Talán nincs az országban olyan ember, aki arra számított volna, hogy közeledve az NB II-es bajnokság feléhez a Kazincbarcika feljutó helyen áll majd. Ti mennyire leptétek meg magatokat?
- Mi sem gondoltunk erre - kezdte Bódi Ádám a csakfoci.hu-nak. - A szezon előtt kilenc új játékos érkezett, Erős Gábor elmondta, hogy több hónapra van szükség, mire összeáll a csapat. Ez előbb történt meg, ami ritka, mert általában később szokott és ilyenkor kifogásokat keresnek az edzők, hogy mi miért nem működik. Nálunk szerencsére nem ez a helyzet. Nem először állunk már feljutó helyen, azt gondolom, hogy teljesen megérdemelten vagyunk ott, ahol.
A 11 lejátszott meccs alapján kijelenthetjük, hogy mi játsszuk a legszebb focit az NB II-ben.
- Kreatív, labdabirtoklásra épülő, támadófutball a miénk. Minden meccsen van 15-20 lövésünk, amelyből 7-8 eltalálja a kaput és 2-3 gólt szerzünk. Nagyon élvezem a szerepemet a csapaton belül, ugyanaz a feladatom, mint annak idején Kondás Elemérnél vagy Herczeg Andrásnál a Debrecenben: szélről befelé indulva próbálok gólhelyzetbe kerülni vagy abba hozni a társakat.
Most, hogy ilyen jól álltok, mennyire téma a feljutás? Van például kitűzött prémium arra az esetre, ha kiharcoljátok az NB I-es tagságot?
- Nem téma a klubon belül a feljutás és nincs külön prémium. Egy kicsit hasonlít az esetünk a tavalyi Nyíregyházáéhoz. Ott a téli szünetben kezdték el átfogalmazni a célokat, miután ősszel sokkal jobban szerepeltek, mint, ahogy azt várták. Elképzelhető, hogy majd nálunk is lesz hasonló. A szezon előtt két dolog volt fontos: minél több fiatal játékos kapjon lehetőséget és bennmaradjon a csapat. Eddig mindkét területen elég jól állunk.
Nálatok a rutinos NB I-es múlttal rendelkező játékosok valóban húzóemberek, hiszen te, Varga József és Lucas is sokat tesz a csapat eredményességéért. Az elmúlt években láttunk máshol rossz példákat, amikor a „nagy név” semmit vagy legalábbis nagyon keveset mutatott. Mi kell ahhoz, hogy valaki jóval 30 felett is ennyire motivált legyen az NB II-ben?
- Az, hogy igényesek vagyunk magunkkal szemben, tartozunk annyival a klubnak, a szurkolóknak, hogyha már ennyire bíznak bennünk, akkor igenis megmutatjuk, hogy mit tudunk és húzzuk felfelé a csapatot. Én is láttam rossz példákat, mellé lehet nyúlni a „sztárigazolásokkal”. Hiába van valaki mögött mondjuk több száz NB I-es mérkőzés, de ha már nem motivált, nem lesz a csapat hasznára. Nálunk más a helyzet, nem öncélú játékosok alkotják az együttest, senki nem gondol magáról többet, mint ami.
Nyáron sokakat megleptél azzal, hogy Debrecenből az NB II-be igazoltál, ráadásul egy olyan klubhoz, amely gazdaságilag nem tartozik a legerősebbek közé. Miért döntöttél a Kazincbarcika mellett?
- Nyáron elfogadtam a Debrecen ajánlatát, ami egyébként sértő volt. Hiába bólintottam rá, mégsem maradtam a Loki játékosa, de ez nem rajtam múlt. 34 évesen még nem azt terveztem, hogy az NB II-ben fogok futballozni, de így alakult. Két NB I-es, valamint egy felvidéki klub is érdeklődött irántam, de külföldre nem akartam menni, az élvonalbeli klubokra viszont még heteket kellett volna várni. Több ajánlatom talán azért nem volt, mert nehezen hitték el, hogy távozni fogok Debrecenből. A Kazincbarcika nagyon akart, a lehetőségeikhez mérten mindent megtettek, hogy megszerezzenek.
És igen, nyáron nem az anyagiak voltak a legfontosabbak, sokkal inkább az, hogy megmutassam, 34 évesen is képes vagyok még komoly teljesítményre.
Ez úgy tűnik bejött. 11 meccsen van 6 gólod, 10 gólpasszod, a Loki NB II-es szezonjában 36 mérkőzésen, 11 találat és 10 assziszt volt a mérleged. Szinte biztos, hogy jobb mutatókkal zárod a mostani idényt.
- Én is azt remélem. Ez volt a célom, hogy ide jövök, húzóemberként a csapat élére állok közösen a rutinos játékosokkal és valami nagyot alkotunk. Nyilván az elején mi sem gondoltuk, hogy így fogunk állni 11 forduló után. Ehhez persze kellett Erős Gábor és a szakmai stáb profizmusa, maximalizmusa is. Remekül felmérték, hogy ez a keret mire képes és meccsről meccsre próbáljuk ebből kihozni a maximumot.
Érdekes egy pillantást vetni az NB II-es tabella mellett az NB I-esre is. Ti feljutó helyen álltok, míg a Debrecen kilátástalan helyzetben, kieső pozícióban van. Mit érzel, amikor látod volt csapatot eredményeit?
- Szomorúságot. Nem találok szavakat, ennek nem lett volna szabad megtörténnie. Dombi Tibor mondta legutóbb, hogy minden játékos lába remeg. Valamit nagyon elrontottak Debrecenben, ha ide jutott a csapat.
Azt mondják, hogy Debrecen egy különös szigete a magyar futballnak, ahol nagyon nehéz a kívülről érkezetteknek eredményt elérni, mert a közeg kevésbé befogadó. Ez így van?
- A helyiek, legyenek azok edzők vagy játékosok, mindig jobban átérezték a klub helyzetét és tudtak segíteni. Általában akkor volt jó a csapat, ha a kezdőben 5-6 debreceni szerepelt. A Loki Kondás Elemérrel és Herczeg Andrással érte el a legszebb eredményeit, ami nem véletlen. Ők ezer szállal kötődnek a klubhoz, míg egy kívülről jövő edző teljesen más helyzetben van. Persze, lehet valaki úgyis sikeres, ha nem debreceni, volt ilyenre is példa, de most legutóbb nem ez történt sajnos.
Mit szólsz ahhoz, hogy a szurkolók levetették a játékosokkal a mezt?
- Nem tudom, hogy abban a helyzetben mi lett volna a legjobb megoldás, de ugyanakkor megértem a szurkolók elkeseredését, hiszen nem igazán volt más “fegyverük”.
Nagyon nehéz ezt átélniük, a játékosokban hatalmas szégyenérzet lehet.
Rettenetesen sajnáltam szegény Bárány Donátot, aki mindig a szívét kiteszi a Lokiért, és amikor levetették vele is a mezt, zokogott. Ez az, amiről beszéltem: ő maximálisan átérzi, hogy mit jelent lokistának lenni.
Hogy látod, van még számodra visszaút a Lokihoz?
- Soha nem fogom elfelejteni a debreceni éveket, mindig helye lesz a klubnak a szívemben. Azt most nem tudom megmondani, hogy fogok-e még valaha ott játszani. Egy biztos, nem rajtam múlik, ahogy az sem rajtam múlt, hogy nyáron el kellett jönnöm.
