Szerhij Rebrov
A Vidi-meccsről: - Számítottam rá, hogy be fognak állni védekezni. Mi voltunk otthon, nekik nem volt veszítenivalójuk, játszhatták a saját játékukat. A probléma inkább az volt, hogy a gólokat gyorsan megszerezték, az első és a második félidő legelején is betaláltak, ez fejben megnehezíti a játékosaim dolgát. Voltak helyzeteink, de már nincs mit tenni. Az első mérkőzést elvesztettük, de lesz még visszavágó.
Nem értem, miért aggódnak annyit a Vidi-meccsek miatt. Nem nyertünk ellenük a bajnokságban, mégis elsők vagyunk. Ezek a meccsek nagyon nehezek, a Vidi a mérkőzés elejétől kezdve agresszíven játszik, az ellenünk játszott találkozókon általában már az első percekben kiállíthattak volna tőlük valakit, de erről senki sem beszél.
Kikaptunk az első meccsen, de nem estünk még ki. Ez a bajnokság két legjobb csapata, és 100 százalékig biztos vagyok benne, hogy a jövőben le fogjuk győzni a Vidit.
A Fradi-Vidi rivalizálásról: - Amikor összehasonlítják a két klubot, mindig azt kérdezem: milyen szempontból jobb ez, vagy az? Egyes szurkolók a támadófocit szeretik, de van, aki védekezőbb felfogást kedveli. Ki a jobb a bajnokságban? Aki előrébb áll. Ki a jobb a kupában? Aki még versenyben van. Nem értem, hogy miért mondják, hogy a Fradi rosszul tejesít a kupában.
A Vidinek nem voltak helyzetei akcióból, mi támadófutballt játszottunk, és egyelőre mindkét csapat negyeddöntős.
Azt sem mondhatjuk, hogy a mi párharcunk győztese nyeri a kupát. Lesz még elődöntő és döntő is. Láthatjuk, milyen csapatok vannak a bajnokságban. A Haladásról mindenki azt hitte, hogy már ki is estek, erre nyertek két mérkőzést, tele vannak önbizalommal, és ez bármelyik csapattal megtörténhet.
Az elmúlt hetekről: - A utolsó bajnokikon már láttam azt a fajta változást, amit várok. A bajnokság - mint tudjuk - hosszú, de már látom a játékosaimon a fejlődést játékban és hozzáállásban. Látom azt, hogy intenzív futballt akarnak játszani.
A rotációról: - Nem szeretnék 10 játékost összeállítani, akik mindig játszani fognak. Mint már korábban is említettem, nagyon jó a konkurencia a különböző posztokon, ez hasznára van a játékosoknak. Ha valaki tudná azt, hogy a következő meccsen biztosan játszani fog, nem adna bele mindent, épp ezért az alapján szoktam kiválasztani a kezdőket, hogy mennyire keményen edzenek, mennyire látom rajtuk az akarást. Lanzafame sokat tapasztalt játékos, vele és (Varga) Rolival is megbeszéltem, hogy most nem fognak játszani. Nem lehet egy héten belül háromszor ugyanazzal a csapattal kiállni.
Most a hazai sorozatokban játszunk, így egyelőre nem azon kell gondolkoznunk, hogy az európai kupaporondon hogyan fogjuk beosztani az erőnket.
A Haladásról: - Amikor legutóbb a Haladásnál játszottunk, láthattuk, hogy erősek kontratámadásokban, és jó játékosaik vannak. Ha az előző mérkőzéseiket nézzük, elmondhatjuk, hogy három játékosuk maradt a kezdőben, gyakorlatilag egy teljesen új csapatról beszélünk. Úgy készülünk ellenük is, mint minden egyes mérkőzésre, mintha döntőt játszanánk. Mindent bele kell adnunk.
Én az 1-0-val is elégedett lennék, de persze még jobb, ha több góllal biztosítjuk be a 3 pontot. Ebben a bajnokságban minden győzelem rengeteget ér, úgy meg különösen, ha figyelembe vesszük a Haladás elmúlt hetekben nyújtott teljesítményét.
Isaelről: - Isael sajnos sokat kihagyott, 2 hónapig nem edzett csapattal, sok időre van szüksége. A tegnapi teljesítményével elégedett vagyok, de sajnos még nem állt készen 60 percnél többre. A meccs után jelezte, hogy jól érzi magát, nem hajtottuk túl és nem szenvedett sérülést, kíváncsi vagyok, hogy a jövőben hogyan alakul a beépítése.
A válogatott szünetről: - A játék minden komponensében szeretnénk még fejlődni, ehhez megvannak az edzésgyakorlataink, és játszunk majd barátságos meccseket is. Sajnos az a 6-7 játékos - akik a válogatotthoz mennek - nem fog rendelkezésünkre állni, így nagyon speciális taktikai elemek elsajátítására nem lesz lehetőségünk.
Lasha Dvali
A legemlékezetesebb meccséről:
A legemlékezetesebb meccsen eddig a Debrecen elleni volt Magyarországon: 1-0-ra vezettünk, és a hajrában 2-1-re kikaptunk, ez egy igen rossz élmény volt.
A legtöbb találkozót a bajnokságban hasonlónak gondolom olyan szempontból, hogy meg kell próbálnunk minden mérkőzésen dominálni, de győztes mentalitást is kell mutatnunk, csak akkor érhetjük el a céljainkat.
Számos csapatváltásáról:
Aki ismer engem, tudja, hogy utálok a padon ülni. Amikor nem játszom, pocsékul érzem magam, fiatalabb koromban ezért volt viszonylag sok klubváltásom.
Olyan helyre akartam kerülni, ahol számítanak rám. A klubváltások mellékhatásaként érdekes tapasztalatokkal gazdagodtam a pályán, és azon kívül is, így a korosztályomban a tapasztaltabb játékosok közé tartozom.
A lengyel és a magyar élvonalról: - A lengyel bajnokság kemény fizikálisan, sokat kell küzdeni, a játékosoknak jobb az erőnlétük. Itt viszont a csapatok játszani akarnak, én ezt szeretem. Az lepett meg a leginkább, hogy a kiesőjelölt csapatok is kreatív akarnak lenni, nemcsak előrevagdossák a labdát. Én ennek az ellenkezőjét hallottam jó 5 évvel ezelőtti tapasztalatok alapján, de nagyon örülök neki, hogy a magyar labdarúgás ennyit fejlődött az utóbbi időben, mert ez az egész bajnokságnak jót tesz. Nagyon élvezem ezt a helyzetet.
Lengyelországban az erős játékosok, a hosszú labdák, a birkózás jellemző, Magyarországon egy egészen más profilú klubban játszhatok, ahol a védőktől is többet várnak.
Taktikai, és technikai szempontból a koncentráció, és a képzettség azonban mindkét bajnokságban elvárás. A lengyeleknél nagyon nehéz az első háromba kerülni, de a Fradi akár az Ekstraklasában is versenyben lehetne a bajnoki címért, persze csak akkor, ha folyamatosan a legjobb formáját nyújtaná.
Az új kihívásról: - Itt is új stílusokkal találkozom, új tapasztalatokra tehetek szert. Eleinte nehéz volt, de azon dolgozom, hogy alkalmazkodni tudjak a kevésbé ismert irányvonalakhoz is. Védőként ez nagyon fontos, és remek lehetőségek a csapat számára is, hogy technikás ellenfelekkel csaphat össze, mert a Bajnokok Ligája selejtezőjében különféle stílusokkal találkozhatunk, és késznek kell lennünk a jó csapatok elleni játékra is.
Ha a magyar csapatok problémát okoznak nekünk, az jó, mert készen kell állnunk arra, hogy szorongatott helyzetben is tudjunk alkalmazkodni.
A Haladásról: - Őszintén szólva láttam a TV-ben pár Haladás-meccset, és ha nem tudtam volna, hogy ők az utolsók, biztosan nem mondtam volna meg, hogy a kiesés ellen küzdenek. Magas szintű játékosaik vannak, ott van például a honfitársam, Daushvili, akit a válogatottból ismerek. Játsszák a futballt, jó formában vannak, de mi is 3 pontot szeretnénk szerezni, úgyhogy győzzön a jobb!
A szurkolókról: - Bárhol játszottam a Fradiban, nem csak otthonunkban, hanem mindig sokan voltak a mérkőzésen, Debrecenben különösen. Tudom azt is, hogy kisebb csapatok mérkőzéseire kevesen látogatnak ki, de nem értem ennek az okát, mert érdekes, és élvezhető futballt játszanak a helyi csapatok.
Jövőjéről: - A labdarúgás teljesen kiszámíthatatlan, minden játékos szeretne előrébb lépni. Ha egy topligából érkezne megkeresés, nyilván átgondolnám, de addig is keményen fogok dolgozni ezért a csapatért, és megpróbálok sokat fejlődni. Egyelőre nem gondolkodom a váltáson, hiszen csak most érkeztem, és jól is érzem magam itt.
A Fradi egy olyan csapat, amelyben megvan a potenciál arra, hogy nagy dolgokat vigyen véghez, ezért küzdök én is.
WERNIGG MÁRTON
