Az MTK-val és a Vidivel is magyar bajnokságot nyert Lencse Lászlóról sokan nem is tudják, hogy már másfél éve felhagyott a profi labdarúgással. A korábbi támadó az akkor még másodosztályú Haladásból vonult vissza, ám ezt nem akarta nagydobra verni. Utolsó éveiben rengeteget szenvedett, sokan és sokat bántották, Pintér Attila korábbi szövetségi kapitány bánásmódja miatt pedig még szakemberhez is kellett fordulnia - derült ki a Blikknek adott interjújából.
– A pályafutásom utolsó szakaszaiban rengeteg negatív élmény ért. Szombathelyre már úgy érkeztem, hogy sok csalódás volt a hátam mögött, és a környezet sem kedvezett. Mindenki a másik ellen dolgozott és az jelentette a számára az örömöt, ha a társa pórul jár. Igazi magyar mentalitás. Ezt érzem a hétköznapokban is. Számomra teljesen érthetetlen, hogy sokan most is a magyar válogatott és Szoboszlai Dominik liverpooli bukására vágynak, ahelyett, hogy örülnének a jelenlegi fantasztikus generációnak.
A Haladás igazából a vesszőfutásomnak már csak az utolsó állomása volt, sajnos előtte már sok helyen csorbítottak az önbizalmamon. Például Pintér Attila irányítása alatt pszichológus segítségét is igénybe kellett vennem, mert nagyon megterhelő helyzetekbe kerültem, ijesztő, pánikszerű tüneteim voltak.
Később Újpesten jól ment a játék, egy szenzációs klubba és közösségbe kerültem, válogatott kerettag lettem, de az akkori vezetőedző az összes karakteres játékost lerombolta. A futballban az önbizalom táplálja a sikert, anélkül a legjobb technikai tudású játékos sem tud igazán jól szerepelni, mert fél a kudarctól.
Ha egy edzőnek az eszköztárhoz tartozik a k**va anyázás, akkor a játékos joggal gondolhatja, hogy nem tisztelik. Gyirmóton, ahol fél év alatt rúgtam 11 gólt, ezt tapasztaltam. Az említett negatív élmények miatt is örülnék, ha minél több fiatal magyar edző kapna lehetőséget az NB I-ben és az NB II-ben
– mondta Lencse.
A korábbi gólerős támadó sokszor megkapta, hogy képességei alapján válogatott játékosnak kellett volna lennie, de mindössze kétszeres kerettagságig jutott.
– Természetesen csakis én vagyok a hibás, hogy nem hoztam ki többet a pályafutásomból, de én így is büszkén tekintek vissza. Kétszeres magyar bajnok vagyok, több mint 200 meccset játszottam az első osztályban, ahol 70 gólt szereztem, és négyszer megnyertem az NB II-es bajnokságot is. A Bajnokok Ligája-selejtezőjében és az Európa Liga csoportkörében is szerepeltem, ettől függetlenül erősebbnek kellett volna lennem lelkileg és persze nem a kifogásokat keresnem rengeteg szituációban. Fiatalon, amikor Győrből az MTK-hoz kerültem, az élet pezsgése elcsábított, és a csapattársaimmal gyakran kikapcsolódtunk, ami talán szintén befolyásolhatta a jövőmet. Ettől függetlenül máig nem értem, hogy amikor Izraelben játszottam és gólt szereztem az EL-ben és a BL-ben, Egervári Sándor vajon miért nem küldött nekem meghívót – tette fel a költői kérdést a volt csatár, aki bevallotta, hogy a méréstechnika fejlődése sem segített neki. – A Catapult mérőeszközök elterjedése az esetemben támadási felületet jelentett. Nem az egyéni képességek kerültek előtérbe, hanem a futóteljesítmény, amiben bevallom, voltak hiányosságaim.
Lencse jelenleg nem tervezi, hogy a magyar futballban dolgozzon, viszont a jövőben is szívesen vállalna tévés szerepeket.
– Egyéni képzéseket szívesen adnék fiatal játékosoknak, amire már volt is példa korábban. Úgy érzem, sokkal jobban kellene a fiatal tehetségeinkre vigyázni.
Sokszor azt látom, hogy a játékosokat egy kalap alá veszik, ahelyett, hogy az egyéni erősségeiket fejlesztenék nemzetközi szintre. Talán sokan nem is gondolnák, hogy a labdarúgás sokszor az üzleti életnél is durvább kihívások elé állítja az embert, ezért muszáj lelkileg is erősnek lenni és sokat beszélgetni a fiatal generációval. Én ezt szívesen vállalnám, hiszen sok keserű tapasztalat ért.
Ami a tévézést illeti, a Kabát FC-s szereplést nagyon élveztem, jó társaságban lehettem, magamat adhattam és a kamera sem zavart. Szóval még az is lehet, hogy a jövőben ismét feltűnök a tévében – zárta a 36 éves volt focista.
