Gondoltad volna valaha is, hogy egyszer majd Magyarországon fogsz futballozni?
– Őszintén szólva soha...de profi játékos vagyok, mindig is az akartam lenni, és egy hivatásos labdarúgó, ha olyan sokat kihagy, mint én, nem igazán válogathat már az ajánlatok között. De kellemes meglepetést okozott a bajnokság, a csapat és a közeg is.
Minket is meglepett, hogy mielőtt aláírtál volna Kispestre, minden NB I-es csapathoz beajánlottak e-mailben. Ez egy olyan múltú játékosnál, mint te, nem furcsa egy kicsit?
– De, én sem tudtam róla őszintén szólva, ugyanakkor azoknak az embereknek is el kell végezniük a munkájukat, akik egy labdarúgó klubváltását segítik. Azt pedig tudni kell ugye, hogy egy súlyosabb sérülés miatt előtte tulajdonképpen nagyjából egy évet nem játszhattam, így mindenképpen szükségem volt arra, hogy csapatot találjunk.
Mi járt a fejedben, amikor először jelentél meg a Honvédnál?
– Nyilván izgatott voltam, hiszen egy új országot, új labdarúgó-közeget, egy új mentalitást kellett megismernem. Ami pedig még egy rutinosabb játékosnál is új lehetőségeket jelent a tanulásra, a tapasztalatszerzésre. Számomra pedig nagyon fontos volt, hogy azonnal megmutathassam, hogy igenis versenyképes vagyok, hogy a csapat segítésére lehetek.
Az NB I eddig okozott bármiféle meglepetést?
– Elég jó a színvonal, nyilván nem az európai topligák minőségét hozza, de engem is elkapott gyorsan a versenyszellem, a szenvedély a játék iránt itt is. Fizikálisan is igen erős az NB I, komoly küzdelem zajlik minden mérkőzésen, és a létesítmények, a stadionok is nagyon jó színvonalúak. Annak pedig külön örülök, hogy végre a Honvéd is megfelelő helyen tud majd készülni az új edzőközpont elkészültével. Úgyhogy abszolút azt látom, hogy a magyar bajnokság fejlődőképes.
Össze lehet hasonlítani egy NB I-es és egy Premier League-védőt, vagy ez teljességgel lehetetlen?
– Nos, elég nehéz...azért a Premier League-ben játszanak szerintem a világ legjobb védői. Ott gyorsabbak, erősebbek a játékosok, és bár itt is vannak jó védők, jó futballisták, a különbség azért elég nagy.
A francia-kameruni csatár liverpooli időszaka számokban (az NB I-ben: 11 meccs / 2 gól):
Van azért olyan játékos, akivel különösen meggyűlt a bajod Magyarországon?
– Nem könnyű ilyet mondani, így hirtelen nem is jut eszembe senki, aki ennyire emlékezetes ellenfél lett volna.
Csapatszinten sem?
– A Ferencváros vagy a Vidi elleni ütközetek azért igen erősek voltak, nagyon kemény rivális volt mind a két csapat.
Néhány napja az edződ, Supka Attila úgy fogalmazott veled kapcsolatban, hogy a múltadból kiindulva többet vártak tőled az ősszel.
– És én is többet vártam magamtól. Nyilván egy profi labdarúgó egyébként sem lehet soha elégedett magával, mindig arra kell törekednie, hogy a legjobb legyen a pályán, hogy győzelemhez segítse a csapatát. A szezon második felében azon leszek, hogy sokkal többet mutassak a pályán.
Kellett azért nekem is idő, amíg hozzászoktam az új bajnoksághoz, az új társakhoz, az új játékstílushoz, az új környezethez.
Évekkel ezelőtt Liverpoolban játszhattál, komolyan is számoltak veled. Akkor voltál a csúcson?
– Nem nagyon szeretek visszatekintgetni, inkább a jelenre és a jövőre koncentrálok...
A Manchester United elleni gólod után, 2009-ben azért emlegetted "a legnagyobb pillanatot" a karrieredben...
– Ja, igen, már én is emlékszem. Nyilván az "A Meccs", a derbi az angol fociban, világhírű ellenfelet vertünk, ráadásul otthon, a Liverpool-tábor előtt. Úgyhogy az biztos, hogy az tényleg egy nagy nap, egyfajta csúcspont volt a pályafutásomban.
Akkor fordítanék a korábbi kérdésen egyet: ha ma lennél az akkori formádban, mire jutnál szerinted az NB I-ben?
– Akkor is ugyanaz lenne a célom, mint most: gólokkal, gólpasszokkal juttatni minél előbbre a Honvédot, amennyire csak lehet, hatékonyan játszani a kapu előtt, mindent megtenni azért, hogy fontos tagja legyek a csapatomnak.
Meddig tervezel az NB I-ben maradni? Ez most egy hosszabb távú projekt, vagy...?
– Az igazat megvallva, nem terveztem még semmit el. Annyi biztos, hogy az idény végéig szól a szerződésem a Honvédnál, szeretnék addig is minél közelebb kerülni a csúcsformámhoz és minél előkelőbb helyezéshez segíteni a csapatomat. Hogy utána mi történik majd, azt még nem tudom, nem volt még ez téma.
Voltak már korábban is magyar csapattársaid, mint például Németh Krisztián, Gulácsi Péter vagy Bogdán Ádám. Mi jut eszedbe róluk?
– Az, hogy nagyon normális viszonyom volt mindannyiukkal. Nagyon keményen melózó fiatal játékosok voltak mindannyian akkor Angliában, vérbeli profiként tették a dolgukat a magyarok, erre biztosan emlékszem. De persze ismertem akkoriban Gera Zoltánt is, aki ellen játszhattam is egyébként, nagyon technikás és remekül lövő futballista volt, akit nagyon kedveltek a szurkolók is.
DUDÁS GÁBOR
