– Kétségtelen, ettől nagyobb bizonyíték nem kell. Tulajdonképpen ez már mérkőzés végén történt, ami az öröm része volt. Azért kellett bemennem az öltözőbe, mert először hallhattuk a játékosoktól azt, hogy dupla, majd tripla, amely a prémiumra vonatkozott. Természetesen az öröm ilyenkor mindent feledtet és ennek a részese akar lenni mindenki: vezető, játékos, masszőr, orvos is bent van az öltözőben, amely egy normális folyamat része – kezdte a Kisvárda szakmai igazgatója, Révész Attila az M4 Sport Góól2 című műsorában, miután a Kaposvár elleni győzelem utáni ünneplés pillanatát mutatták meg neki videófelvételen. Emellett elismerte, volt egy olyan időszak, amikor a korábbi edzőknél valóban bent volt az öltözőben. – Hallgattam, hogyan kommunikálnak, milyen feladatokat osztanak ki, a megbeszéltek szerint járnak el a taktikai utasításnál a szünetben. Az elmúlt tavaszi szezonban szinte minden nap, de ezt megelőzte az edzéseken való részvételem is. Tulajdonképpen hivatalból voltam bent. Az egy olyan időszak volt, amely igényelte ezt.
A mostani bajnokságban, amikor megállapodtunk minden feltételben, nem mentem be az öltözőbe. szándékosan nem is akartam, mert nem láttam a mindennapi edzéseket és nem lett volna etikus, illetve szakmailag megalapozott az ottlétem, valamint az egyéb feladataim nem tették ezt lehetővé.
"Nagy melléfogás a részéről, nincs más kapaszkodója"
Révész három nappal azután, hogy a DIGI Sporton elmondta, miért menesztette Miriuta Lászlót, újabb érdekességekkel szolgált.
– Miriuta Lászlóval a szerződés aláírása előtt négy órás megbeszélésen vettünk részt, amelyen jelen volt a menedzsere is. A szakmai és az etikai részre, illetve a feladatokra pontosan kitértünk. Kértem már előtte egy héttel, hogy nézze át a csapatnak az elmúlt hat-nyolc mérkőzését. Állapítsa meg, milyen rendszerben játszunk, mire képes a csapat a következő időszakban, illetve az ő felfogása alapján, hogyan tudja ezt az egészet kezelni. Meglepve és kicsit megmosolyogva olvastam a nyilatkozatát az egyik reggel, amelyben picit kinevetteti a klubunkat, ami a részéről nagyon komolytalan volt – utalt Miriuta nyilatkozatára Révész, melyet a korábbi tréner a román DIGI Sportnak adott, majd ezt a szakmai igazgató kategorikusan megcáfolt. – Tisztában vagyunk vele, kinek mi a feladata. Az edzőnek az a dolga, hogy edzést tartson, a szakmai vezetőnek, hogy kontrolláljon, a tulajdonosnak pedig az, hogy a pénzt adja. Mivel nem vagyok tulajdonos, nekem a kontroll maradt a feladatom.
Én hoztam ide, én vagyok érte a felelős. A klubnak az eredményességét szintén én felügyelem, és ezért is én vagyok a felelős. Ennek ellenére az Újpest elleni mérkőzésre hivatkozott. A félidőben valóban lementem, de szó sincs arról, hogy bármilyen utasítást vagy harcias módot vettem volna fel.
Sőt, ellenkezőleg! A 12. percben Gosztonyi beállt a megsérült Hugo Seco helyére, amely mérkőzésen vezettünk 1-0-ra. Megkérdeztem, hogy mi van a Goszival, mert szűken voltunk azon a poszton a cserelehetőségek terén, és az orvos vagy a gyúró tud-e neki adni valami gyors kezelést. Laci nem volt bent, a folyosón találkoztunk, úgy jött velem vissza. Ki is jöttünk, nem történt semmi.
Ha esetleg erre céloz, akkor az nagy melléfogás a részéről, nincs más kapaszkodója. Majd ezután lett volna két-három mérkőzés, amikor szintén állíthatott volna testőrt, de azt nem tudom, miért az utolsó mérkőzésen vetette fel.
Egyébként akkor is fent voltam végig a VIP-ben, ott beszélgettem a kollégákkal, ezer és ezerötszáz tanúm van erre. Ez egy nagyon nagy butaság, nem is volt szándékomban lemenni. De, ha teszem fel, ezt valaki megcsinálja, hogy ott testőr van, ráadásul az enyémek közül, a Laci már a második félidőre nem megy ki. Ez egészen biztos.
"Nem vagyok egyszerű eset, ez tény"
Révész bevallotta, valójában egy kemény ember, akivel nem könnyű együtt dolgozni.
– Azok a munkavállalók, akik több évtizedek óta mellettem vannak, velem dologoznak, vagy viszik a cégeimet, azok állandóak, nincsenek fluktuációk a cégeimnél. A klubnál is azt gondolom, hogy a stáb állandó, semmi baj nincs velük. Nem vagyok egyszerű eset, ez tény, de éppen ezért tartunk itt. Egyrészt nagyon elhívatott vagyok, és Magyarországon talán mondhatjuk azok tartanak ott, akik szintén hasonló eszméket vallanak. Másrészt én feketén fehéren megmondom, ha valami nem tetszik, nem beszélek mellé. Ezek az elvárásaim, ha valaki nem csinálja meg azt, amit kérek, akkor el kell engednünk egymást. Nagyon sokan mással üzenik meg, hogyha valakinek problémája van.
Nem félek konfrontálódni, nem tartok semmitől, sokkal egyszerűbb így véleményt mondanom. Ráadásul azok a véleményeket, amelyeket elmondok egyeseknek, azokat előtte már letisztáztam. Tulajdonképpen ez a számonkérés ellenőrzése.
Akár az edzésre és a belső házirendre vonatkozóan. Ezeket a klubszabályokat évekkel ezelőtt hoztuk meg és ezt mindenkinek be kell tartani. A klubnak van egy filozófiája és van egy elvárásunk, amit szintén be kell tartani. Így tudunk lépésről lépésre haladni. Van egy fejlődési pályánk, amelyet most már 2011 óta tartunk szép lassan. Ott vagyunk, ahol vagyunk. Nem a hatalmas büdzsénknek köszönhetően, hanem pontosan annak a szervezett felépítésünknek, amely jelenleg megvan és annak, hogy minden egyes feladatnak megvan a viselője és van számonkérés is, ami nálunk látványos.
"Úgy tettem be őket, hogy legyen egy spártaim..."
A Kisvárda szakmai igazgatója a csapat korábbi edzőit is elemezte, többek között Dajka Lászlóról is meglepő dolgokat árult el. Kérdésre válaszolva pedig arra is választ adott, elkerülhetetlen volt-e szakítás Miriutával a napokban tett nyilatkozatát megelőzően.
– A Dajka Laci jelenleg is a klubunknál van, de a tavalyi szezonban volt egy pillanat, amikor minden egyes órája a napomnak nagyon nagy nyomással telt és az egészet nagyon kellemetlennek éreztem. Az első négy mérkőzés után tíz vagy tizenegy gólt kaptunk, nulla pontot szereztünk és kiállítások voltak itt-ott. Felvetődött bennem, és elgondolkodtam azon, hogy Attila te jól csináltad ezt? Lehet, hogy hülye vagy? Akkoriban Kondás Elemér volt az edző, akit egyébként nagyon szerettem és rendkívül jó emberként ismertem meg, de mások voltak az elképzeléseink. Én nem olyan játékosokat hoztam, amelyek az NB II-ben alkalmasak voltak a bajnokság megnyerésére. Ott általában 200-250 közötti párharc van, szemben az NB I-el, ahol 130-160 van. Ott a hosszú labda, bivalyerős játékos és sokkal nagyobb keret kell, mert szerda-vasárnap ritmusban játszanak. Az a fajta felfogás, amely az Elemérnél volt, hogy bajnokságot nyerjünk az tökéletesen működött. Be is bizonyítottuk. De ez nem így volt az NB I-ben. Ami annak idején működött a Debrecennél, az nálunk tudtam, hogy nem fog működni. Másfajta típusú labdarúgókat néztem. Már egy féléve elindultam ezeknek a féltérképezésére, ami egy hatalmas munka volt.
Kezdve onnan, hogy Tudtam, milyen egy portugál, egy brazil stílus, milyen egy görög és azért a csapatrészekbe úgy tettem bele, hogy legyen nekem egy spártaim, legyen egy kis cselezőm. Tudtam, hogy Magyarországról nem tudom megoldani, mert ide a világ végére nem fog lejönni értelmes... vagyis hát olyan játékos, akit meg tudok fizetni.
Akkor a négy mérkőzés után felvetődött bennem, hogy edzőt váltunk. Az Elemértől békében, barátságban elváltunk, az egymás iránti tiszteletünk megmaradt. Sőt az intelligenciáját mutatta, hogy soha egyetlen rossz szó a mai napig nem hangzott el a részéről, sem a mi részünkről. Hatalmas különbség van a mostani meg az akkori elválás között. A Dajka Lacit idehoztuk, hogy béke legyen. Akkor Kocsis Jani két mérkőzés erejéig irányított, majd utána mindent megbeszéltünk.
A Laci egy helyi volt, ami picit annak szólt, hogy megnyugodjanak a kedélyek, elfogadják őt jobban Magyarországon, egy picit lehiggadjon mindenki, beállunk nyugalmi pulzusba és elindulunk felfelé.
Nem ismertem az NB I-et oly mértékben, mint a kollégáim a többi csapatnál, mert eleve NB II-ből jöttünk és korábban is ott futballoztunk. Akkoriban az kellett, hogy ezt most megpróbálom én, és a Laci ott volt, sokat segített nekem. Ha nem voltam ott az edzéseken, akkor az én elképzeléseimet meg tudták valósítani. Minden edzést én tartottam, minden egyes mérkőzésre én készültem fel, én irányítottam a teljes stábot és minden meccsen én irányítottam. Ezt akkor mi megbeszéltük, Laci és a stáb elfogadta. Viszont azt gondolom, hogy ,most miután visszavettem őket, bízom benne, tanultak eleget mellettem, hiszen bebizonyítottuk, hogy ezek a játékosok színt hoztak a magyar futballba, nem rossz játékosok és színt tudtak hozni a magyar futballba – jelentette ki Révész, aki elmondta, idén miért nem ő irányítja a csapatot edzőként.
– Nagyon egyszerű. Olyan szintet lépett az akadémiánk, amely ezt nem engedheti meg. Rengeteg feladattal kell megbirkóznunk. A futballklubnál 114 emberért felelek. Ezenkívül van még egy munkácsi akadémiánk, Kárpátalján felelek 67 emberért és még vannak a cégeim, amelyekben remélem most már nem kell sokat foglalkoznom, ahol az állandóság a jellemző.
Révész a műsorban azt is elárulta, mikor derült ki, hogy Miriuta László nem illik bele a klub elképzeléseibe.
– A Dajka Lacival bajnokság végén elváltunk. Akkor is nagyon sokan elégedetlenek voltak, sokan hangot is adtak a nemtetszésüknek. A klubnál maradt, mert sokkal fontosabbnak tartottam, hogyha az akadémiai munka nála összpontosul. Mi hosszútávon nem tudjuk magunkat fenntartani a tévés és a szponzori pénzekből. Kénytelenek vagyunk a saját utánpótlásunkból meríteni. Kértem, hogy legyen egy olyan személy, aki tudja, mit várok el. Laci így képzés igazgató lett, a feladata szerint az ottani játékosoknak speciális edzéseket tartott. Felkészítette őket mentálisan, pszichésen, megmondta nekik, mit kell mondani akkor, ha valaki bejön az öltözőbe, hogyan viselkedjenek. Először ez egy közös munkának indult. Miriuta mellett a Somodi Laci is idejött az MTK-tól. Egy kicsit később aztán az eredmények hatására ez megváltozott, mert már a Laci kevésbé volt befogadó, és ez a folyamat megállt. Ellenben a Dajka Laci továbbra is ott volt, továbbra is a fiatalokkal foglalkozott.
Miriutában a sok-sok telefonhívás és a nyilatkozatok elolvasása ellenére megbíztam, illetve Grozav személyében reméltem, hogy szót ért vele.
A korábbi időszakban is felhívtam, amikor a Sergiu Negrut igazolását intéztük. Kikértem, mi a véleménye róla. Akkor azt mondta nekem, hogy "hozzad, nagyon jó játékos, játszott nálam a CFR-nél, biztosan tud segíteni". A szezon elején, amikor megmondtam neki, hogy ezek a játékosok ilyen játékrendszerben így tudnak játszani, ezt kell csinálni, nem pedig abban, amit te játszattál korábban. Lényegi különbség van az ő felfogása és a miénk között. Végül mindenben megállapodtunk.
Másfél hónapig tartott a felkészüléskor az a fajta elképzelés a játék tekintetében, melyet a klubunk szeretne látni, majd azt követően ezt nem tudta megoldani.
Egy Gyirmót elleni vesztes találkozó után minden visszaállt az ő eredeti elképzelései szerint, ráadásul nyertünk a Paks ellen és mikor mondtam neki, hogy: "De Laci a játék?!", amire azt válaszolta: "Mit számít? Az eredmény a lényeg!"
"Félünk és várjuk, hogy hibázzon az ellenfél"
Végül Révész párhuzamot vont önmaga és a román Viitorul Constantanát irányító Gheorghe Hagi között, és nem titkolt célja, olyan edzőt szeretne, aki maximálisan az ő irányvonalát követi, képviseli.
– Az edzőnek az élete hétről hétre más, maximum két-három hétig tervezhet. Edzőként mindenre oda kell figyelni. A felkészülésre, az ellenfél feltérképezésére, ami egy "sziszifuszi" munka, már aki csinálja. Az én feladatom teljesen más és már az edzőknek sokkal nagyobb teret engedek. Nekem más az elképzelésem. Nyilván most én voltam a hibás, ezt magamra is vállalom, ugyanis én hoztam ide a Miriuta Lacit. Bíztam benne, de nem jól döntöttem, ezért vállaltam azt a részét, hogy elengedtem. Van ilyen a futballban. Például Gheorghe Hagi a Viitorul Constantanál ugyanezt csinálja. Ő a tulajdonos, ő építette fel a klubot, ő csinálja az akadémiát, saját játékosait játszatja és leül a kispadra. Nem csinál mást, megengedheti magának és követik az elképzelését. Nálunk, ami a nagyon nagy különbség hozzájuk képest az az, amit a Puskás Akadémia edzője, Hornyák Zsolt is lenyilatkozott, mely szerint Magyarország defenzív futballt játszik. Abszolút igaza van. Félünk és várjuk, hogy hibázzon az ellenfél - a mi játékunk ez volt - és majd ebből szerzünk gólt. Mi tavaly nem ezt csináltuk.
Mélyen védekezünk, nem építkezünk, 200-250 maximum 300 passzal elvagyunk a meccsen és rúgjuk hosszan előre a labdát és fussunk rá. Ebben nincs fejlődés! Ezek az edzők rövid távon sikeresek, számtalan példát tudok rá mondani.
Laci esetében is megvizsgáltam ezt, de amikor idekerült bíztam benne, hogy változtatni fog. Amikor 2018-ban Hermannstadthoz került a 12. fordulót követően játszott a bajnokságban 15 meccset és 24 pontot szerzett ezzel az újdonsággal. Majd a rájátszásban, ahol az utolsó hét csapat játszott egymással, ott pedig 14 meccsből sikerült 11 pontot szereznie. Hosszútávon ez nem megy, nincs fejlődési lehetőség. Ezzel a futballal, amit mi próbálunk képviselni, azzal megvan szép lassan a fejlődés.
TOVÁBB: A Miriuta-ügyről még itt olvashatsz!
