Kezdjük a legfontosabbal: Hogy vagy?
- Köszönöm, egyre jobban – kezdte a Cegléd elleni, 3-0-s győri győzelemmel végződött bajnokin súlyos koponyasérülést szenvedett védő, Koszó Balázs a csakfoci.hu-nak. – Vasárnap lesz két hete az ominózus mérkőzésnek, szerencsére egyre jobban érzem magam.
Gondolom, minden nagyon gyorsan történt, és nem sokra emlékszel az ütközéssel kapcsolatban, de mi az utolsó emléked a szerencsétlen eset előtt, és mi az első, miután magadhoz tértél?
- Addig, hogy felálltunk s szabadrúgás elvégzéséhez, minden megvan. A következő emlékem viszont már a kórházhoz kötődik: miután magamhoz tértem, az altatóorvossal beszélgettem, akit már korábbról ismertem. Ő mondta, hogy visznek műteni, én viszont semmire nem emlékeztem, és erősködtem, hogy nem kell engem megműteni. De hiába, mondták, hogy erre bizony mindenképp szükség lesz.
Mennyire ijedtél meg, amikor hirtelen a kórházban találtad magad?
- Érdekes módon nem pánikoltam. Mondták, hogy mi történt, és felfogtam, de elfogadtam. Nyugodtan viseltem mindent. Azt azért nem mondanám, hogy gyakori visszajáró vagyok, de volt már műtétem a pályafutásom során, ezáltal nem rémültem meg nagyon.
"Lehetett volna rosszabb is"
Amikor elmesélték a történteket, és tudatosult benned, akkor melyik érzés volt az erősebb: a „miért pont velem kellett ennek történnie?”, vagy az, hogy akár nagyobb baj is történhetett volna?
Így, hogy nem emlékszem az esetre, olyan, mintha át sem éltem volna. Furcsa volt olvasni a cikkeket, hogy mi történt velem, pedig a valóságot írták le; csak mivel nem „éltem át”, nem is tudatosult bennem. Igen, lehetett volna rosszabb is, csak mivel a futballpályán nagyon ritkán történik ilyen, azért idegesített, hogy miért pont most és miért pont velem. Most viszont már túlléptem, rajta, a jövőbe nézek, nem is nagyon tehetek mást.
Rengetegen írtak és kívántak jobbulást, volt-e, amelyik különösen jól esett?
- Valóban, nagyon sok üzenetet kaptam több helyen, köztük voltak olyanok is, akikre egyáltalán nem számítottam. Különösen jól esett, hogy a klubtól milyen sokan jöttek be, a stáb, a játékosok, tényleg, nem volt olyan nap, amikor ne lett volna benn pár csapattárs a kórházban. Folyamatosan mondták, hogy kérjek bármit, segítenek, behoznak nekem akármit. A Gyirmót FC-től is rengetegen jöttek, olyanok is, akikkel csak a pályáról ismertük egymást.
Ha véletlenül is, de az a Mursits Roland okozta a sérülést, akivel kifejezetten jó kapcsolatban vagytok, baráti a viszonyotok. Mennyire volt nehéz feldolgoznotok, hogy pont veletek történt ez?
- Ez egy nagy pech – nem lehet máshogy mondani. Ő is nagyon kivolt az esetet követően, mondta, hogy alig bírt utána védeni a meccsen. Hétfő este jött be hozzám, és viccesen arról beszélgettünk, hogy reméli, az esetet követően elfogadom még a meghívót a júniusi esküvőjére.
A csütörtöki fegyelmi határozatokban megjelent, hogy Mursits Rolanddal szemben fegyelmi eljárást indított az MLSZ. Ezt hogy fogadtad?
- Nem olvastam, Rolitól tudtam meg, hiszen napi szinten beszélünk. Nem hinném, hogy lesz ennek utóélete, nem is kell, hiszen tudom, hogy nem volt szándékos, hanem ő is a labdára ment. Nem szeretném, ha bármiféle büntetést kapna.
A fociban mennyire van benne egy-egy ilyen jelenet? Máskor is így jön ki a kapus, csak nem történik ilyen szerencsétlen eset, vagy most Mursits úgy jött ki, ahogy nem kellett volna?
Sok az ütközés a kapusokkal, ez abban volt más – bár nem emlékszem, de egyszer már láttam a felvételt -, hogy nem számítottam rá, hogy jön ki és ütközhetünk. Ha felkészültem volna, hogy jön a kapus, máshogy mentem volna oda, így viszont csak a labdára koncentráltam. Ha láttam volna, hogy jön, lehet, hogy nem a fejemet teszem bele, hanem a lábamat...
Beszéltük is a csapattársaimmal, hogy játékosa válogatja, hogy ki hogy megy bele egy ütközésbe. Egy csatár lehet, hogy máshogy ment volna oda, de mondom, én nem számítottam rá, hogy jön ki a hálóőr.
"Egy hónapig nem csinálhatok semmit"
Mintegy fél év kihagyást jósolnak az orvosok. Hogy gondolkozol: sietteted az időt, és újra játszanál, vagy még egyáltalán nem gondolsz a visszatérésre?
- Célom, hogy mielőbb a csapat rendelkezésére álljak, hiszen nem azért igazoltam Győrbe, hogy három lejátszott mérkőzés után, egy ilyen váratlan eset miatt ennyi időt kelljen kihagynom. Elkapkodni véletlenül sem szabad, amit az orvosok mondanak, maximálisan be kell tartanom. Egy hónap múlva megyek vissza kontrollra, remélhetőleg minden rendben lesz. A fél évvel úgy kalkulálok, hogy akkor már játszhatnék, szóval az edzéseket, a mozgást – ha nem is a csapattal, de – korábban is el tudom majd kezdeni.
A visszarázódás mennyire lesz nehéz? Nem félsz attól, hogy félteni fogod magad egy hasonló ütközéstől, vagy legközelebb már nem mész oda egy ilyen szabadrúgáshoz?
- Jó kérdés, még nem igazán gondolkoztam ezen, de az segíti majd a visszarázódást, hogy nem a lábam sérült meg, tehát nem fogok teljesen leépülni addig se. Az ütközésektől való félelmet még nem tudhatom, de sérült már meg a lábam, tört el a kezem, és mégis esek, kelek, csúszok, tehát nem vetettek vissza.
Mik a közeli tervek? Mikortól mozoghatsz, miben bízol a közeljövőt illetően?
- Egy hónapig nem csinálhatok semmit, utána megyek vissza kontollra, ha minden rendben lesz, fokozatosan elkezdhetem a mozgást. De hogy pontosan mit csinálhatok majd, az orvosokra bízom.
ÓHÁZY BÁLINT
