Honlapunkon is beszámoltunk arról idén májusban, hogy a folyamatos sérülései miatt visszavonult a profi labdarúgástól a korábbi 26-szoros magyar válogatott védő, Korcsmár Zsolt.
A 2009-es, egyiptomi U20-as világbajnokságon a korosztályos válogatottal bronzérmet szerző korábbi játékos a büntető.com-nak adott nyilatkozatában elmondta, néhány hónap távlatából már nem érez ürességet a visszavonulása miatt.
– Az egy nehéz időszak volt, beütött a koronavírus, elmaradtak az edzések, bár én leginkább a sérült lábammal kínlódtam, szóval nem volt könnyű. Azóta azonban elkezdtem egy amatőr klubnál (Os Turn – a szerk.) edzősködni, amit nagyon élvezek annak ellenére is, hogy a reméltekkel ellentétben nem indult el a bajnokság, azóta pedig törölték is – mondta Korcsmár, aki elismerte, nehéz volt kimondani, hogy vége. – Ezért is vágtam bele a munkába játékos-edzőként, hogy az öltözői hangulat, a meccsnap izgalma, az adrenalin ne vesszen el végleg. De kétségtelenül más lesz egyszeriben a bioritmusod. Nekünk családi vállalkozásban van egy szabadidő-ruházatot és edzőfelszereléseket árusító online shopunk, az azért egy ideje már lekötötte az időm egy részét, az Os Turn pedig a döntésem után kevéssel mindjárt megkeresett, így egyáltalán nem kellett elszakadnom a futballtól.
Az NB I-ben az Újpest és a Vasas színeiben is megfordult védő hozzátette, a befejezést követően nem ment át viszontagságos, depresszióval gyötört időszakon, sosem került padlóra, még a súlyos térdsérülése idején sem.
– Az elmúlt másfél év kétségtelenül nehéz volt, mert mindig bizakodtam, hogy képes vagyok magas szinten folytatni, erre mindig jött egy visszaesés, végül az egészségem megóvása érdekében én magam döntöttem a befejezés mellett. Valószínűleg így is lesz még a térdemmel gondom. Az üvegporcomat pótolták, külső porcom szinte egyáltalán nincs. Ha futballoztam volna még három-négy évet – ha egyáltalán tudtam volna – az már egészségem kárára történt volna – folytatta Korcsmár, aki a magyarországi fizikai képzésre is kitért az interjúban. – Nem tartom helyénvalónak másokat hibáztatni, az sosem visz előre, te alakítod a saját sorsodat, szóval nekünk, játékosoknak kellett volna minderre odafigyelni.
Az is igaz viszont, hogy gyerekként nincsenek meg az eszközeid, és nyilván jobb lett volna, ha mindig minden edzőm ugyanannyira fontosnak tartotta volna megerősíteni a testfelépítésünket.
Karrierjére visszagondolva Korcsmár elmondta, a magyarországi és a norvégiai évek után a német Greuther Fürth-höz történő szerződés egyértelmű előrelépés volt.
– Ott jöttem rá, amit addig edzettem, az semmi, Fürth-ben rengeteget dolgoztunk.
Akkor találkoztam először valódi rivalizálással, azzal a helyzettel, amikor huszonnyolcan hajtanak a csapatba kerülésért,
egyenlő esélyekkel és hasonló tudásszinttel. Az volt az igazi konkurencia – emlékezett vissza Korcsmár, aki a Feyenoordban érezte magát a legjobban. – A Hollandiában honos futballkultúra, edzésmorál, a tökéletességre való törekvés nagyon tetszett, emlékszem, majd’ leesett az állam, ahogy a fiatal, de már akkor rendkívül technikás Georginio Wijnaldum és Leroy Fer száguldozott a gyepen. Akkor tapasztaltam meg testközelből, középpályásként hogyan kell úgy fedezni a labdát, hogy ne vehessék el azt szabályosan – még ha nem is tudod megjátszani, legalább ne veszítsd el.
Nekünk ezt itthon senki sem tanította meg.
De például a Celticben, ahol két újpesti csapattársammal, Simon Krisztiánnal és Magos Matyival jártam, annyira nem szívesen folytattam volna, ott nem éreztem jól magam.
