Hányszor kellett szombat óta a Ferencváros ellen szerzett győztes gólodról beszélned?

- Nagyon sokszor...pontos számot nem tudok mondani, de nyilván rengeteg kérdést, érdeklődést kaptam ennek kapcsán.

Ez a pillanat volt a pályafutásod eddigi csúcsa?

- Ez azért nem mondanám, nekem azért a tavaszi Magyar Kupa-döntő jelentette a csúcsot eddig, de az biztos, hogy életem legszebb gólja volt.

Akkor beszéljünk mi is kicsit róla: azt mondtad, feltérképeztétek azt, hogy Dibusz sokszor kimerészkedik hasonló helyzetekben a kapujából. Kinek és hogy tűnt ez fel?

- A Puskás Akadémia videóelemzőjének, Vincze Ricsinek, aki épp a hasonló helyzetek feltérképezésével is foglalkozik. Mindig nagyon alaposan végzi a munkáját, mindig elmondja az aktuális ellenfélről a fontos dolgokat, így volt ez Dibusz Dénes kapcsán is. Ez a gól kettőnkről is szólt tulajdonképpen, mert ha nem jelzi ezt nekem, meg sem nézem, miről van szó, illetve ha szól, de nem tudom belőni a labdát a kapuba, akkor nem is ért volna nagyjából semmit a jelzése... de tényleg neki köszönhetem, hogy felhívta a figyelmemet erre. Kedden, miután visszaértünk a válogatottól, szólt nekem és a szerdai edzés óta gyakoroltam a szituációt, illetve a kapura ívelést. Nem igazán sikerült, még kaput sem nagyon találtam. De a lényeg úgy is az volt, hogy a mérkőzésen sikerüljön. Ezek a hosszú indítások, ívelések szerintem eddig is jól mentek, jól érzem magam ebben a szerepkörben. Tegyük hozzá, hogy Radó Andris nagyszerűen előkészítette ezt a helyzetet a mélységi beindulásával, szerintem meg is tévesztette Dibusz Dénest ezzel, aki emiatt kicsit kilépett a kapujából. Lehet pont ennyi kellett ahhoz, hogy ne érje el a labdát.

Hányszor kell ezt begyakorolni, hogy legalább egyszer így sikerüljön?

Milyen szabadrúgáslövő vagy egyébként - már ha a "klasszikus", 20-30 méteres lövésekre gondolunk?

- Úgy érzem, az nem annyira az én műfajom, néha-néha sikerülget, de nem vagyok olyan kifejezett szabadrúgás-specialista.

Olyan közelről nem is illik...mostantól szerinted jobban figyelnek rád szerinted a kapusok? Lesz még ilyen gólod egyáltalán?

- Ezt azért egy extra szituáció volt, máskor azért nem nagyon van idő és lehetőség ilyesmire. Kivételes alkalom volt és pont kapóra jött, hogy Ricsi is felhívta rá a figyelmemet. Tényleg nehéz mit mondani vagy szavakat találni a történtekre, azóta is felhőtlenül boldog vagyok. De ez csak hétfőig tart majd, onnantól már a következő mérkőzésre koncentrálok, mintha ez az egész meg sem történt volna.

Nem mondom, hogy az utolsó ilyen gólom volt, biztos, hogy figyelni fogom majd a kapusokat, de nem fogom azért túlzásba vinni, mert rosszul néz ki azért, ha nem sikerül és lehet, hogy egy ígéretes támadást rontok el esetleg azzal, ha kapura rúgok. Most is arról volt először szó, hogy Radónak rúgom a labdát, aki így egy az egyben léphetett volna ki a kapussal szemben. Meg is jegyezte viccesen, hogy ha nem gól, akkor rám szólt volna...

A gólodat egy családi barátnak, az NB III-as Érd súlyos autóbalesetet szenvedett másodedzőjének, Csintalan Csabának ajánlottad.

- Így van. Csaba édesapám csapattársa volt, amikor megismertem, csecsemőkorom óta a család barátja és aktív részese volt annak, hogy én is labdarúgó lettem, nagyon sokat focizott velem, amikor kicsi voltam, nekem az egyik példaképem. Nagyon szeretem, nagyon jó barátunk, nekem és a családomnak is.

Lanzafame eltiltása miatt úgy alakult, hogy megint Böde Dániellel kellett szembenézned, akivel pár hónapja is nagyon nagy csatát vívtatok. Most vele és egy másik Fradi-toronnyal, Finnbogassonnal is meg kellett küzdened.

- Én úgy látom, Böde Dani a két legjobb itthon játszó magyar csatár egyike, a máik pedig Tischler Patrik. Más volt azért most a helyzet, mint legutóbb a Groupama Arénában. Azóta egyszer ugye behívtak a válogatott keretbe és ott Böde nagyon sokat segített, sokat beszélgettünk, jó viszonyba kerültünk. Ugye a legutóbbi, márciusi meccset követően a mezét is elkértem, majd a válogatottnál jobban is összeismerkedtünk. Most is, egy-egy párharc után pacsiztunk, nem volt semmiféle gond közöttünk. Finnbogasson kapcsán azt tudom mondani, hogy egy kellemetlen ellenfél, de jól zártuk a területeket, neki sem volt igazán nagy helyzete. Inkább az oldalról belőtt labdáknál voltak veszélyesek. Nyilván voltak kapufák, amikor picit lemaradtunk az embereinkről, de ilyen a foci, most nekünk volt szerencsénk, máskor pedig ez fordítva van. De akkorát küzdött megint a csapat, mint a Vidi vagy a Honvéd ellen.

Súlyban most hol jársz? Azért az látszott, hogy magadra dobtál pár kiló izmot, Böde mellett sem tűntél "aprónak".

92 kiló vagyok, bár nem méregetem magam naponta. Én is érzem magamon, hogy gyarapodtam, de izomban jött fel pár kiló, jól érzem magam a bőrömben.

Segített a tömegnövekedés a párharcokban, de a lövőerőm is jobb lett ezáltal. Azt, hogy erősödtem, Csáki István és Polonkai Attila kiváló munkájának is köszönhetem, az erőnléti edzések is nagyon rendben vannak. A testtömeg-index mérések szerint ideális súlyban vagyok egyébként.

Nem csak te gyarapodtál az utóbbi időben, hanem a csapatod is pontokban. Mi történt a Puskás Akadémiával szeptember óta? Legyőztétek azóta a Vidit, a Honvédot és a Ferencvárost is.

- A konkrét okom nem tudom, de talán most érik be a közös munka, mostanra jutottunk el odáig, hogy nem omlunk össze például akkor, ha gót kapunk. Volt ugye egy hétmeccses nyeretlenségi sorozatunk, amiből ki tudtunk lábalni. A Vidi elleni meccsen jött először elő ez a formánk és az ottani győzelem sok erőt adott nekünk a következő mérkőzésekre. Ugyan két hete nem sikerült nyernünk az Újpest ellen, de azóta sikerült összeraknunk a védekezésünket és a támadójátékunkat is, olyannyira, hogy nyerni tudtunk a Ferencváros ellen.

A sikeretlen széria közben az edzőváltást is pletykálták a csapat kapcsán. Ebből mi jött át az öltözőbe?

- Őszintén szólva semmi, úgy is voltunk vele, hogy ez nem az edzőnk, hanem csakis a mi hibánk, a mi teljesítményünk vagy épp a kihasználatlan lehetőségek vezettek akkor a nyeretlen sorozathoz. Nem voltunk egyben, nem volt meg az az átütőerő, ami most már megvan. És talán kellett az is, hogy ötvédős rendszerre váltsunk, ami úgy néz ki, jobban fekszik a csapatnak.

Hétről hétre jól futballozol, ezzel a góloddal pedig minden bizonnyal mindenki figyelmét felhívtad magadra. Voltál már a válogatottság közelében, hogy érzed, léptél ezzel, illetve az utóbbi hetek teljesítményével egyet afelé?

- Azt nehéz megmondani, ezzel közelebb kerültem-e a válogatottsághoz, de az biztos, hogy ez a célom, ezért dolgozom hétről hétre. Azzal, hogy kiöregedtem az U21-es válogatottból, szeretnék majd bekerülni Marco Rossi csapatába. De nem szeretnék sietni, egyelőre úgy érzem, sokat kell még fejlődnöm és nyilván a nemzetközi futball nagyon más, mint az NB I. De persze jó lenne odakerülni és ha behívna a kapitány, mindent megtennék, hogy ott is maradjak. Most azonban azért dolgozom, hogy egyáltalán meghívót kaphassak.

Willi Orban behívása nyilván a te rajtpozíciódon sem segített. Mit szóltál az érkezéséhez?

- Egy remek futballistáról van szó, nem véletlenül játszik rendszeresen a Bundesligában. Az utóbbi két meccsen látszott is, hogy ő azért egy oszlopos tagja lesz a válogatottnak. Persze, ezzel "eggyel" nehezedett az én dolgom is, de bízom benne, hogy az elvégzett kemény munka meghozza majd a gyümölcsét.

Ahogy említetted, az U21-ben utoljára játszhattál: Máltán kezdő voltál, a törökök ellen csere. Milyen volt az előbbi vesztes meccset megélni a pályán?

Az viszont biztos, hogy Michael Boris egy remek edző és szerintem a kezei alatt a következő korosztály is ugyanígy fog hozzáállni a játékhoz, mint mi, mert azzal kapcsolatban nem lehetett panasz ránk. Picit ugyanaz volt a szindróma, mint a Puskás Akadémiánál a szezon elején, azaz a helyzeteinket nem sikerült gólra váltani, az ellenfél viszont az első lehetőségéből betalált, mi meg csak szaladtunk az eredmény után. Az pedig csak megjegyzés, nem pedig kifogás, hogy két és fél év után fociztunk műfüvön.

Egy 60 méteres gól ezekre a sebekre is gyógyírt jelent?

- Persze, jó érzés, de jó lett volna ponttal, pontokkal búcsúzni az U21-es válogatottól. Egy Máltát pedig illett volna megverni...