Az előző idénybeli harmadik helyről
– Mostanában realizáltam, hogy amiben megegyeztünk a vezetőkkel, amikor aláírtam a hároméves szerződést a Puskás Akadémiánál, azt korábban sikerült véghezvinni – kezdte a sport.sk oldalon a felvidéki Érsekújvárról származó Hornyák. – Ugyanakkor éppen ez vonzott a klubhoz. Fokozatosan a sikerre akartunk törekedni, az első évemben előrelépni az 5. helyre, a 2. évemben a 4. helyre, majd a 3. évemben a 3. helyre - de ezt végül már most, a másodikban elértük. Ez a stábomnak és a csapatomnak köszönhető, amely megvalósította azt a játékot és stílust, amit kértem tőlük. Harmadikok lettünk, de ehhez egy adag szerencse is kellett, hiszen a Mezőkövesd nem játszott ugyanabban a formában, mint a koronavírus-járvány miatti szünet előtt. Elpártolt mellőlük a szerencse, elveszítették a Honvéd elleni kupadöntőt, ez pedig hatással volt rájuk. De én számítottam erre a visszaesésre, nálunk pedig éppen az ellenkezője volt tapasztalható, nagyon jól játszottunk a szünet után.
A kényszerszünet utáni menetelésről
– Nagyon jól sikerült a felkészülésünk. Szinte az első naptól kezdve arra törekedtünk, amikor karanténba kellett mennünk a koronavírus feltűnése miatt, hogy a lehető legjobban felkészüljünk a folytatásra. Egon Kunzmann erőnléti edzővel két napot azzal töltöttünk, hogyan legyünk a lehető leghatékonyabbak. Az első három hétben az egyéni edzések és a fizikai felkészülés volt terítéken, e nélkül lehetetlen lett volna a folytatás. Amikor a GPS-ellenőrzések során láttam, hogy a játékosok száz százalékot adnak ki magukból, éreztem bennük a vágyat a sikerre.
A fiúk egy napot sem pihentek, három hét alatt 250 kilométert futottak.
Tudtam, hogy ha ezzel együtt a fociban is formába jönnek, akkor rendben leszünk, és ez végül működött is. Amikor újra közös edzéseket végezhettünk, már a kéthetes időszak alatt éreztem a csapatban a hatalmas erőt.
A Vidi és a Fradi mellett a 3. hely a maximum, amit el lehet érni?
– Az én érzésem és véleményem szerint egyáltalán nem. Tudom, milyen minőséget képvisel a csapatom, amely már többször megmutatta számomra, amikor előkészületi, vagy épp tétmeccsen pályára léptünk ezen együttesek ellen, hogy van esélyünk ellenük. Voltak olyan meccsek, amikor győztünk is ellenük.
Ha kiegyensúlyozottabbak lettünk volna a többi csapat elleni meccseken, akkor előrébb is végezhettünk volna.
Sajnos azonban veszítettünk pontokat a gyengébb ellenfelek ellen, a kívánságom pedig az, hogy ez a jövőben ne történjen meg, a keményebb találkozókon ugyanis rendre jól teljesítettünk.
Hét vereség, abból öt hazai pályán. Mitől lehet ez?
– A hangulat miatt. A Puskás Akadémia egy falun, Felcsúton található, amelynek csupán 2000 lakosa van, ez pedig érezhető a lelátói létszámban. Amikor találkoztam a klub képviselőivel, jelezték is nekem, hogy bármilyen sokat is próbálkoztak, nem tudnak mit tenni ezzel a helyzettel.
Maga az akadémia európai, sőt világszintű paraméterekkel rendelkezik, az infrastruktúra nagyszerű, a közönség esetében azonban nem ez a helyzet. Nem kapunk sok támogatást a lelátóról, ezt pedig különösen megérezzük, amikor szükségünk lenne rá.
Hálásak vagyunk azoknak, akik otthon szurkolnak nekünk, és annak a közel 100 szurkolónak, akik idegenbe is elkísérnek minket, de az ellenfeleink ebben a tekintetben előttünk járnak.
A következő szezon céljai
– Szeretnénk legalább hasonlóan zárni, mint az előző kiírásban, nem akarom, hogy ennél rosszabb helyezést érjünk el. Három vagy négy minőségi játékossal akarjuk megerősíteni a keretet, az akadémiáról pedig szeretnénk beépíteni néhány fiatalt a csapatba, ami szintén egy fontos felelősség a részünkről, foglalkoznunk kell ezzel. Konkrét cél? Egyelőre erről még nem esett szó a klubon belül, de a tulajdonosok számára talán azt mondhatom, hogy szeretnénk megtartani a harmadik helyet.
Az azonban sokkal ideálisabb lenne számomra, ha még feljebb és feljebb léphetnénk a tabellán.
A szlovák, a cseh és a magyar bajnokság összehasonlítása
– Egyáltalán nem marad le a szlovák mögött a magyar bajnokság, sőt gazdaságilag és infrastruktúrában meg is haladja. Sajnos alapvetően összehasonlíthatatlan a kettő. Amikor meglátom, milyen körülmények vannak Szlovákiában, néha sírnom kell. Magyarországon a légiósok sokkal jobbak, ami nagy hatással bír a színvonalra. A magyar bajnokság határozottan jobb minőségű, mint a szlovák. Talán van 3 vagy 4 csapat Szlovákiában – egyáltalán nem szeretném megbántani a többieket –, a Slovan Bratislava, a DAC, a Zsolna és Talán a Trnava, amelyek felvennék a versenyt a többiekkel az NB I-ben.
Egyszerűbben fogalmazva: a labdarúgás feltételei jobbak Magyarországon. Már magyar újságírók is kérdezték ezt tőlem, azt gondolom, hogy a Puskás Akadémia ott lenne az első háromban a szlovák bajnokságban.
Ami a cseh ligát illeti, ott a harciasság és a taktika a jellemző. A tesztelések és a fizikai felmérések azt mutatják számomra, hogy a Liberec és a Puskás Akadémia hasonló szinten van. A magyar foci kicsit különbözik a csehtől. A játékosok itt nem annyira feszesek és taktikához kötöttek, mint Csehországban, a labdarúgók itt többet használhatják a kreativitásukat. Ebben az összehasonlításban is igaz, hogy számos magyar klub megállná a helyét a cseh bajnokságban.
Mikor fog újra Szlovákiában dolgozni?
– Fogalmam sincs. Azért jöttem Magyarországra, mert elképesztőek a feltételek. A válaszom az: amikor a lehetőség felmerül, örömmel megyek. De csak is olyan klubnál dolgoznék, amelynek céljai vannak és ehhez adottak a feltételek. Mert úgy érzem, hogy Szlovákiában egyes kluboknál nincsenek meg a megfelelő körülmények, valahol pedig célok sincsenek, vagy csak a túlélésre törekednek. Egy olyan klubba mennék, ahol stabilitás van, ahol megteremtik a feltételeket és ahol előre akarnak lépni. Most azonban elégedett vagyok a jelenlegi munkámmal, nem vagyok távol az otthonomtól és ez elégedettséggel tölt el.
