I. félidő:

A csoportkört évekig mondogatták, ígérgették, mire összejött. A nemzetközi tavaszt most először tűzték ki konkrét célul, rögtön sikerült. Minek tulajdonítja, hogy ez hamarabb meglett, mint anno a csoportkör?

- Mielőtt konkrét választ adnék, hadd jegyezzem meg, mert fontosnak tartom, s nem egyedül én állítom, hanem komoly szakemberek írták már le, könyvek születtek róla, hogy a futball 30 százaléka szerencsefaktor. A hosszú játékidő és a kevés megszerezhető gól miatt sokkal gyakrabban vannak meglepetések a labdarúgásban, mint például a kosárlabdában vagy a kézilabdában. Tehát kétséget kizáróan kell egy jó adag szerencse is a sikereinkhez. Azonban azt is kár lenne tagadni, hogy tettünk érte eleget. És akkor visszakanyarodva a kérdésükre, arról mégsem beszélhettünk egy-egy szezon kezdetekor, hogy a csoportkör nem elérhető. Még akkor sem mondhattunk ilyet, amikor ez esetleg - figyelembe véve a gazdasági és infrastrukturális körülményeinket - még valóban nagyon távolinak tűnt. Bennem van egy belső dinamika, ami előrehajt. Én mindig magas célokat tűztök ki. Meggyőződésem, hogy csak így lehet egy közösséget magasabbra emelni. Most például, amikor tovább léptünk a csoportkörből, máris emeltük a tétet, arról beszélünk, hogy szeretnénk menni még egy kört. Három párharca vagyunk a budapesti döntőtől! Mindig van feljebb. Ha megelégednék azzal, amit eddig elértünk, akkor nem lenne értelme itt maradnom Fradi-elnökként.

Most van a csúcsponton elnöki tevékenysége során a Fradi labdarúgásban. Az Ön számára mi volt a legnagyobb mélypont?

- Mélypontból akadt bőven, volt jó néhány fájdalmas esemény vagy időszak. Például a szurkolókkal vitatkozni három és fél évig, az alaposan megviselte a lelkemet. Nagyon kedvelem őket, sok régi barátom van közöttük, de tudtam, hogy nincs más út, rendet kell tenni a stadionban. Nehéz volt 2013-2014 között, több mint egy évig a Puskás Stadionban pályára lépni, amíg megépült épült a mi Arénánk. De mindennél nehezebben ment a csődhelyzet felszámolása.

Annak idején, aki bejött az ajtón, azoknak egytől-egyig tartoztunk, és nem tudtunk mást mondani, csak azt, hogy türelmet kérünk, mert pénzünk nem volt.

- Flóri bácsi elvesztése lelkileg volt nehéz, nagyon jó viszonyt ápoltam vele, de mondhatnám Szűcs Lajos bátyám elvesztését is, vele eltűnt egy darab jókedv a székházból. Úgyhogy nehéz napokból akadt bőven.

Ismerve az európai futballviszonyokat, mi lehet a plafon a Fradinak a nemzetközi színtéren?

- Mint mindenki másnak: megnyerni a Bajnokok Ligáját, az a plafon az európai klubfutballban. Vagy nem? Három párharcra vagyunk az Európa Liga döntőjétől és nem ijednék meg, ha a következő körben a Juventust vagy a Barcelonát kapnánk ellenfélnek. Esetleg a Puskás Arénában, telt ház előtt elbúcsúztatni egy sztárcsapatot, az világraszóló tett lenne. És most szerintem van némi esélyünk kiütni a Juventust vagy a Barcelonát is. Persze, ehhez sok minden kell: maximális koncentráció, jó fizikai felkészülés, hogy elkerüljenek bennünket a sérülések, elbízza magát az ellenfél és persze, a már említett szerencse is mellénk szegődjék.

Van-e olyan piaci szponzor, aki a nemzetközi sikerek hatására beszállna támogatónak? Ha nincs, mivel lehet alaposan költségvetést bővíteni, kizárólag játékoseladásból?

- Az állva maradt 24 EL-csapat közül a mi költségvetésünk a legkisebb. Ez tény. De van az a mondás, hogy egy magyar a forgóajtón utolsóként megy be, de elsőként jön ki. Valami megoldásnak mindig lennie kell, hogy ellensúlyozzuk ezt a hátrányt. Jobban oda kell figyelnünk, többet kell dolgoznunk, mint a vetélytársainknak. Jobb üzletet kötünk, meggyőzőbbek vagyunk, mert kell, hogy csodák szülessenek. Itt van például Laidouni, akit néhány százezer euróért vettünk, most pedig a világbajnokságon futballozik, nem is akárhogyan! Az átlag ellenfél költségvetése a miénk duplája, úgy gondolom mégis álljuk a versenyt velük a pályán. Nagyon hatékonyan működünk. Alacsony adminisztrációs költségekkel dolgozunk, figyelünk arra, hogy olyan területekre kerüljön a pénz, amelyek mindig közelebb visznek minket a győzelemhez.

Attól függetlenül, hogy komoly összegeket kerestünk, megnézzük, mire költünk: nincsenek luxusvacsorák, osztályon felüli repülőjegyek, mi nem szórjuk el a nehezen megszerzett eurómilliókat. Ha most megyünk még egy kört az EL-ben, akkor csak ezért 1,8 millió eurót kapunk az UEFA-tól. Nagy szerénységet és alázatot követel, hogy a lehető leghatékonyabban költsük el a megkeresett pénzt.

Hajnal Tamás sokszor beszélt már arról, hogy nemcsak az anyagiakkal, de sok esetben pozitív jövőkép vázolásával, imázsépítéssel is meg lehet győzni a kiszemelt játékosokat, hogy a Fradiba igazoljanak. Melyek ezek a trükkök és mi az a szint, amit már nem lehet kommunikációs technikákkal sem áthidalni?

- Topklubból nem tudnánk igazolni, az más kategória. Fontos a kiválasztás és ugyanilyen fontos a meggyőzés. Például komplett forgatókönyvünk van arra, hogyan próbáljuk elcsábítani a kiszemelt játékosokat. Pontosan meg van határozva, ki megy ki értük a repülőtérre, mit mondunk nekik a kocsiban útközben, melyik szállodába visszük őket, hol vacsorázunk velük, miként nézzen ki a stadion, amikor először meglátják. A médiásaink készítettek Hajnal Tominak úgynevezett promó videókat a fővárosunkról, a stadion hangulatáról, a szurkolásról. Ezeket az apró kis trükköket mind-mind bevetjük. Elmesélek egy történetet, hogy értsék. Amikor Isael először repült ide hozzánk, még nem döntötte el, hogy végül minket választ-e. Elegáns kisbusz várta a reptéren, ami az Arénához vitte. A stadiont aznap esetére belülről is kivilágítottuk zöldre, bevittük egy skyboxba, majd kiálltunk vele az erkélyre. Az egyik barátom elkezdte kiabálni, hogy „Hajrá, Fradi!” és mondtuk neki, hogy ezt a meccsen majd 20 ezer torokból fogja hallani. Nem tudom, mi győzte meg végül a brazilt, de az biztos, hogy kapott egy impulzust akkor is. Aztán ott van vonzerőként maga Budapest, hiszen egy gyönyörű, biztonságos város…

Hasonlítsa össze mondjuk a Ludogorec otthonával, Razgraddal vagy a Quarabagéval, Bakuval, hát egy napon sem lehet említeni a mi fővárosunkkal. A bolgár kisváros tele van panelházakkal, az egyetlen valamirevaló hotel, amiben mi kétszer is laktunk, egy 16 emeletes épület, amelyben a 6. emelettől felfelé már semmi sincs, tök üres.

- Nem viccelek, felmentünk és megnéztük, kihalt szintek fogadtak minket. A Ludogorec játékosai Várnában laknak, ami két órára található az edzőközpontjuktól. Belgrádról ez már nem mondható el, szép város, de ott meg a Crvena Zvezda stadionja van nagyon rossz állapotban.

 Mely országokból a legkönnyebb a Fradiba csábítani játékosokat?

- Amikor játékost igazolunk, egy pozícióra két, de inkább három játékost nézünk ki, mert nem mindig az „A” verzió jön be. Észak-Európából lehet reális áron jó játékosokat igazolni, ugyanez igaz a Balkánra és részben Dél-Amerikára is. Afrikából azért nehéz, mert, ha valaki közvetlenül onnan jön hozzánk, annak egy év kultúrsokk következik, annyira más a két világ. Hosszú időt vesz igénybe, mire beilleszkedik nálunk.

Melyik játékos jelentette a legnagyobb üzletet a Fradi számára?

- Besic, akit ingyen igazoltunk, majd brutális pénzért adtunk el és megint nulla forintért szereztük vissza. Érdekes a futball. Semmi sem olyan egyszerű, amilyennek látszik, Momo, amikor visszajött, kellett neki majdnem egy év, mire újra meghatározó játékos tudott lenni. Most már nehéz nélküle elképzelni a csapatot.

Az elmúlt években volt néhány magyar játékos, aki a hazai piacról került külföldre, közülük többen tagjai a magyar válogatottnak. Ők jellemzően 1-1,5 millió eurós szinten szerződtek külföldre, ami a klub anyagi lehetőségeit tekintve már nem a megfizethetetlen kategória. Harcba szálltak ezekért a játékosokért?

- Nagyon sajátos a helyzetünk ebből a szempontból, hiszen a magyar válogatott keretében maximum 4-5 olyan játékos van, aki a Fradinak segítséget jelentene, de egy Szoboszlai, Sallai vagy Szalai Attila elérhetetlen számunkra. Szalait nézegettük, amikor még Mezőkövesden játszott, de Rebrov akkor azt mondta, hogy nem lennénk vele előrébb. Azóta kiforrta magát és ma már esélyünk sem lenne megszerezni. Azt azért rögzítsük, hogy a magyar válogatottba jelenleg a Fradi adja a legtöbb játékost a klubok közül. Nálunk nyitva van az ajtó mindenki előtt. A magyar futballista legyen jobb, mint Laidouni, szerezzen annyi gólt, mint Ryan Mmaee, fusson 13 és fél kilométert, mint Zachariassen. Ha ezeket az akadályokat megugorják, jöjjenek.

Szívből nem hozunk döntéseket, inkább a racionalitás győz, de nosztalgia-csapatot sem építünk.

- Ha a szívemre hallgatnék, biztosan leigazolnánk Szalai Ádámot, akit játékosként és emberileg is nagyra tartok, de ő már túl van a pályafutása csúcsán és nem biztos, hogy nekünk rá van szükségünk a céljaink eléréséhez. Van azonban pár ígéretes, fiatal tehetségünk, például a kis Lisztes, Redzic, Iyinbor vagy éppen a Kecskeméten futballozó Katona.

A Ferencvárosnak évekig nem volt sportigazgatója, a Moniz-, majd a Doll-érában is anélkül születtek a döntések. A megfelelő ember nem volt meg, vagy az akarat akkoriban ehhez? Hajnal Tamásba belelátta mindazt kezdetektől, ahol most tart, vagy Ön számára is meglepetés?

- Azért nem volt korábban sportigazgatónk, mert kerestük a megfelelő embert. Mondhatnám azt is, hogy a jó sportigazgató ritka, mint a fehér holló. Amellett, hogy szakmailag sok kritériumnak kell megfelelni, ebben a pozícióban nehéz a kísértésnek ellenállni. Ezen a területen 100 ezer eurót egy pillanat alatt meg lehet keresni. Például, ha van egy 800 ezer eurót érő játékos, akinek a menedzsere azt mondja, hogy vegyék meg 1,5 millióért és a sportigazgató kap belőle 100 ezret. Tisztességes szakembert kerestünk a posztra és ezt Hajnal Tomi személyében maximálisan megtaláltuk: becsülettel elvégzi a munkáját és amióta betölti ezt a pozíciót, az igazolásaink jelentős része bevált.

II. félidő:

A Fradira mennyire van hatással az energiaválság, és mennyire van hatással Európa nagycsapataira? Ahogy a Covid-időszakot jól "kihasználták" arra, hogy BL-be jussanak, most mennyire tudnak ebből győztesen kijönni?

- Nagy átalakulás alatt van az európai labdarúgás gazdasága. A német és az angol klubok stabilak, de a spanyolokról és az olaszokról ezt már nem lehet elmondani. A minden országot sújtó gazdasági válság nem tesz jót a hirdetőpiacnak, a szponzorációnak, megcsappanhat a nézőszám, emiatt kevesebben járnak meccsre, kevesebb lehet a jegybevétel. Ahogy a Covid-időszakból jól jöttünk ki, most is ez a célunk. Racionalizáltuk a kiadásainkat, figyelünk az energiatakarékosságra. Ugyanakkor ésszel is kell döntenünk, mert például ott van a több mint 200 milliót érő focipályánk, nem biztos, hogy az a jó megoldás, ha nem fűtjük és tönkremegy. Ha nincs pálya, akkor nincs UEFA mérkőzés, nincs például sok millió eurós UEFA bevétel, amiből milliárdos adót és járulékot tudunk befizetni az államkasszába.

Amikor Sztanyiszlav Csercseszov a tárgyaláson EL-győzelemről beszélt, Önnek mi volt az első gondolata, hogy egy maximalista edző vagy az, hogy jól menedzseli magát?

- Inkább azt mondanám, hogy imponáló volt számomra a kijelentése. Évek óta azzal a céllal keresünk edzőt, hogy a csapatnál eggyel magasabb szakmai szinten lévő szakembert találjunk. Így volt ez Cserszecsov esetében is.

Ha majd egyszer elmegy, akkor tényleg nehéz dolgunk lesz, hogy nála jobb szakembert találjunk.

- Úgy tudom azonban, hogy nem akar elmenni, annak ellenére sem, hogy sok ajánlata volt Oroszországból. Jól érzi magát a Ferencvárosban és szeretné befejezni, amit elkezdett. Az elmúlt tíz év Fradi edzői mind beváltak, Stöger esetében volt egy kis megtorpanás, de az az én hibám. Moniz egy magasan kvalifikált szakember, aki visszahozta a fradizmust, Doll ugyancsak jó munkát végzett, nyertünk vele itthon mindent, amit lehetett, Rebrov pedig visszatett minket a nemzetközi térképre. Csercseszov eredményesen folytatja ezt az utat.

Amikor Ön elnök lett, a Ferencváros négy területen is hatalmas deficittel küszködött, és mostanra mind a négy területen objektív módon megítélhető, mérhető, látványos a fejlődés. Tízes skálán ezeken a területeken Ön szerint hol tart most a klub, illetve mi az, amire az adott területen a legbüszkébb és mi zavarja még nagyon?

Csapatépítés, játékosok minősége: 5

- Nem vagyok még elégedett. Nem mondom, hogy remegő lábbakkal futnánk ki a Juventus ellen, lenne 35-40 százalék esélyünk, de én 50 százalékot szeretnék.

Szurkolók viselkedése, szurkolók kiszolgálása: 6,5.

- Rend van a Fradi-tábor körül. A nagy rangadók előtt nincsenek már fizikai atrocitások, csak a hangerejüket mérik össze a többiekével. Ebben az új, szigorú törvények is sokat segítettek.  Az obszcenitás még probléma a lelátókon, ez sok családot meggátol abban, hogy kijöjjön a meccseinkre. Ha valakit nem hoznak ki gyerekként, nem fog kijárni tinédzserként és felnőttként ő sem hozza majd ki a gyerekeit. Itt még kell fejlődnünk.

Klub szervezettség, felépítés, humánpolitika: 8

- Ezen a területen kifejezetten jól teljesítünk. Nagyon jóleső érzés, amikor valamelyik európai klub meccsszervezést akar tanulni, akkor az UEFA hozzánk küldi.

Utánpótlás-nevelés, fejlesztés: 6

- Jobban állunk, mint korábban, de még van hová fejlődni. Kevesen tudják, de azért a Fradi utánpótlása elég sok játékost ad a magyar profi futballnak. Lehet, hogy nálunk nem jutnak, jutottak komoly szerephez, de az elmúlt tíz évben harmincnégy olyan játékos került ki az utánpótlásunkból, akik az NB I-ben játszottak, vagy most is pályára lépnek. És ennél is többen vannak, jelen állás szerint ötvennyolcan, akik NB II-es csapatokat erősítettek, vagy erősítenek.

Az elnöki időszakának első felében nem igazán jöttek az eredmények, hiszen a bajnoki címre öt évet kellett várni, a komolyabb nemzetközi sikerre pedig nyolcat. Volt olyan pillanat amikor azt gondolta, hogy ez egy lehetetlen küldetés?

- Az első perctől belevetettük magunkat a munkába, de egy ideig ennek nem volt kézzelfogható eredménye, hiszen nagyon mélyről kellett építkeznünk. Bizony, előfordult, amikor olyan gazdasági viharfelhők tornyosultak felettünk, hogy be akartam fejezni. Már nem csak a szánkat, hanem az orrunk hegyét is elérte a víz, nekünk pedig lábujjhegyen kellett nyújtózkodnunk, hogy ne fulladjunk meg. Rettenetesen fárasztó és kimerítő volt.

Amikor a lemondás gondolata megfogalmazódott bennem, akkor édesapám leültetett, mert hallotta, hogy be akarom fejezni és azt mondta, hogy egy fradista soha nem adja fel! Szerencsére hallgattam rá, most nagyon szégyellném magam, ha akkor abbahagyom.

A Fradi nagyon keményen lép fel és képviseli az érdeket, ha vélt vagy valós sérelem éri, lásd a játékvezetőkkel való konfliktus esetén anno a játékvezetők öltözőjének elhelyezése és a velük való bánásmód, újságírók vagy komplett médiumok negligálása, kitiltása, illetve játékosügynökök kitiltása. Ezekben az esetekben Ön dönti el, hogy ki és mikor lépett át egy határt, vagy közös döntés, illetve van -e, volt -e már amnesztia ilyen esetekben?

- Van visszaút, hiszen keresztény ember vagyok, és tudni kell megbocsátani. Azonban, ha egy lap csak a bajt keresi, mindenben a problémát látja és nem érdekli a valóság, az FTC-vel készített anyagok kizárólag eszközül szolgálnának az egyoldalú és elfogult tájékoztatási céljainak, akkor minek engedjük be a stadionunkba, minek nyilatkozzunk neki? És ez nem politikai kérdés, volt olyan jobboldali portál, amelyikkel évekig nem dolgoztunk együtt.  Ez nem hiúsági kérdés, mi mindig a Fradi, a klub érdekeit tartottuk és tartjuk szem előtt.

Az Ön nevéhez kötik azt a gesztust, amikor a Groupama Aréna átadása utáni időszakban minden NB I-es klub vezetőjét az adott hazai mérkőzés előtt meghívták egy ebédre. Volt -e részük hasonló gesztusban, illetve milyen a kapcsolata a Ferencvárosnak és személyesen Önnek a hazai klubokkal, azok vezetőivel?

- Alex Ferguson, a Manchester United legendás menedzsere a meccsek után mindig borozott az adott ellenfél edzőjével. Mi kitaláltuk, hogy a meccsek előtt ebédeljünk vagy vacsorázzunk együtt az ellenfél vezetőivel. Ezek mindig nagyon jó beszélgetések, sok helyzetet lehet tisztázni, jótékony hatással van a klubok közti kapcsolatokra. Három-négy klub viszonozni szokta a meghívást, ami jó aránynak számít. 

A Slovan elleni hazai meccs volt az elmúlt évek legjobban várt mérkőzése, amiből az év talán legnagyobb csalódása lett. Ugyan csak egy vereség volt, de az ismert okok miatt ennek a jelentősége nagyobb volt a megszokottnál. Mi történt a meccs után? Elnökként hozott-e szokatlan döntéseket, tett-e váratlan lépéseket annak érdekében, hogy a visszavágón sikeres legyen a csapat?

- Nem volt jó érzés itthon kikapni a Slovantól, de nem hiszem, hogy ilyenkor az elnöknek kellene bármit is tennie az öltözőben, nekem ott nincs dolgom, én nem járkálok be meccsek után. A rend, a csapat összetartása és inspirálása az edző dolga. Én általában csak akkor megyek az öltözőbe, ha meghívnak, többnyire ünnepelni.

A legutóbbi bajnoki címünknél bementem kicsit pezsgőzni, illetve most a Monaco elleni meccs után, amikor biztossá vált, hogy elsőként jutunk tovább a csoportunkból.  Ez azért mégiscsak egy komoly mérföldkő a klub életében.

Az elmúlt években sokszor készítettek különböző felméréseket, kutatásokat a szurkolók körében. Van-e arról adata, hogy az elmúlt évek komoly sikereinek köszönhetően mennyivel nőtt a Fradival szimpatizálók száma az országban és a Kárpát-medencében?

- A legutóbbi mérésünk másfél évvel ezelőtt volt, akkor 2,1 millióan vallották magukat Fradi-szimpatizánsnak. Az első, 2011-ben készített felmérés adatai alapján 1,1 millióról indultunk, vagyis tíz év alatt a teljesítményünkkel meggyőztünk 1 millió magyar embert. Azt gondolom, hogy még egy kicsi van benne. Érdekesek ezek az elemzések, mi mindig megpróbálunk mások hibáiból is tanulni. Amikor a Debrecen sorozatban nyerte a bajnoki címeket, a sikerekre építették a klub brandjét, ami, mint kiderült, akkor nem volt a legjobb húzás.  Más pilléreket is be kell tenni a brand építésébe, hogy az emberek akkor is megmaradjanak a klub szimpatizánsának, ha esetleg majd nem jönnek az eredmények.