Theo Schneider két évvel ezelőtt érkezett a Fradihoz, azóta irányítja a zöld-fehérek utánpótlását. Hozzá kötődik az elmúlt időszak egyik legnagyobb tehetségének tartott Nagy Ádám felfedezése, aki nélküle könnyen elkallódhatott volna. Korábban a Dortmundban pedig olyan labdarúgók kerültek ki a keze alól, mint Nuri Sahin vagy Mario Götze. Interjúnkban elmondja, miért cserélte ki a fiataloknál az edzői stábot, miért nem jött össze több igazolása sem a Fradinak. Elárulja, miért mondott nemet, amikor Bernd Storck az U21-es válogatott kapitányságát ajánlotta neki, beszél Cristian Ramírez helyzetéről és a magyar csapatok nemzetközi kupaesélyeiről is.
A szakemberrel még a hétvégi fordulót megelőzően beszélgettünk.
- Néhány hónapja úgy döntött, hogy a Fradi több utánpótlás-csapatához is új edzők kellenek, ezért több személyi változás is történt. Miért volt erre szükség?
- Az egyes csapatokhoz specialistákat szerettem volna, a megfelelő korosztályokhoz tapasztalt edzők kellenek. Fontos változás, hogy a második csapat azóta fiatalabb lett, de stabilizálni is szerettem volna az eredményeket. Ez sikerült is, hiszen az U19-esek első helyen állnak, az U17-esek a másodikak.
- Miben tudnak többet ezek a specialisták, mint a korábbi trénerek?
- Minden klubnál nagyon nehéz dolgozni az U14-től 19-ig tartó korosztállyal. Kell egy külön edzői képesség ahhoz, hogy az utánpótlásban dolgozz, ez teljesen más, mint a felnőtt futball. Olyan ember kell ide, akinek van ehhez érzéke, tapasztalata. Pedagógiai, pszichológiai, szakmai érzékre van szükség, nagyon összetett, hogy ki a jó utánpótlásedző. Dejan Milovanovic lett az U19-es együttes edzője, fontosnak tartottam ugyanis, hogy az U19-es és a második csapat irányítója (Lipcsei Péter – a szerk.) között jó legyen a kapcsolat, az átjárhatóság. Az U17-esekhez Pókos Csaba érkezett, aki elismert szakember, nagy segítség. Voltak problémáink a hotelben a kollégistákkal, akik itt laktak. Nagyon egyedül voltak hagyva, Csaba jelenléte – ő is itt lakik a hotelben – nagy segítség volt. Fontos, hogy jól érezzék magukat a srácok, de azért legyen rend. És új edző jött az U16-osokhoz is. Az újaknak vannak tapasztalataik, remekül megtalálták a hangot a gyerekekkel, jól működik a rendszer.
- A Fradiban Csernik Kornél volt az a fiatal, aki az elmúlt hónapokban megkapta a lehetőséget. Mennyire elégedett a felnőttek között mutatott játékával?
- Vannak reménykeltő teljesítmények, személyiségek, ilyen Kornél is, aki már stabilan a nagycsapat keretéhez tartozik. Éppen a Puskás Akadémia elleni mérkőzés utáni reggel beszélgettünk Thomasszal arról, hogy 120 percet végig tudott játszani egy nehéz kupamérkőzésen. Nyilván vannak hiányosságok, amikben erősödnie kell, de összességében elégedett vagyok vele. És, nem szabad elfelejteni, hogy mennyire fiatal még.
- Kornélt sokan ahhoz a Nagy Ádámhoz hasonlítják, akit elsősorban Ön fedezett fel. Hogyan sikerült rátalálnia?
- Ádámnak akkoriban éppen lejárt a szerződése, de én meg voltam győződve róla, hogy többre képes. Nagyon jó kapcsolatban vagyunk Thomasszal, de persze sokat vitatkozunk a fociról, és ez is egy ilyen helyzet volt. Érthető, hogy Thomas mindig kész játékosokat akar, hiszen nagyobb az eredménykényszer. Addig érveltem, amíg Ádámot bevette a keretbe, az edzésekre. Azt akartam, hogy adjunk neki még egy lehetőséget, hogy az edzője is elhiggye, sokkal több van benne. Ami érdekes, hogy ebben az időszakban senki nem ajánlotta őt nekem. Sokat beszéltek Csilusról, Harisról, Popovról, hogy ennek a korosztálynak ők a legtehetségesebb játékosai, de Ádám nem került szóba. Kicsit a szerencse is kellett ehhez, hiszen az első két hónapban, amikor megérkeztem, nagyon intenzíven a második csapat játékával foglalkoztam. Jobban meg is tudtam ismerni Ádám személyiségét, láttam benne azt az elszántságot, eltökéltségét, ami arra következtetett, hogy nagyon jó személyiség, és persze remek képességekkel rendelkezik. Nagyon imponált, hogy mindig odajött hozzám, hogy mi az, amin változtatnia, javítania kellene, ezért is fókuszáltam ennyire rá és a játékára. Tetszett, hogy mindenképpen szeretne fejlődni. Már csak ezért is érveltem mellette ennyire.
- Megjegyezte viccesen Thomas Dollnak, hogy mégiscsak jó döntés volt megtartani őt?
- Thomas is minőséget keres, nagyon magasra teszi a lécet egy játékosnál. Mindig a nemzetközi szintet nézi. Persze nagyon örült, hogy Ádám ennyire rohamosan fejlődött, és beváltotta azokat a reményeket, amiket láttam nála.
- Szintén Önhöz kapcsolódik Cristian Ramírez megszerzése. Az kiderült, hogy jó képességű játékosról van szó, de a Fradiban mintha sokszor feszültebb lett volna a kelleténél. Ezt mutatta legutóbbi piros lapja is.
- Először is, Ramíreznek nagy szerepe volt abban, hogy a csapat tavaly megnyerte a kupát és a bajnokságot. Fiatal játékosról van szó, akinek a fejlődése szépen kibontakozott. Valóban túlreagálta a legutóbbi szituációt, ebben szerepe volt annak is, hogy mostanában folyamatosan játszik a válogatottban, érdeklődnek iránta más klubok is… Jobban kellett volna kontrollálnia magát, de ez a vérmérséklete miatt is alakulhatott így.
- Voltak azonban olyan játékosok is – például Florian Tinks vagy Oliver Hüsing -, akik nem lettek erősségei a csapatnak. Ők miért nem váltak be?
- Hüsing a német harmadosztályban játszott, mellette ott volt sokszor a nagycsapat keretében. Ő és Trinks nem kész játékosok, azzal a reménnyel érkeztek hozzánk, hogy be tudják bizonyítani, hogy bennük van a tehetség, a plusz, ami a profi futballhoz kell. Ez nem mindig sikerül úgy, ahogy ők vagy mi elképzeltük. Bennük van a fejlődési lehetőség és a hibák is. Meg kell nézni, hogy a fejlődés milyen gyorsan megy végbe, ha egyáltalán végbe megy. Trinks például jól kezdte a bajnokságot, de sajnos nem tudta tartani azt a színvonalat, amit egy Fradiban hozni kell. Nehéz olyan játékosokat találni, akiket kölcsönvehetünk, vagy nagyon kevés pénzért hozhatunk el. Nincs olyan lehetőségünk, mint a Videotonnak, amely nagyobb pénzt tud egy játékosért kiadni. Láthattuk Djuricnnél is, hogy a kezdeti problémák után vált be igazán, most már rugdossa a gólokat. De Ramírezzel is így volt, nagyon olcsón tudtuk elhozni, és megláttuk benne a potenciált.
- Mekkora a szerepe egy-egy igazolásban? Hogy működik egy játékos szerződtetése a Fradinál?
- Nagy százalékban benne vagyunk mi is abban, ki kerül a klubhoz. De az, hogy a kiválasztott játékosokkal hogy tudunk megegyezni, milyen szerződésük van, az nagyon összetett. Vannak neveink, listáink, de hogy ebből mennyi valósul meg, az sok mindentől függ. Ez a vezetőséggel egy folyamatos egyeztetéseken alapuló munka. Minél közelebb van az átigazolási időszak, egyre jobban kikristályosodik, mi az, ami megvalósítható és egyre szűkül a névsor.
- Most télen is marad a német piaci vonal? Honnan próbálnak erősíteni?
- Elsősorban magyar játékosokat szeretnénk igazolni és őket keressük, de a legjobb magyar labdarúgóknak 2018-19-ig szerződésük van, és nem áll módunkban kivásárolni őket. Korábban Fiolát is nagyon szívesen láttuk volna, vagy például Besét is, de nem tudtuk idehozni őket. Ezzel együtt folyamatosan figyeljük a magyar piacot. Nyáron például Lovrencsics személyében magyar válogatott játékost sikerült igazolnunk.
- A felfüggesztett Jova Levente ügye miatt jelenleg a mindössze 17 esztendős Varga Ádám a Fradi második számú kapusa. Ádám készen áll arra, hogy ha úgy alakul, akkor játsszon a felnőttek között?
- Az biztos, hogy korosztályában a legtehetségesebbek közé tartozik, de egyelőre nem lehet megjósolni a jövőjét. Elképzelhető új kapus érkezése, de még ott van a Soroksár is opcióként.
- Apropó Soroksár. Most, hogy a csapat vezeti az NB II-t, még jobban figyelik az ott zajló eseményeket?
- A Soroksárral olyan kapcsolatot sikerült kialakítani, amilyet szerettünk volna. Ott is vannak játékosaink. Segítettünk élettel megtölteni a két klub kapcsolatát, ez most jól működik. Ez azért is fontos, mert a magyar harmadosztály színvonala (a Fradi második csapata itt játszik – a szerk.) nem olyan erős, hogy ott olyan lehetőséget kapjanak a fiatal tehetségeink, ami megfelel a továbbfejlődéshez. Az U19-es kiemelt bajnokság színvonala például erősebb, mint az NB III-é, főleg, ha a játékintelligenciát nézzük. Sokszor az az ideális, hogy valaki az U19-ben játszik, ha tehetséges, akkor a nagycsapat edzésein részt vesz, és jó opció a Soroksár is. Ott kiderül, mire képesek. Be tudják-e verekedni magukat a kezdőbe, vissza tudnak-e kerülni a Fradihoz vagy érdekessé tudják-e magukat tenni más első- vagy másodosztályú csapat számára.
- Csilus Tamás, Silye Erik, Haris Attila, Csilus Ádám is olyan fiatal, aki Soroksáron van. A télen lehet közöttük olyan, aki visszatérhet a Fradiba?
- Egyelőre korai erről beszélni. A Fradi egy bajnokcsapat, látni kell a különbséget a két együttes között. A Soroksár mindenesetre egy fejlődési lehetőség, továbbképzés, ahol remek szakmai munka folyik. Nagyon fontosak a számunkra
- Hogy látja, hol tart most a magyar fiatalok képzése? Mennyit változott az alatt a két év alatt, amióta ideérkezett?
- Nagyon sok változás történt az egész magyar utánpótlásban. Próbálják szélesíteni azt a szakmai munkát, ami Németországban régóta megy. Amit a specialisták miatt itt úgy érezhetnek, hogy különleges, az teljesen normális. A Fradiban a fizikális tényezőkön is sikerült pozitív irányba változtatni a gyerekeknél. Bali Péter, a nagycsapat erőnléti edzője az utánpótlásban is kialakított egy stábot. Ugyanúgy megvannak a mérések és a stabilizációs gyakorlatokat is csinálják a fiatalok. Próbáljuk a fizikális tényezőket erősíteni, hogy ne legyen olyan nagy az áthangolódás a 19-es korosztályból a második csapatba. Eddig sokszor komoly kritika volt Lipcsei Péterék részéről, hogy nagy a lemaradás a hozzájuk felérkező játékosoknál, sokszor féléveket kellett dolgozni velük, hogy felhozzák őket ugyanarra a szintre. Ezen sikerült változtatni, a gyerekek olyan képzést kapnak fizikálisan, taktikai szempontból, amely egyre jobban közeledik a nemzetközi szinthez. Ami fontos, hogy az U19-es, U17-es magyar játékosok egyre jobban közelítenek a profi, felnőtt labdarúgáshoz. Mindkét korosztály továbbjutott például a válogatott selejtezőcsoportjából. Ezeket a korosztályokat kell még jobban erősítenünk, hogy közvetlenül be lehessen dobni őket a felnőtt fociba. Az U17-ben van négy-öt válogatott játékosunk, akik mindig meghívót kapnak, és a magját alkotják a nemzeti csapatnak, de van az U19-ben is játékosunk. Erre mindig nagyon büszkék vagyunk. Palásthy Norbi például az utánpótlásban és a scout-rendszerben is dolgozik, mert fontos, hogy a legtehetségesebb gyerekek hozzánk kerüljenek.
- Úgy tudni, különösen jó kapcsolata van Bernd Storck szövetségi kapitánnyal. Milyen viszonyban vannak, sűrűn beszélnek egymással?
- Ismertük egymást korábban is. Mindketten Magyarországra jöttünk fontos pozícióba, emiatt természetesen többet beszéltünk. Nagyon elismerjük egymás munkáját és tiszteljük a másikat, tényleg jó kapcsolatban vagyunk. Fel is kért, hogy legyek az U21-es válogatott szövetségi kapitánya. A Fradinál azonban nagyon jól érzem magam, és a kettőt nem lehetett volna összeegyeztetni, ezért nem vállaltam el.
- Azért megfordult a fejében, milyen lenne az U21-esek kapitányaként dolgozni?
- Az ember ilyenkor eljátszik a gondolattal, persze, el tudtam volna képzelni. Lisztes Krisztián lehetett volna a pályaedzőm. De sokkal erősebben kötődünk mindketten a Ferencvároshoz, és ez egész embert kívánt volna, úgyhogy gyors döntés volt. Itt a vezetőségtől minden támogatást megkapunk, jó klímában dolgozunk, ezt nagyon értékeljük.
- Mi a véleménye a magyar csapatok erősségéről nemzetközi tekintetben?
- Nüanszokon múlik a nemzetközi szereplés, és nem állunk ettől a szinttől messze. Biztos vagyok benne, hogy a következő egy-két évben valamelyik magyar klub bejut az Európa Ligába. Néha ugyanis nagyon szerencsétlen dolgokon múlt a továbbjutás. Ha ezen az úton dolgozik mindenki tovább, meglesz az eredménye. Reményteljes az U17, az U19 és az U21-es játékosoknak a minősége, a nagyválogatott is elvárható, állandó teljesítményt hoz.
- Sok idő eltelt már a Fradi BL-búcsúja után. Most hogy látja, mi volt a kudarc oka?
- Olyan ellenfelünk volt, amely nem volt jobb nálunk. Nálunk is apróságokon múlt a továbbjutás, ezt az is mutatja, hogy tizenegyesek után estünk ki. Azon a napon sok játékosunk formája alatt teljesített. Az Eb miatt nem tudott együtt edzeni a csapat, új játékosok is voltak. Szerencsétlen volt az időpont. Biztos vagyok benne, hogy ha csak két héttel később lett volna a mérkőzés, simán továbbjutunk.
- Az MLSZ anyagilag is honorálja azokat a csapatokat, amelyek fiatal labdarúgókat játszatnak. Mennyire ért egyet a törekvéssel, illetve magával a módszerrel?
- Ez lehet motiváló tényező, de az biztos, hogy mindig a legjobbaknak kell játszani. Nem lehet kritérium, hogy csak azért játsszon valaki, mert fiatal. Még akkor sem, ha ez prémiummal jár. Pozitív, hogy honorálva van, de kötelezővé nem szabad tenni.
- Ha egyetlen dolgot változtatna meg a magyar futballban, mi lenne az?
- Nehéz kérdés. A leginkább az érdeklődést hiányolom. Az infrastruktúra jó irányba változott, új stadionok vannak, ezért jó lenne, ha például egy Vasas-Fradi rangadón - ahol az első játszik a harmadikkal - sokkal többen lennének. Az Eb-ről sajnos nem sikerült átmenteni az eufóriát a bajnokságra.
BUDAI LÁSZLÓ
