Sprintekben sehol sincs az NB I
A kétszeres Magyar Kupa-győztes egykori Honvéd-játékos, a Miskolcon született Dobos Attila a DVTK erőnléti edzőjeként elemezte a magyar játékosok fizikai mutatóit és futásbeli képességeit, elsősorban természetesen a Diósgyőrben tapasztaltakra hivatkozva.
Az anyagilag és az infrastruktúrában is megerősödött, 12 csapatosra szűkített NB I előnyeit így látja a volt középpályás.
- A háttér vitathatatlanul stabilabb, az anyagilag, infrastrukturálisan megerősödött klubok végre tudnak a minőségi szakmai munkára fókuszálni. Ez minden profi sport alapja, amikor hétköznapi gondok gyötrik a sportolókat, nem lehet tőlük csúcsteljesítményt elvárni. Amióta 12 csapatra szűkítették az élvonalat, csak a legjobbak maradhattak, illetve négy csapatnyi NB I-es játékos szorult a másodosztályba. Visszagondolva a pályafutásomra, elsősorban a mérkőzések ritmusában (a futás mennyisége, sebessége, a sprintek száma) látok fejlődést - mondta Dobos a dvtk.eu-nak.
Ugyanakkor a nemzetközi viszonylatban jól látható hiányosságokra is rámutatott a futómennyiség és sebesség viszonylatában az erőnléti tréner.
- Az egy mérkőzésen megtett távolság tekintetében 12 kilométer jónak mondható, amit a magyar játékosok is tudnak. A nagy intenzitású futásban (19-25 km/h-s sebesség, ami egy jó tempójú futásnak felel meg) már elmaradás mutatkozik, a sprintek (25 km/h-s sebesség fölött, ami a csövön kifér) számában viszont fényévekre járunk az elittől.
És akkor ne is menjünk bele, hogy a jónak mondható 300 méter sprint is lehet 10-15 darab 20-30 méteres vágta, vagy 50-100 darab 3-6 méteres kirobbanás. Az előbbi szinte csak egy kontrára játszó csapat támadója esetében képzelhető el, utóbbi viszont sokkal közelebb áll a labdarúgás általános képéhez: passz utáni elindulás, minél hamarabbi felgyorsulás, 5-6 méter a sprintzónában, majd úgyszintén gyors megállás.
A részleteket megvizsgálva azt látjuk, hogy elsősorban a felgyorsulás és a lassítás területén vagyunk gyengék, ebben kell fejlődnünk, ha nemzetközi téren is sikeresek akarunk lenni.
A sebesség adottság, de javítható
Előrelépni, fejlődni e téren viszont nem egyszerű.
- A sebességet a legnehezebb jelentősen fejleszteni, bizonyos keretek közt az a magassághoz hasonló adottság. Viszont a mozgáskoordináció javításával minimalizálható az energia elszivárgás (kalimpáló kezek, oldalra kivetett sarkok), ezáltal a futógyorsaságot növelni, a sérülésveszélyt csökkenteni lehet. És természetesen konditermi erőfejlesztéssel is lehet javítani az eredményeken. A robbanékonyság fejlesztésének a kulcsa, hogy edzésen minél gyakrabban érjék el a sprintsebességet a játékosok, hogy az izomban található gyors rostok mérkőzésen is minél gyorsabban és minél többször be tudjanak kapcsolni. (...) De nem minden a fizikai felkészültség, legalább ennyire ott kell lenni fejben is, mert aki gyorsabban reagál, esetleg előre tudja, mi következik, az másodperceket, métereket spórolhat meg. Ez is az edzéseken sajátítható el, minél többször gyors döntésre kell kényszeríteni a labdarúgókat. A mérkőzés ritmusát kell szimulálni edzésen, és a nyomást is. Ezért végzünk minden, alapvetően gyorsaság és állóképesség fejlesztő gyakorlatot labdával, illetve ezért számoljuk minden játék eredményét - tette hozzá.
