225 nap – pontosan ennyi időt kellett várnia a Budapest Honvéd kapusának, Lefkovits Robinak az újbóli pályára lépésre. A hálóőr még a botrányosan végződő Craiova elleni mérkőzésen egy rossz leérkezés után szenvedett keresztszalag-szakadást, majd a Paks elleni Magyar Kupa-meccsen újra a gólvonal mögé állt.
– Amikor kifutottam a pályára azt mondtam magamnak, nem gondolhatok a sérülésre, csak az lebegett a szemem előtt, hogy végre azt csinálhatom, amit szeretek. Profi futballista vagyok, ez az életem.
Persze, amikor lefújták a mérkőzést, elöntöttek az érzelmek: megcsináltam, visszatértem!
Pokoli hosszú idő volt ez az időszak. A Craiova elleni meccset senki nem felejti el, mindenki emlékszik arra a botrányra, olyan volt, mintha nem is futballmérkőzés, hanem háború lett volna. Nekem viszont azt a másodpercet lesz nehéz kitörölni, amikor leérkeztem. Éreztem, hogy nagy a baj – emlékezett vissza Robi a botrányos EL-találkozóra.
A kapus elmondta, nehéz volt visszafognia magát, hogy ne terhelje túl az izmait, de minél előbb játszani akart. Hozzátette, el kellett fogadnia, hogy ez a keresztszalag-szakadás súlyos és időre van szüksége, a Honvédból pedig mindenki mellette állt, ami hihetetlen sokat jelentett.
– Amint beléptem az edzőterembe, elképzeltem azt a napot, amikor újra játszhatok és ez a nap el is jött végre. A srácokkal folyamatosan kapcsolatban voltam, valamelyikük minden nap felhívott és megkérdezték, hogyan vagyok, hogy halad a felépülésem. Izraelben kezdtem a rehabilitációt, és amikor visszajöttem hozzájuk, mindenki nagy öleléssel fogadott. Miután megsérültem, a csapat rossz szériát kapott el, a műtétem után ezt kívülről figyelni nagyon nehéz volt, csak arra gondoltam, ott kellene lennem. De aztán kiváló sorozatba kerültünk, remek csapatunk van, sokra vagyunk hivatottak. Ott vagyunk a Magyar Kupa-elődöntőben, örülök, hogy újra rendelkezésre állhatok. Izgatott vagyok, remekül érzem magam, újra védhetek, ezért dolgoztam az elmúlt fél évben – zárta a kapus.
