Orosz Pál, az FTC Labdarúgó Zrt. vezérigazgatója a PestiTV-ben nyilatkozott hosszabban, ebből idézünk az alábbiakban témakörök alapján.
A csapaton belüli óvintézkedésekről
- Sajnos ez most egy ilyen világ. Olyannyira komolyan vesszük az óvintézkedéseket, hogy a játékosoknak elő van írva, hova mehetnek, mit csinálhatnak. Például a norvégiai meccsre két géppel utaztunk, hogy kevesen legyünk a repülőn, és nehogy fertőzés legyen. Remélem, hogy egyszer kilábalunk ebből.
Van egy fantasztikus orvosunk, Pánics doktor, akit a srácok csak "Covid-generálisnak" hívnak, mert irtózatos szigorral tartatja be ezeket a szabályokat.
Hál'istennek működik, tesztelnek minket állandóan. A mostani legutóbbi teszten mindenki negatív volt az NB I-es és az NB III-as csapatból.
A saját szerepéről
- A vezérigazgató sok mindent csinál. Megpróbálja közösen a kollégáival, a vezetőkkel megtalálni azokat az embereket, akik adott esetben a saját posztjukon a legjobbak. Egy főnök akkor tud jó főnök lenni, ha elhiszi azt, hogy nem ért mindenhez. Tíz éve egész máshol tartottunk, mint ahol most vagyunk. Emlékszem, amikor Kubatov Gábor elnök úrral az elején néztünk, hogy úristen, mi van itt. Próbáltuk megnézni, hány csontváz fog kiesni, melyik szekrényből és akkor kerestünk egy nulla pontot, ahonnan elindulhattunk. Az emberek nem kaptak fizetést négy és fél hónapig. Nemcsak a játékosok, hanem az adminisztrációs munkatársak, nem voltak számlák fizetve, brutális állapotok voltak.
A Ferencváros iparági szerepéről
- Ez egy folyamat, soha nincs vége. Édesapám is a Fradiban játszott 1952-1966-ig. Tagja volt annak a csapatnak, amelyik a Juventust megverte Torinóban a VVK-döntőben. Máshol tartott a magyar labdarúgás. Rájöttünk arra, hogy a 60'-as évek végétől Nyugat-Európában voltak azok a nagy klubok, amelyeket elkezdtek multinacionális cégként kezelni. Itt ez megmaradt sportként, egészen a 90'-es évekig, és ezt a különbséget, ami kialakult azóta, azt nem lehet már egész egyszerűen behozni. Az a Juventus, amelyiket 65'-ben megvertünk, már egy multinacionális márka lett, márkaként van kezelve. Tökmindegy, hogy ezt Olaszországban vagy Dél-Afrikában, Tokióban akarod eladni, mindenhol megveszik. Most lenéznek, nem látnak minket, mert akkora a differencia. Az, hogy most a Bajnokok Ligájában játszunk, fantasztikus dolog. Ehhez túl kellett jutnunk négy fordulón, és bekerülni oda, ahol találkozhatunk a Barcelonával, a Juventusszal és a Dinamo Kijevvel. Akkora differencia van köztünk, hogy a mi keretünk értéke nagyságrendileg 36-37 millió euró most a Transfermarkt szerint, a Juventusé 770 millió euró. Természetesen az se jó, ha vannak olyan bajnokságok, ahol egy-egy klub dominálja abszolút az adott országnak a labdarúgását és bajnokságát. Ezért is fontos, hogy ne legyen egy ilyen kvázi vízfejűség.
Most saját magunk ellen beszélek. Másnak sincs megtiltva, hogy ezt csinálja. Nagyon sokat kell ezért dolgozni, megfelelő anyagi körülményekkel kell rendelkezni, infrastruktúra nélkül nem lehet.
Emlékszem, amikor 2014 augusztusában megnyitottuk a Groupama Arénát, akkor José Mourinho mondta, "hű de szép, de jó lenne a Chelsea stadionjának, csak nagyobban". És ez ilyenkor az embert jó érzéssel tölti el. Most meg már azért jönnek az eredmények is.
Az utánpótlásképzésről
- Egy Ferencvárosnak nem az a missziója, hogy a legjobb utánpótlásképző klub legyen Magyarországon, hanem az, hogy nemzetközi szinten eljusson egy olyan szintre, hogy az országot megfelelőképpen tudja képviselni. Egy Ferencvárosra - nyilvánvaló, aki másnak szurkol, az nem biztos, hogy így gondolja - azt szoktuk mondani, hogy a nemzet csapata, hiszen a legtöbb szurkolóval rendelkezik Magyarországon és Magyarország körül. Ha megnézzük az utánpótlás-bajnokságokat, akkor elég jól állunk.
A Bajnokok Ligája-szereplésről
- Nagyon drukkoltunk, hogy ilyen nagy csapatokat kapjunk, mint a Barcelona vagy a Juventus. Nagyon jó lett volna, ha ezeket a csapatokat telt ház előtt tudtuk volna fogadni itthon, élményeket adtunk volna az embereknek. Aki ért a labdarúgáshoz, az tudja, nem a Juventust vagy a Barcelonát fogjuk megverni. Nagyon bekavart a koronavírus ebbe is, meg a lebonyolítási rendszerbe is. Persze, lehet jobb volt nekünk, mert nem kellett oda-vissza játszani egy Celtic-kel vagy Dinamo Zagrebbel. Sokan mondták, hogy könnyű volt, mert fordulónként egyet kellett játszani, de a többieknek is így kellett tenni. A Ferencváros eladja mondjuk az Evertonba a Muhamed Besicet, vagy Nagy Ádámot a Serie A-ba, Ramirezt a Krasznodarba. Ránk jellemző volt az elmúlt években, hogy komolyabb ligákba adtunk el játékosokat. Amikor aláír egy játékos, az is számít, hogy egy klub BL/EL-csoportkörben játszi, de az is, hogy van egy lista, kik játszottak itt, és most hol játszanak.
Csak azzal, hogy bejutottunk a csoportkörbe, kerestünk nagyságrendileg 15 millió eurót. Ennek a jelentős részét adóként befizetjük.
Szoboszlai Dominikról és a magyar válogatottról
- Hihetetlen az az akaraterő, ami bennünk volt. Persze, szerencse is kellett hozzá. Szoboszlainak el kellett rúgnia azt a labdát, és kellett annyi önbizalmának lennie, hogy el tudja lőni onnan. Most kell nagyon vigyáznia, most van az a pillanat, amikor neki a földön kell maradni két lábbal. Most óriási felelősség van a menedzserén (...) Ez a sz*rul is játszunk relatív dolog. Tehát, ez olyan, ha valaki nem érti a futballt, hanem csak nézi, akkor lehet azt gondolja, nem játszunk jól, mert neki az tetszik, hogyha az ellenfél játékosa oda-vissza kötényt kapna, aminek abszolút semmi értelme nincs a világon. Ez nem pontozásra menő sportág, hanem arról szól, hogy ki tud több gólt rúgni, és az a jobb, aki többet rúg.
