A világ legkiválóbb drámaírója sem lehetett volna képes olyan dramaturgiai és drámai fordulatokat alkotni, mint ahogyan a Vasas-Ferencváros (2-2) mérkőzés alakult. Ferenczi István erőnléti edző két góljával szerzett pontot az angyalföldi csapat.

- Még mindig önkívületi állapotban vagyok a boldogságtól – kezdte Ferenczi a vasasfc.hu-nak. - Bár volt már hasonló élményben részem, amikor például egy éve hazai pályán beálltam, majd nem sokkal később Király Gabinak belőttem egy büntetőt, amivel nyertünk, ám ami mos történt, ehhez fogható izgalmakat és fordulatokat még sosem éltem át 21 éve tartó profi pályafutásom alatt, és nem is emlékszem más találkozókon sem hasonlóra.

Meddig lehet még folytatni?

- Itt az a kérdés, hogy az edzőm és a vezetőség meddig tervezi velem. Igazából én még mindig élvezem a játékot.

Tudható, hogy az erőnléted még mindig a mostani keret legjobbjai között van.

- Hála Istennek, valóban a fizikai teljesítőképességemmel még nincs probléma. Az elmúlt években rászoktam a hosszútávfutásokra. A meccs előtti napon kicsivel több, mint 30 kilométert futottam. Na meg nem probléma, ha egy erőnléti edző példát is tud mutatni.  

Ez volt az első mérkőzésed ebben a szezonban, de nem érződött, hogy nem vagy játékban.

- Valóban most is kiváló fizikai állapotban érzem magam, noha tényleg ez volt az első bajnoki mérkőzésem ebben a szezonban. Nem titok, hogy hét közben az edzéseken, gyakran beszállok a játékba, így nem okoz problémát, hogy harcra készen legyek. Elmondhatom, hogy jól sikerült az idénybeli „debütálásom”! Kimondhatatlanul boldog vagyok, hogy tudtam a csapaton segíteni és örömet okozhattam a Vasas-szurkolóknak.

Mit éreztél, amikor Michael Oenning elküldött a padról melegíteni, és mintegy háromezer Vasas-drukker skandálta, az oly sokszor megszokott „Pista, Pista” rigmust?

- A Vasas az életem, ezen nincs mit szépíteni! Csodálatos érzés és emberfeletti erőt ad a szurkolók szeretete. Amikor érzem, hogy számítanak rám, amikor reménykednek abban, hogy nekem sikerülhet valóra váltani álmaikat. Hogy hasznos lehetsz, ennél jobb érzés kevés van. Az az extázis, ami a második gólom után kitört a Vasas szurkolókból pedig leírhatatlan érzés! 

Hogyan értékelnéd a mérkőzést?

- A találkozó egészét tekintve, úgy vélem jobban futballoztunk, mint a Ferencváros. Labdabirtoklásban is felülmúltuk őket, több helyzetünk volt. Ez egy rendkívüli, megismételhetetlen, fordulatos találkozó volt, kiállításokkal, és tizenegyesek tömkelegével. Az egyenlítésben nagyon bíztam. Abban már kevésbé, amikor a 91. percben hátrányba kerültünk, hogy onnan sikerülhet újra.

Mi történt az FTC vezető gólja után?

- Gera vezető büntetőgólja után megkérdeztem a játékvezetőt, hogy mennyi van még hátra. Kassai azt mondta, egy perc. Ez olyan kevésnek tűnt, hogy szinte arra sem lehetett elég, hogy a kezdés után felérjen a csapat az ellenfél tizenhatosáig.

Ez a csoda mégis sikerült, ami megmutatta a csapatunk hihetetlen lelki erejét. Azt gondolom, hogy több mint két évtizedes pályafutásom során még sohasem játszottam olyan alakulatban, ahol ennyire jó lett volna a csapatszellem, mint a mostani Vasasban.

A második bekapott gólt követően, a labdarúgásban egy teljesen szokatlan támadás-variációt alkalmaztatok.  Ilyen inkább az amerikai futballban látható, hogy 9 ember, szinte egyvonalban megiramodik az ellenfél kapuja felé...

- Amikor a játékvezető mondta, hogy egy perc van még hátra, akkor Bleró (Berecz Zsombor, a szerk.) odaszólt nekem, hogy „Pista, add ide nekem a labdát és fussatok előre”. Oda passzoltam neki, mi spuriztunk az FTC kapuja felé. Ő felívelte, és ez lett! A balszélről beadás és fejes, gól és eufória, extázis! A meccs lefújása után Oenning mester meg is kérdezte, hogy ezt ki találta ki, hogy hátra passz után sprint. Nos, ezt mi ketten találtuk ki, hála Istennek bejött. Úgy érzem, ezzel a rendkívüli utolsó pillanatban szerzett góllal igazságot szolgáltatott nekünk a sors, mert többet, győzelmet érdemeltünk volna ezen az estén, de vereséget semmiképpen sem.

A drámai mérkőzés összefoglalója: