"Kapus vagyok és kész"

Az MTK elleni kupameccs után mondtad, hogy nem feltétlenül extrát akartál nyújtani, sokkal inkább stabilan, egyszerűbben akartál védeni. Ez jellemző rád?

- Szerintem igen. Nagyjából úgy 18 éves koromra kialakult bennem, hogy inkább a stabilat hozzam le és abból úgyis jönni fognak a bravúrok.

Aztán jött egy Honvéd elleni meccs, ott az volt bennem, hogy csak a tutit hozzam le, kicsit vissza kell magam építeni, nem kell "extrázni". Akkor - nagyképűség nélkül mondhatom - mindent kivédtem, azon a napon nem lehetett nekem gólt lőni. Én is csodálkoztam, mert olyan jól ment, mint előtte soha. Meg is maradt bennem, hogy akkor ez nem is egy rossz taktika. 

Vannak a nagyon jó, de extrém megjelenésű, habitusú kapusok, akik viselkedésükkel is ki akarnak tűnni, mások szimplán csak a pályán nyújtott produkcióval "mutogatják magukat" . 20 évesen már eldől az ember fejében, hogy ő melyik utat választja? Min múlik ez?

- Minden kapusra mondják ugye, hogy flúgosok, bolondok, mondjuk nekem ez annyira nem tetszik, maradnék annál, hogy kapus vagyok és kész.

Mondjuk tényleg lehet egy ilyen kép rólunk, hogy "ki az a hülye, aki beleáll ezekbe az izomból leadott lövésekbe?", de valakinek ezt is kell csinálnia, nélkülünk azért nem lenne foci.

Én egy olyan családból jövök, olyan nevelést kaptam, hogy sosem volt az, hogy nagyon extrém külsőm, frizurám, viselkedésem legyen, én egy szolidabb típus vagyok. 

Volt kimondottan olyan kapus, akire különösen felnéztél, aki példa volt előtted? 

- Nekem Iker Casillas volt ilyen, szomorú is voltam, amikor kicsinálták szegényt Madridban. Pedig nem kimondottan az a stílus és az testfelépítés, mint ami nekem van, az inkább Courtois a Chelsea-ből. De most például az angol Joe Hartot is kedvelem, nagy élmény végignézni például az edzésvideóit. 

"Itt is cinkelnek minket, hogy nem csinálunk semmit"

Tényleg van egyfajta mítosz a kapusok körül, akik kicsit őrültebbek, magányosabbak, mint a többi poszton játszók. Gyerekként mi vonzza az embert a kapusposzthoz?

- Én is, mint szerintem majdnem mindenki, a mezőnyben kezdtem, csatár voltam és szélső is, aztán ahogy szép lassan nőtt a pálya, nem igazán tudtam annyit futni, én voltam "a magas" is a csapatban (Gundel-Takács Bence most, 20 évesen nagyjából 2 méter magas - a szerk.), így bekerültem a kapuba. Imádtam vetődni, vagy ha izomból belémrúgták a labdát, nagyon élveztem, ahogy eláraszt az adrenalin.

Azt is nagyon élvezem, ha tönkre tudom tenni másnak a játékát (nevet)!

Mindig kicsit különcként bánnak a kapusokkal, nem is vagyunk annyira a csapat tagjai, mint a mezőnyjátékosok, itt is cinkelnek minket, hogy "nem csinálunk semmit" az edzésen...azért ha beállnának egy kapusedzésre, biztos kifáradnának, bár ez fordítva is igaz...magányos poszt a miénk, ezt én is most veszem észre igazán, amikor irányítanom kell a védelmet az NB I-ben vagy a kupában. Az MTK ellen például rögtön az Újpest-tábor előtt kellett védenem és bár nem voltak olyan nagyon sokan, a saját hangomat is alig hallottam.

Hogyan fogadják ilyenkor a rutinosabb csapattársak, hogy egy 20 éves kapus dirigál nekik? 

- Szerintem ennek a pályán nem szabad számítania. 20 évesen sem állhatok be úgy az Újpest kapujába, hogy egy Litauszkinak vagy egy Bojovicnak - akiket nagyon tisztelek - nem merek szólni, hogy mondjuk esetleg figyeljenek. Mondjuk erre azért nem sokszor volt szükség, nagyon profi játékosokról van szó. Azt azonban el kell felejteni a pályán, hogy ki hány éves. Az öltözőben mindenkinek megadom a teljes tiszteletet, de a pályán azonban nem ez az elsődleges. 

Felcsút, BLSZ, NB I

Érdekes éved volt, hiszen többnyire a második csapatban, a BLSZ-ben védtél, de ott lehettél kétszer az NB I-ben és egyszer a Magyar Kupában is a kapuban. Mekkora érzelmi hullámzást jelent ez?

- Azért annyira nagyot nem. Egy kapusnál a lövés az mindenhol lövés, bár kétségtelen, hogy a magasabb színvonal, a nagyobb tét plusz löketet ad, nyilván sokkal nagyobb élmény egy NB I-es meccsen védeni, mint a BLSZ-ben. Nyilván jobbak a lövések, több helyzet van, több koncentrációt is igényel talán, de utóbbi szempontjából  inkább elmondható, hogy minden meccs ugyanolyan kell, hogy legyen. Hogy izgultam-e az első kupameccsem előtt? Az edzőnk azért viszonylag sok időt adott a felkészülésre, hiszen már vasárnap megmondta, hogy kedden én fogok védeni. Nyilván volt bennem előtte egy kis izgalom, de ebből a pályán már semmi nem maradt. 

Épp volt csapatod, az MTK ellen kerültél be először az Újpest kapujába, majd az NB I-ben másik volt klubod, a Puskás ellen védtél először. Az MTK-val és a Puskás Akadémiával szereztél korosztályos ma­gyar bajnoki címeket, utánpótlás-válogatott kerettag is voltál, de Felcsútról például picit kurtán-furcsán távoztál.

- Igen, mondhatni váratlan volt. Nem feltétlenül szerettem volna eljönni onnan, de végül tavaly augusztus 30-án szerződést bontottunk, 31-én pedig aláírtam Újpestre. Mondjuk az sem éreztem, hogy feltétlenül annyit védenék ott, amennyit én szeretnék. Tényleg furcsa lehet külső szemmel, hogy eljöttem, mert ott tényleg minden megvan, amire egy sportolónak szüksége van, a pályák, a felszerelés, mindenki azért dolgozik, hogy belőlünk focista legyen. Viszont nem kaptam meg azt a támogatást, amit itt, Újpesten megkapok. Pedig nyáron sem úgy jöttem ide, hogy na majd itt mindent megkapok, de sokkal reálisabb esélyt láttam rá és így is lett. A tavalyi évet úgy fejeztem be, hogy U19-ben védtem, most meg már az NB I-ben van két meccsem, ez nekem egy hatalmas változás, óriási dolog. Felcsúton nem is láttam igazán ennek az esélyét sem. Érdekes volt a volt csapataim ellen debütálni, aztán úgy nekimenni egy Mezőkövesdnek, hogy az volt az első "normál" meccsem.

19 évesen kerültél Újpestre, a keret egyik legfiatalabb játékosaként, tulajdonképpen az első felnőttcsapatodhoz. Milyen egy fiatalnak beilleszkednie egy nagy klubnál, sok légiós mellett?

- A sok légiósból azért a Puskásnál sem volt hiány...de nem volt olyan nagy mélyvíz már nekem, egy teljes nyarat azért eltöltöttem az előző csapatomnál is az első kerettel. Meg ismertem is itt már pár srácot, úgyhogy nem volt nehéz a beilleszkedés. 

"Semmi pénzért nem cserélném el, hogy itt lehetek"

Bemutatkozhattál már az NB I-ben és a Magyar Kupában is. Jövőre szerinted mekkora esélyed lehet többet is védeni?

- Remélem, hogy majd egy kicsit több lehetőséghez jutok, nyilván ez is a célom. De nem leszek akkor sem csalódott, ha nem kapok annyi meccset, mégiscsak 20 éves vagyok, meg itt van egy Pajovic, aki azért egy elég rutinos kapus, nekem pedig tapasztalatból nincs túl sok még. 

Mi a jó ilyen korban, egy erősebb csapatban kispadozni, tanulni, vagy esetleg kölcsönben védeni rendszeresen, egy, az Újpestnél gyengébb csapatban?

- Én nem mennék el egy gyengébb csapatba. Bennem is felmerült az a kérdés, amikor télen elkezdtem kispadozni, hogy mi a jó nekem? Kispadozni NB I-ben vagy ideiglenesen elkerülni egy másik csapatba, ahol rendszeresen védhetek? De az a légkör, ami az NB I-es csapatnál van, az utazások során akár, a felkészülés alatt, az sokkal hasznosabb, mint máshol védeni. És ha még kapok is pár meccset, semmi pénzért nem cserélném el, hogy itt lehetek. 

Karius is egyedül jöhet ki a gödörből

A múlt hétvégén nyújtott teljesítményeddel a csakfoci.hu-nál bekerültél a forduló válogatottjába. Te is elégedett voltál a mezőkövesdi produkcióddal, így kerek lett már neked ez a tavasz?

- Elégedett vagyok, az előző évhez képest mindenképp előrébb léptem, megnyertük a Magyar Kupát, a hab az lenne a tortán, ha a 3. helyet is behúznánk, akkor tényleg minden kerek lenne. A kupadöntő volt eddig a legnagyobb élmény, még úgy is, hogy nem én védtem, kívülről nehéz volt és nem igazán tudtam megmaradni a fenekemen, a kispadon. 

A legnagyobb bravúrjaid melyek voltak eddig? És a legnagyobb potyára is emlékszel?

- Azt hiszem, az MTK ellen, Vass Patrik ziccerénél, illetve legutóbb, a mezőkövesdi Katanec fejesénél védtem a legnagyobbakat, nekem ez a két bravúr többet jelentett, mint bármelyik más. A legnagyobb potya? Még Vincze Pilu bácsi edzősködése idején, az U18-as felcsúti csapatban, jól is ment a védés, de télen, talán a Kaposvár elleni meccsen kicsúsztam és kiejtettem a labdát, amiből aztán gól lett. Ott összeomlottam és kaptam még két potyát, az volt nekem a mélypont. 

Nemrég a BL-döntőn két kapushiba is kellett a Real Madrid sikeréhez. A liverpooli Loris Karius lett a negatív hős - csak egy kapus tudja, mit érzett akkor és ott pontosan? És mit tehet azért egy kapus, hogy ilyenkor kijöjjön a gödörből?

- Egy kapus szerintem azért tudja és átérzi. Az, hogy ez egy BL-döntőn történt, annál rosszabb érzés aligha van. A második gólért nagyon sajnálom, az szerintem bárkivel előfordulhat, az belefér, bár talán nem egy fináléban, az elsőnél viszont egyértelműen figyelmetlen volt. Ilyenkor az ember maga is tudja, hogy mire van szüksége. Velem is előfordult olyan, hogy hibáztam, de nem támogattak, vagy biztattak. Sőt, volt hogy még olyan gólokért is megkaptam a magamét, amelyeknél szerintem nem is hibáztam. 18-19 évesen pedig nem könnyű kiállnod magadért, az edződdel szemben. De talán nem is volt rossz, hogy akkor visszarakott U19-be, mert ott az új edzőm segített aztán, hogy visszatérjek abba a formába, amelyben most is vagyok. 

Végezetül: mennyire unod már a "Maradj talpon!" vagy az "Áll az alku?" poénokat...?

- Szerencsére egyre kevesebbet hallom őket... itt, Újpesten már nem is ment ezzel annyira a zrika, hála Istennek. Inkább az utánpótlásban volt jellemző, meg néha 1-2 szurkolótól hallom, ha bekiabálják nekem, de igyekszem nem odafigyelni rájuk. Mosolygok rajtuk, de annyira azért nem érdekel. 

DUDÁS GÁBOR