Szezonnyitó interjút adott a Puskás Akadémia hivatalos honlapjának az akadémia alapítója, Orbán Viktor miniszterelnök. Nyilatkozatából - amelyben több, a magyar focit érintő kérdésre, felvetésre is válaszolt - idézünk az alábbiakban, témakörök szerint.
A Puskás Akadémia új idényéről és céljairól
Mint Orbán Viktor fogalmazott, alapítóként nem folyik bele a napi munkába, de "mint szülő a gyerekéért, felelősséget érez és aggódik az intézményért, és minden idénykezdet előtt leül beszélgetni a szakmai vezetőkkel, edzőkkel".
- Minden évben tisztázni kell a célokat. Egy akadémiának az aktuális helyezésen túli céljai vannak, mondjuk úgy, hogy távlatiak, kicsit nagyképűen: történelmiek. Tehát a mi dolgunk ugye az, hogy olyan futballistákat neveljünk a magyar labdarúgás számára, akikkel vissza tudunk kapaszkodni a világ élvonalába - röviden összefoglalva. Ami a bajnokságot illeti, nekünk egyetlen célunk van a helyezést illetően: ne essünk ki. Ez azért nagy dolog, mert közben azt akarjuk, hogy a csapatban minél több saját nevelésű játékos játsszon. És úgy nagyon nehéz benn maradni, hogy az ember két célt kombinál, hogy egyre több fiatal és saját nevelésű is legyen, meg ki se essen, mert a magyar bajnokság a tizenkét csapat miatt olyan, hogy a kiesés és az ötödik meg a harmadik hely között időnként 3-6-9 pont van csak, az két-három meccs. Tehát nagyon könnyű kizúgni az NB I-ből, miközben az ember azt gondolta, már az éremért küzd, aztán egyszer csak kieső helyen van. Nekünk akadémiaként különösen nehéz ilyen körülmények között beépíteni fiatalokat, nagy bátorságot és merészséget igényel az edzőtől. Ezért is tartjuk meg ilyen hosszú idő óta Hornyák Zsoltot, mert ő kombinálja legjobban ezt a »kockáztatok, de azért nem esünk ki« típusú edzői megközelítést - fogalmazott az interjúban Orbán, aki örül neki, hogy egy évig még biztosan a klubnál marad Hornyák, akivel "szép eredményeket ért el" a felnőttcsapat.
A magyar foci és utánpótlás talán legnagyobb problémájáról
- A legfontosabb, hogy ne felejtsük el, ne tévesszük szembe, hogy vannak problémáink és komoly szerkezeti problémáink vannak a magyar futballban. Tehát sok minden jobb, mint volt, de úgy vagyunk, ahogy Bécsben mondják, minden nagyon jó, de semmi nincs a helyén. Ez kicsit persze túlzás, de sok minden nincs még a helyén. Mint akadémiát alapító ember mondom, hogy az egyik legnagyobb szakmai problémája a magyar futballnak ma az - ami nem választható el az ország kulturális állapotától - hogy ugye itt 14 éves korukban érkeznek a gyerekek. És a futball szakirodalom szerint 12 éves korig számos olyan képesség kifejlődik, ami később már nem tud kifejlődni. Tehát az egész magyar labdarúgásnak ma a legnagyobb szakmai kihívása az a 12-13 éves korig tartó képzése a gyerekeknek. Ahol igazából a mi időnkben még nem is kellett képzésről beszélni, mert futottunk a réten, ugrottuk az árkot, másztuk a fát, tehát úgy éltünk, hogy kifejlődtek olyan fizikai képességek, döntéshozatali helyzetek voltak, amelyek aztán 13-14 éves korunkra, mire eljött a középiskola, mi már azért komoly, komoly embernek számítottunk.
Ma ez a mamahotel, szóval ez az egész pátyolgatás, ami Magyarországon jellemző nagyon sok szülőre, ez a rengeteg kütyü, a különórák világa, ami a modern világnak a velejárója, ma nem segíti a magyar futballt. Tehát a magyar futballnak ebben a kulturális közegben egy ilyen sajátos, különleges szigetet kéne létrehoznia, sok száz és sok ezer kicsi klubbal és gyerekcsapattal és tornákkal, és ezt nem lehet az akadémiákról megszervezni, még csak klubokból sem lehet. Ez igazából a Magyar Labdarúgó Szövetségnek a nagy, történelmi kihívása. A válogatott szintjén az eredmények jönnek, tehát mindenki megsüvegeli, megsüvegelheti az MLSZ joggal. De itt lent még nagyon sokat kell dolgoznunk.
Ez egy kevésbé látványos, nincs rivaldafény, kevesebb az elismerés, nehezebb a meló, de itt kell a sok tíz és százezer tizenkét év körüli kisgyerekkel foglalkozni. De így is azt kell mondanom, hogy nem lenne helyes áthárítani a felelősséget, mert az innen 18-19 éves korukban kimenő játékosok tudásáért végül is mi, az akadémiák vagyunk felelősek. Mindegy, hogy 12-13 éves korban még nem kellően felkészített gyermekeket kapunk, nem szabad, hogy ez az akadémiát a saját felelősségének a tompítására ösztönözze, nekünk ki kell hozni azokból a legjobbat, akik ide kerülnek hozzánk.
A Ferencváros váratlan BL-búcsújáról
- A Fradi esete is fontos a számunkra. Nagy lecke, mert a futballban mindig történnek megmagyarázhatatlan dolgok. Tehát az, aki azt gondolja, akár vezetőként, akár szakmai igazgatóként, akár edzőként, hogy képes arra, hogy mindig mindent ellenőrzés alatt tartson, hogy bizonyos lehetőségeket kizárjon a csapata életéből, az félreérti a futballt. A futball olyan, mint az élet. Mindig beesik valami, történik valami váratlan, amire nem gondoltál, olyasmi, amit nem tudsz megmagyarázni. Mert nekem mondhatnak, amit akarnak, olvasom az elemzéseket, hogy a Fradi tavaszi szezonjából következett, hogy ugyan már, hát hogy következett volna, akármilyen rossz tavaszi szezonból az, hogy egy Feröer-szigeteki csapattól hármat kapok otthon? Ez nem következik semmiből sem, itt nincs összefüggés. Itt az van, hogy a futballban vannak megmagyarázhatatlan dolgok. És a Fradival is ez történt. A magyar futballra nézve egyébként ebből az a tanulság adódik, mert a Fradi majd a saját dolgát megoldja. Hogy nem jó dolog, hogy csak egy nemzetközileg komolyabb jegyzett csapatunk van. Mert ha az elesik, és mindig történhet a futballban ilyen, mint láttuk, akkor ott maradunk egész ősszel meg tavaszra, komoly nagy csapat nélkül.
Tehát a magyar futball egyik nagy problémájára világít rá a Fradi kudarca, hogy nem lehet csak egy Fradi. Nekünk kell még egy vagy kettő, a Ferencvároshoz hasonló költségvetéssel, játékosminőséggel és nemzetközi besorolással rendelkező csapat, amiből az egyik vagy kettő elesik, még mindig van egy harmadik, amelyik talpon marad, ha egyik keresik, majd boldogul a másik. És ez nincs megoldva ebben a pillanatban a magyar futballban. A magyar futball csak a Fradit tudta abba a helyzetbe hozni, hogy azzal a tőkeerővel, szurkolói háttérrel, létesítményrendszerrel rendelkezzen, amivel vissza tud kapaszkodni Európa 30 legjobb futballcsapata közé - ami most éppen nem sikerült. De kell legalább még egy olyan csapatnak lenni, ami erre képes, de a legjobb lenne, ha lenne kettő.
Most épp rossz irányba haladunk, mert a Videoton kiesett ebből. Ugye a Videoton volt a Fradi mellett helyett, után, mikor hogy az a nemzetközi csapat, amelyik helyt tudott állni biztosan, garantáltan eljutva egy bizonyos szintig. De kell valahogy föl kell növesztenie a magyar futballvilágnak magából még legalább egy nemzetközi csapatot, hogy ne fájjon annyira. Még egy magamfajta embernek - nem vagyok Fradi-szurkoló -, de nekem is fáj. Ne fájjon annyira az egyetlen Ferencvárosnak a kudarca!
A Puskás Akadémia lehet, amelyik felzárkózik erre a szintre?
- Nem, ezt mi nem tudjuk vállalni.
Ehhez történelmi gyökerek kellenek, ehhez nagy hagyomány kell, ehhez nagy klub kell, Debrecen, egy Újpest, a Kispest - ha nem esett volna ki -, egy Győr, hogy ha jobb állapotban lenne, és amelyik mégiscsak volt már Bajnokok Ligájában a legjobb négy között, de erre már kevesen emlékszünk, csak ilyen magunkfajta öregek...Tehát azért Győrnek is van nagy nemzetközi hagyománya. A nagy klubok közül kell majd valakinek jönni, de a Puskás ezt nem tudja vállalni.
A Puskásnak azt a küldetést kell beteljesíteni, ami így is leköti minden erőnket, hogy minél több tehetséges gyereket kiváló iskolai és szakmai háttérrel, a legjobb minőségű tudást nyújtva nagyszerű volt futballistákkal, egyéni képzéssel fűszerezve eljuttassunk az NB I, a válogatott és a nemzetközi nagy bajnokságoknak a kapujába. Itt azért fantasztikus emberekkel dolgozunk, Vanczák Vilmos, Laczkó Zsolt, Sándor Gyuri, Polonkai Attila, vagy a Vaskó Tamás, aki most állt be hozzánk. És ugye Horváth Péter, aki most már lassan második évtizede adja meg az akadémiának az utánpótlás szakmai filozófiáját és egyben szakmai kereteit. Tehát nagyon komoly embereink vannak, egy nagyon erős csapatunk van. Mi erre vagyunk jók. Néha beesünk valami nemzetközi kupába. De ebből nem jön ki az a cél, hogy nekünk a magyar futball nevében nemzetközi színtéren helyt kellene állni. Néha kicsúszhat egy-egy olyan évfolyamunk. De hosszabb távon a Puskásra nem, mint nemzetközileg elismert klubra kell számítani, hanem egy olyan helyre, ahonnan megbízhatóan és biztosan jól felkészített, erős mentalitású, lelkierejű, jól képzett és a magyar futball legjobb hagyományait folytató játékosok kerülnek ki, mi ezt tudjuk vállalni, de ezt vállalni is fogjuk.
