonban másképp alakult. 2016 januárjában el is hagyta hazáját a középpályás, és azóta a magyar bajnoki címvédő FTC játékosa.

Eddigi magyarországi benyomásairól és karrierjéről kérdezte meg a goal.com német kiadása a középpályást. Témák és kérdések szerint idézünk a beszélgetésből az alábbiakban. 

Hogyan került Magyarországra?

- Leültünk télen a menedzseremmel, hogy összedugjuk a fejünket a jövőmről, hiszen pár hónappal később lejárt a szerződésem Fürthben. Mindenre nyitott voltam és meg is érkezett Thomas Doll hívása, arra mondjuk nem számítottam, hogy Magyarországról keresnek majd. De izgalmasnak hangzott az ajánlat és a kihívás, elrepültem Budapestre, ahol megmutattak mindent a klubnál. Meg is győztek, és a remélt Bajnokok Ligája-indulás sportszakmailag is szép feladatnak tűnt, úgyhogy rábólintottam a ferencvárosi lehetőségre.

Milyen az élet Magyarországon?

- A focit illetően kellemes csalódás volt, amit tapasztaltam, a csapat tett róla, hogy gyorsan jól érezzem magam itt. A mindennapi életben picit nehezebb a helyzet, mert sok magyar picit visszafogottabb, zárkózottabb, ha egy külföldivel találkozik. Persze sok az őrülten kedves ember is, de azért találkozni egyértelmű kételkedéssel amiatt, hogy nem innen származom. Ez azért nekem ez egy új és furcsa tapasztalat az életemben. A magyar nyelv nem egyszerű, sőt, nagyon messze áll attól, de mivel angolul kommunikálunk a csapatnál többségében, nem kellett még igazán intenzív nyelvtanulásra adni a fejem. Szerencsére a barátnőm is idejött velem, nem is teszek nélküle egy lépést sem, meg ugye vannak csapattársak, akikkel németül kommunikálunk, Oliver Hüsinggel, Marco Djuricinnel és Cristian Ramirezzel nagyon jól elvagyunk.

Milyen az NB I színvonala, a Ferencváros, a német helyzettel, klubokkal összehasonlítva?

- Számomra ez egy abszolút kaland. Szervezettségben a német foci abszolút a magyar előtt áll, az ember megtanulja azokat a dolgokat is értékelni, amikkel már találkozott, de itt hiányzik…ez nem azt jelenti persze, hogy nem érezném itt jól magam. Az itteni élvonal színvonala nagyjából a Bundesliga 2-nek felel meg, a 2-3 magyar élcsapat a német másodosztályban is a legjobbak közé tartozna. Technikás, játékos az itteni foci, de taktikailag nagy a lemaradás, Németországban ugyanis erre már az akadémiákon is nagy hangsúlyt fektetnek. A Ferencváros egy nagyon profin megszervezett klub, a videóelemzés ugyanúgy a mindennapok része, mint a megfelelő erőnléti és élettani tesztek. Ezen a téren nincs lemaradásban a német klubokhoz képest sem.

Mennyi maradt meg a magyar válogatottat körülölelő Eb-rajongásból a bajnokságra?

- Nem sok sajnos. A mi meccseinken azért jó a hangulat, 7-8 ezer ember szurkoló előtt futballozhatunk. De idegenben nem egyszer jó ha kétezren vannak. Akár meg is lehetne az Eb-hangulat, de sajnos a BL-ből történt kiesésünk miatti csalódottság érezteti a hatását a lelátón is, ezt nem hagyták szó nélkül a szurkolók sem.

A Ferencváros idei szerepléséről:

- Nem túl jó a hangulat amiatt, hogy jelenleg csak harmadikok vagyunk, voltak meccseink, amelyek nem úgy alakultak, ahogy szerettük volna, sokkal nehezebb ez az idény, mint az előző volt. A válogatott meccsek miatti szünetben keményen dolgoztunk, jobbá akarjuk tenni a játékunkat, és egy jobb sorozatot akarunk felépíteni, mert a harmadik hely nem a célunk a szezonban.

Kik a magyar foci sztárjai?

- Nyilván a válogatott játékosok osztják ki a legtöbb autogramot, tőlük kérnek közös fotókat. Pláne az Európa-bajnokságot követően. De az emberek többsége az angol, a német vagy a spanyol focit követi, azért rajong. De azért a focira irányuló figyelem nem hasonlítható össze a németországival, a médiapaletta azért itt nem olyan gazdag. Néha minket is felismernek az utcán, de ez nem igazán jellemző. De mivel Magyarország legnagyobb klubja a miénk, azért tudják, kik vagyunk.

És miért nem lett belőle a német foci igazi csillaga?

- Egy igazi profi játékosnak nem csak tehetségre, de sok egyéb dologra is szüksége van. Én korábban hajlamos voltam rá, hogy "dívaként" viselkedjek, ha például csak az U23-as csapatban játszhattam. Mára megtanultam sokkal jobban elviselni az esetleges nehézségeket, akadályokat, kár, hogy csak ilyen későn persze…de nem bánok semmit, annak örülök, hogy egyáltalán futballozhatok, és a munkámat végezhetem. Szerintem probléma a túl nagy médiafigyelem is egy fiatal játékosnak, de persze ez egyénen is múlik. Van, aki képes a földön maradni, van, aki nem. Ha fel vagy sztárolva és sok pénzt keresel, azt nem könnyű feldolgozni, de szerencsére azért mára a klubok is megtanulták megvédeni ettől a játékosaikat. Már média-edzésünk is van, megtanítják a játékoknak, hogyan zárják ki vagy dolgozzák fel a labdarúgás ezen részét. Manapság ugyanis minden hír nagyon gyorsan terjed el, ami sokszor árt a fiatal játékosoknak. Nem is vagyok nagy híve a közösségi médiának, nincs rá szükségem és örülök, hogy nem olvashat az életemről nap mint nap egy csomó idegen. Szerintem túl sok olyan sportoló van, akik nem túl sikeresek, túl vannak reprezentálva, én meg csak rázom a fejem…az persze jó, ha a legsikeresebbek néha közel kerülhetnek a gyerekekhez, jó, ha vannak példaképek.

Visszatérne-e majd Németországba?

- Bármire nyitott vagyok, az idény végén lejár a szerződésem. Majd meglátjuk, mi a klub terve velem. Most csak annyit tudok mondani, hogy igyekszem mindent megtenni a Ferencvárosért, remélem, néhány komoly célt még elérhetek a csapattal.