A Videotontól való távozása után szinte azonnal bejelentette a Vasas Barczi Dávid érkezését.

- Döntő dolog volt, hogy éreztem Vancsa Miklós bizalmát, aki egyből hitet tett mellettem - kezdte Barczi a csakfoci.hu-nak -  Elmondta, hogy szerinte, ha rendben le vagyok edzve és tiszta a fejem, valamint az önbizalmam is rendben van, akkor maximálisan a segítségére lehetek a csapatnak. Ő nagyon szerette volna, ha jövök, nekem ennél több nem is kellett ilyen nehéz két év után. Azt éreztem, hogy kölcsönösen szükségünk van egymásra. Nekik is rám, mert fontos a keret bővítése, nekem meg a Vasasra - nekem talán még inkább -, hogy újra focistának érezhessem magam.

Gyorsan meg is állapodtunk, nem húztuk egymás idejét, a játéklehetőséget helyeztem előtérbe. Már az edzőmeccsen is éreztem azt, hogy folyamatosan keresnek labdával a pályán a társak, egy teljesen mellőzött játékosnak ez hatalmas lökés.

Barczi az első edzőmeccsén két gólt szerzett, de kiosztott egy szép gólpasszt is, azonnal megkedvelték a kilátogató drukkerek.

- Van még lemaradásom, taktikai elemekben főleg, meg kell ismernem még, mi a vezetőedző elképzelése. Michael Oenninggel már az első napon hosszabban beszéltünk - jó hangulatban -, örülök, hogy nem “szögletes” hangvétele volt az egésznek. Bízom abban, hogy megtalálja a helyemet a csapatban, mert nem a keret egyik játékosa akarok lenni, hanem kézzel fogható dolgokat hozzátenni a csapat teljesítményéhez: például gólokat, gólpasszokat. Ezzel, hogy a piros-kékekhez igazoltam, adtam egy utolsó esélyt magamnak, hogy futballista legyek.

A játékos nem titkolja, nehezen élte meg a fehérvári korszakot.

- Igazából köszönettel tartozom a Vidinek, hogy bíztak bennem és odavittek, nincs bennem harag senki iránt, mert lehet, hogy én voltam kicsit eltévedve, amikor őket választottam. Én gondoltam talán tévesen, hogy lesz időm felvenni a ritmust, felnőni a feladathoz, de egy bajnoki címre hajtó klubnál erre egyszerűen nincs idő. Lehetőséget is alig kaptam, de ilyen a sorsa egy mellőzött játékosnak egy komoly célokért küzdő klubnál.

Nem gondoltam, hogy egyszer el tudok jutni arra a szintre, hogy kételkedjek még a saját képességeimben is, de az elmúlt másfél évben sok olyan nap volt, amikor azt gondoltam, hogy nagyon túlértékeltem magam, vagy hogy hibás az, ahogy én a futballról gondolkodok.

A végén már semmit nem mertem felvállalni abból a stílusból, amit preferálok, hogy fineszes megoldásokat, cseleket, merészebb átadásokat erőltessek, vállaljak fel szórakoztató elemeket is a pályán. Az első edzőmeccsen máris picit bátrabb voltam ezen a téren, örülök, hogy bejött néhány dolog, és talán az árnyékos oldalról átkerülök majd a napfényesre. Szerintem ebben a csapatban sok van, persze, mindenki veszélybe kerülhet, aki nem a tabella elején található, de őszintén szólva, még csak gondolat szintjén sem merült fel bennem, hogy gondjai lehetnek a Vasasnak a folytatásban.