Dombó Dávid Kuttor Attila negyedik meccsén került be a kezdőcsapatba Mezőkövesden, a csapat vele az azóta eltelt hét bajnokin veretlen maradt. Közben volt egy 363 perces időszaka is, amikor gólt sem kapott a bajnokságban.
- Előtte kaptunk ki 4-0-ra a Videotontól, majd jött a válogatott szünet. Nekem ez jelentette a fordulópontot, mert a mester szólt, hogy úgy készüljek, a Vasas ellen én állok majd a kapuban, mert új impulzusra van szükség - idézte fel a 25 éves kapus a csakfoci.hu-nak azt, hogyan került főszerepbe Kuttornál.
Külön indokot nem mondott nekem, miért engem tesz be, de nagyon örültem neki, hogy nyolc hónapnyi szünet után újból az NB I-ben bizonyíthatok. A Vasas elleni meccs aztán 3-3 lett, tehát egyből 3 kapott góllal nyitottam, de nem éreztem azt, hogy Attila ott elbizonytalanodott volna, örülök, hogy kitartott mellettem.
Azóta veretlenek vagyunk, és persze, lehetne ezt hozzám társítani, de ez egyáltalán nem így van. Az egésznek a titka a csapategység, a csapatmunka, a társak nagyon sokat tesznek azért, hogy nekem védeni valóm is alig akadjon. Aki megnézi a meccseinket, az láthatja, hogy 1-2 ziccernél többet nem nagyon engedélyezünk az ellenfeleknek. Sokat számít, hogy mindenki tudja, merre kell pontosan mozognia a pályán, ezt alaposan begyakoroltuk az elmúlt hónapokban.
“A Barcelona a minta, a labdás edzésekbe is beszállok"
A hírek szerint egyébként Kuttornál Dombó leginkább azért élvezett elsőbbséget a tapasztalt - és időközben a mellőzöttség miatt távozó - Tujvellel szemben, mert lábbal nagyon erős, remekül vesz részt az összjátékban. Edzésen például rendszeresen a labdás gyakorlatokba is beszáll.
Nem akarom, hogy félreértsék az emberek az összehasonlítást, de kicsiben úgy szeretnénk felépíteni a játékunkat, mint a Barcelona. Ott Ter Stegen teljes értékű csapattag, szinte mezőnyjátékos, jobbal, ballal is remekül vesz részt a játékban.
Attila is ebben a sokpasszos játékban hisz, ennek szellemében csinálunk mindent az edzéseken, a támadáskezdés már a kapussal indul. Én is úgy érzem, ebben erős vagyok, ezért sem okoz gondot edzéseken beszállni kapusként a labdás, "kis játékokba". Külföldön ez a stílus már sok helyen elterjedt, itthon még nem nagyon találkoztam ilyennel, de nekem nagyon bejön ez az újítás.
"Könyvet lehetne írni arról, Szivics mit csinált és mit nem"
Ahogy Dombó is felidézi, nyolc hónap után állhatott ismét a kapuban bajnoki meccsen. Utoljára még Szivics Tomiszláv tette be, március 11-én - vagyis nagyjából egy éve -, nála aztán végleg kikerült a csapatból. A szezon közben menesztett edző utólag nagyon kemény kritikával illette őt: azt mondta róla, hogy Dombó Dávid személyében a Mezőkövesdnek másodosztályú kapusa van, aki nem alkalmas arra, hogy vele az NB I-ben elérjék a céljaikat.
- Egy-két napig nehezen tértem magamhoz, amikor ezt olvastam. A helyzetet az könnyítette meg, hogy a társaim mellettem álltak, ők nem osztották ezt a véleményt. Az egész csapat együttes válasza volt az, hogy valahogy egy másik edzővel mégis bent tudtunk maradni. Így háromnegyed év elteltével már tudok indulatmentesen beszélni a történtekről: az én válaszom csak annyi, hogy könyvet lehetne arról írni, ami a Szivics-korszakban Mezőkövesden az edzéseken és a meccseken történt, illetve nem történt... A valódi választ úgyis az élet adta meg, hiszen a csapat ugyanazokkal a játékosokkal, de egy másik edzővel bent tudott maradni az NB I-ben. Azóta Radványi Miklós már távozott tőlünk, nála nem védtem egy percet se, így nem lehetek elfogult, de mégis szerettem vele dolgozni.
Sokat mutat az, hogy egy edző hogyan hagyja el a csapatát. Radványi bejött hozzánk az öltözőbe, mindenkitől korrekten elköszönt, az újságokban sem köpködött vissza, Szivics viszont el sem köszönt tőlünk, legfeljebb az újságokban, de abban meg nem volt köszönet...
Dombó most élvezi, hogy újra az NB I-ben védhet, és ő maga biztos abban, hogy erre jövőre is lesz lehetősége.
- Ki merem jelenteni, hogy nem fogunk kiesni. Látom a csapat teljesítményét az edzéseken és a meccseken, és ez alapján én biztos vagyok abban, hogy bent fogunk maradni. Ehhez szeretnék én is minél többet hozzátenni természetesen.