Az elmúlt években sokan már csak legyintettek rád, mint örök tehetségre, aki nem lett az, aki lehetett volna. Most vezeted az NB II-es góllövőlistát és a Vasas csapatkapitánya vagy. Ezt pár hónapja is kevesen gondolták volna. Te például beleláttad ezt magadba?
- A bajnokság elején csak arra gondoltam, hogy a tavalyi 14 gólomnál többet szerezzek és hogy a Váccal minél jobban szerepeljünk az NB II-ben – kezdte Balajti Ádám a csakfoci.hu-nak. - A jó és eredményes játéknak köszönhetően azonban megvásárolt a Vasas, így most még komolyabb célokért küzdhetek.
Minek köszönhető, hogy az utóbbi két évben ennyire gólerős vagy?
- Elsősorban annak, hogy az eredeti posztomon játszhatok. Már Vácon is előretolt ék voltam és most itt is ezen a poszton bizonyíthatok. Korábban nem nagyon bíztak abban az edzőim, hogy ezt meg tudom oldani, hiszen nem vagyok egy erőcsatár. Emiatt inkább a széleken próbálkoztak velem, ott viszont nem érzem magam olyan jól. Még 17 mérkőzés van hátra, az lenne az igazi, ha mindegyik meccsen betalálnék, de ha mondjuk „csak” 7-8 gól jönne össze, akkor sem lennék szomorú.
"Szeretnék visszaszokni az NB I-be"
Mekkora a különbség az NB I és az NB II között egy támadó számára?
- Négy és fél éve játszottam utoljára az NB I-ben, akkor még más volt a bajnokság színvonala, azóta szerintem sokat javult, ahogy az NB II-é is. A Debrecen elleni kupameccsen a saját bőrömön éreztem, hogy mennyivel nehezebb dolgom van, sokkal gyorsabban kell gondolkodni, kevesebb idő jut egy-egy cselre vagy jó megmozdulásra. Szeretnék azonban minél korábban visszaszokni az NB I-be.
Tíz éve a magyar foci egyik legnagyobb tehetségeként tartottak számon. Tudod, hogy miért nem ívelt egyenletesen felfelé a karriered?
- Nagyrészt tudom, mostanában szoktam ezen gondolkodni. Pár éve biztosan másokban kerestem volna a hibát, és külső körülményekre fogtam volna, de most már tisztában vagyok vele, hogy nem ez a helyes gondolkodás, még akkor sem, ha voltak a pályafutásom alatt olyan személyek, történések, akik és amelyek jelentősen visszavetettek a karrieremben.
Pedig 14 évesen már a Fradiban találtad magad.
- Egerben játszottam, amikor felfigyeltek rám a Fradinál. Nem akartam azonban kollégiumba menni, ezért suli után édesapám naponta vitt edzésre Egerből a Népligetbe. Jól is ment a játék, én voltam a házi gólkirály, de mégsem éreztem a bizalmat. Ekkor hívott az Újpest, úgyhogy váltottam, onnan kerültem ki a Lazióhoz próbajátékra.
Közel az olasz sztárcsapathoz
Nyilván másképp alakul a pályafutásod, ha Olaszországban futballozhattál volna.
- Négy hónapot voltam kint, 16 évesen a második csapattal készülhettem, de rendszeresen láthattam az első csapat edzéseit, ahol akkoriban például Rocchi, Pandev vagy éppen Ledesma játszott. Gyerekként ez óriási élmény volt számomra, ráadásul megfeleltem nekik, de rajtam kívülálló okok miatt nem lehettem a Lazio játékosa.
Csalódásként élted meg, hogy a Lazio helyett a Diósgyőr játékosa lettél?
- Ahogy elkezdtem játszani a Diósgyőrben, már nagyon élveztem, nem foglalkoztam a Lazióval. Gálhidi György gyorsan felvitt az első csapathoz, ahol azonnal jöttek a gólok is. Hamar megkedveltek a szurkolók, Miskolcon megválasztottak az év sportolójának, tagja voltam az U20-as vb-n bronzérmet nyert csapatnak, vagyis minden tökéletes volt.
Balajti gólja az U20-as vb-n:
"Higgadtabban és okosabban kellett volna viselkednem"
A szezon végén aztán kiesett a Diósgyőr az NB I-ből.
- Én pedig elkerültem a Debrecenhez, amely akkor az ország legjobb csapata volt. Mivel a Loki nagyon erős kerettel rendelkezett, én pedig még csak 18 éves voltam, a második csapatnál számoltak velem. Ezt sajnos nagyon rosszul viseltem, aminek hangot is adtam. Akkor ott higgadtabban és okosabban kellett volna viselkednem, mentségemre szóljon, hogy még gyerek voltam, ráadásul Diósgyőrben már belekóstoltam a jóba. Ezt követően bicsaklott meg a karrierem, ugyan kölcsönbe még voltam Újpesten és az MTK-nál is, de nem tudtam olyan teljesítményt nyújtani, amit vártam magamtól. A Debrecen aztán eladott a Mezőkövesdnek, amely mindeddig az utolsó NB I-es csapatom.
Ebben az időszakban autóbalesetben elveszítetted az öcsédet. Ezt mennyire lehetett feldolgozni?
- Azt gondoltam, hogy menni fog, de kiderült, hogy nem. Sorra hoztam a rossz döntéseket, nem tudtam a focira összpontosítani.
Ekkor nagyon mélyen voltam, más talán el is veszett volna és befejezi a futballt. Sokan álltak azonban mellettem ebben a borzalmasan nehéz időszakban, majd a barátaim és a családom javaslatára felkerestem egy szakembert, aki rengeteget segített. Egy éve tudok ismét maximálisan a futballra összpontosítani, ami szerencsére meg is látszik a teljesítményemen.
27 évesen vagyok újra egyenesben, megéreztem a siker ízét, megint futballistának érzem magam és sokat köszönhetek a barátnőmnek, aki mindenben támogat.
Be tudod pótolni az elvesztegetett éveket?
- Az én posztom 5-6 évig még tudok játszani. Eddig szerencsére elkerültek a sérülések, remélem, a jövőben is így lesz. Kiválóan érzem magam, Szanyó Károly bízik bennem, amit próbálok meghálálni. Már sokkal felelősségteljesebben élek, talán azt is mondhatom, hogy mostanra nőttem fel. Tisztában vagyok vele, hogy a történtek után mekkora szerencsém van, hogy a Vasas csapatkapitánya vagyok, vezetem az NB II góllövőlistáját és remélem, rövid időn belül pedig újra NB I-es futballista lehetek.
PRIVACSEK ANDRÁS
