- Felesleges lenne tagadni, hogy a remek ősz után nem ilyen tavaszi rajtban bíztunk. Sajnos azonban azt kell mondanom, nem volt teljesen előzmény nélküli a gyenge szereplés. Látjuk a hibákat, a vezetőedzővel és a stábjával karöltve ezt nagyon rövid időn belül ki szeretnénk javítani. A probléma viszont az, hogy a mi jelenlegi gondjainkat nagyon nehéz egyik pillanatról a másikra kijavítani, nem lehet egy csapásra megszüntetni. Az öltöző ugyanis mentálisan egy nagyon kényelmes állapotba került.
Egyes játékosok már elhitték a remek ősz után, hogy tudnak futballozni, de ez még nincs így - ezt el is fogom mondani az öltözőben.
Természetesen a szakmai stáb teszi a dolgát, ahogy eddig is, a legjobb tudásuk alapján készítik fel a csapatot, de bizonyos szempontból ismét magamhoz veszem a marsallbotot. Megtartom magamnak azt a jogot, hogy büntetést szabjak ki, ha kell, vagy akár valaki a keretből is kikerüljön, ha arra van szükség. Az első lépés ugyanis most az, hogy a játékosok is megértsék, tőlük több kell, ki kell mozdulniuk a komfortzónájukból, hogy újra éhesek legyenek a sikerre. Korábban ez úgy ment, hogy az új játékosok a régieknek akarták bizonyítani, hogy jobbak, mint ők, a régiek meg nem adták fel, és meg akarták mutatni az újaknak, hogy nem adják át a helyüket. Most alig van tűz bennük, elkényelmesedtek. Már az első bajnokink után is egyeztettem a szakmai stábbal, közösen próbáltunk javítani a dolgokon. Akkor is botrányos volt a hozzáállása a játékosoknak, de bíztunk abban, hogy az intő jelek után javul a helyzet. Nos, elnézve a második bajnokinkat nem sokkal lett jobb a helyzet. Játékban ugyan kevesebb volt a gond, mert mentünk előre, de csak meddő fölényig, oldalpasszokig jutottunk, kockázatvállalás nélkül próbált nyerni a csapat.
"Vannak, akiknél teher a folyamatos nyomás"
Révésznek felvetettük, hogy mennyire lehetett hatással az öltöző állapotára az, hogy sokan már biztos NB I-esként látták a csapatot.
- Természetesen óriási az összefüggés. Amíg a tavalyi szezonban komolyabb teher nélkül játszhattunk, szinte tét nélkül, mert nem határoztuk meg célként a feljutást, nem jöttek elő a gondok. Az idei szezonnak viszont már úgy vágtunk neki, hogy megcélozzuk az NB I-et, és a folyamatos nyomást a jelek szerint kevesen viselik el. Vagy összeroppannak alatta vagy túl lazán veszik a dolgokat. Vannak, akiknél már látható, hogy ez egy pszichés teher, pedig olyan játékosokat is igazoltunk, akik játszottak már az élvonalban. A játékosoknak most elsősorban azt kell bizonyítaniuk, ki alkalmas arra, hogy az NB I-et velük tervezzük meg, és ki az, akivel nem érdemes tervezni. Aki nem képes tartósan koncentrálni, az például biztosan nem NB I-es játékos.
"Csökkenteni akartuk a különbségeket az NB I-hez képest"
A Kisvárda előnye viszonylag rövid idő alatt 13 pontról 7 pontra olvadt a 3. helyezett Békéscsaba előtt. Adja magát a kérdés, mennyire van veszélyben a korábban biztosnak hitt feljutás?
- Nem nézegetünk még hátrafelé, elsősorban magunkkal próbálunk foglalkozni. Fontos lenne, hogy a zsinórban 3 vereség után ne veszítsünk túl sokat a meglévő önbizalmunkból, de ez nem olyan egyszerű, hiszen sokkal jobban remegnek a lábak ilyen helyzetben. Van még előnyünk, így van némi időnk, hogy helyretegyük a dolgokat, mert ahogy jeleztem, egy egész öltözőt kirángatni az apátiából nem lehet néhány nap alatt. De nincs más út, vissza kell térni az alázatos, megalkuvást nem tűrő őszi játékhoz. Ha ez a csapat ezen a téren rendben van, akkor ez a csapat biztosan feljutó. A gond csak az, hogy ezt a tavaszt mi elsősorban arra szerettük volna használni, hogy az NB I-hez közelebb kerüljünk, már arra is próbáltunk figyelni, hogy a lehető legjobban lecsökkentsük a különbségeket az élvonalhoz képest, ha nyártól feljutnánk. Most ezen a téren lelassultak a folyamatok. Például csapatépítésben tavaly szépen fejlődtünk, most télen ezen a téren nem lettünk jobbak, ezen is mielőbb változtatnia kell a szakmai stábnak.
MOKÁNY LAJOS
