Legutóbb 2018. június 2-án, a Puskás Akadémia–Paks első osztályú mérkőzésen ült kispadon Pintér Attila, a magyar válogatott korábbi szövetségi kapitány, aki a Kisalföldnek adott interjújában elmondta, voltak ajánlatai az elmúlt időszakban, de mindenáron nem akar magának kispadot, csak oda megy dolgozni, ahol a célok és a feltételek arányban vannak egymással.
– Vannak nagyravágyó terveim, de a karikagyűrű nem esett le a kezemről annak idején, amikor elmentem Mezőkövesdre az NB II-be. Sokat köszönhetek nekik, mert akkor hívtak, amikor a válogatott után lelkileg nem voltam a topon. Egyébként bárhol vállalok munkát, ahol úgy érzem, az adott klubért tenni tudok – mondta Pintér, majd arról is beszélt, hogy az elmúlt időszakot nem töltötte munka nélkül, tökéletesítette azt az anyagot, amin már tíz éve dolgozik. – A magyar labdarúgás utánpótlás-nevelésének reformjáról szól.
Tíz éve mondom, az utánpótlást más alapokra kellene helyezni. Ha ez megtörténne, akkor a gondoltnál is rövidebb idő alatt utol lehetne érni a környező térség és a velünk egyforma népességű országok utánpótlás-nevelésének színvonalát.
Szakmai bizottságok jöttek-mentek, de véleményem szerint nem tettek le érdemi anyagot az asztalra a magyar futball megújítására. Mindenki megy a saját feje után. Verebes József és még jó pár edző a sírba vitte a tudományát. Amit készítettem, az egy gazdag anyag, amiben a külföldi szakmai útjaim során szerzett tapasztalatok is benne vannak.
Pintér a tanulmány fő mondanivalójával kapcsolatban kiemelte, hogy mást és máshogy kell csinálni, mint eddig, Magyarország az egyes kudarcok után nem tanult a hibákból.
– Máshol is vannak hullámvölgyek, de például Spanyolország, Hollandia, Németország képes volt kijavítani a hibákat, újraindítani a futballját, mi pedig egy helyben topogunk. Magyarországon a magyar focira kellene képezni a fiatalokat úgy, hogy fejlődjenek és kövessék a világ futballját. A mi gondjainkat az itthoni edzők fogják megoldani. Nagyon sok tehetséges szakemberünk van, de úgy látom, nem mindenhol azok dolgoznak, akik alázattal, minden tudásukat beleadva végeznék a munkájukat. Mondok egy példát. Az egyik utánpótláscsapatnál történt, az edző edzés közben hátat fordított a pályának és a kollégájával beszélgetett. Mit lehet akkor várni tőle szakmailag és mit várhat akkor tőle a gyerek? Orbán Viktor miniszterelnök és Csányi Sándor, az MLSZ elnöke sokat tesznek azért, hogy változzon a színvonal. Nagyon fontosnak tartom, amit a két elnök megteremt,
a körülmények már csodálatosak, de sokan visszaélnek ezzel a helyzettel. Ugyanazt a számomra értéktelen munkát végzik, mint eddig, csak több pénzért.
Ilyen feltételek között sokkal előbbre kellene tartani a magyar labdarúgásnak.
A Ferencváros, a Mezőkövesd és a Győri ETO élén is megforduló tréner szerint a gyerek- és a felnőttfutball közötti átmenetet kellene megtalálni, ezáltal lesz eredménykényszer, csak a megfelelő korosztályban.
– Hogyan várjuk el egy fiataltól, hogy meg merjen csinálni egy-két cselt meccs közben, merjen indítani, ha eredményt várunk a csapattól? Majd tizenhat éves korban és afelett kell megtanulni a mindenáron győzni akarást és nyomás alatt tudni futballozni. A képzésben szerintem fontos szerepet kellene kapnia a pozitív agresszivitás, a győzni akarás elsajátításának, a fizikális felkészültségnek. Mindezek fiatalkorban edzésen gyakorlatokkal taníthatók. Úgy látom, a pályákon sok Nyilasi-, Ebedli-, Zámbó-, Détári-, Szentes-utód van a mai fiúk között és nem ők a hibásak azért, ha nem teljesedik ki a tudásuk, a karrierjük.
Talán le fognak hülyézni, de szerintem a magyar labdarúgás nincs olyan messze az európai élvonaltól, mint amilyen messzire általában gondolják.
Az előrelépéshez az edzőknek kell változni, mert sok az ügyes gyerek és sajnos sok az ügyetlen edző. A magyar utánpótlásból az igazolt létszámhoz képest kevés jó játékos kerül ki, a nemzetközi szintű pedig ritka, mint a fehér holló. Alakítani kellene a versenyrendszeren is, szerintem szükség lenne egy erős tartalékbajnokságra. Itt korlátozott számban, előre leadott nevezés alapján szerepelhetnének visszajátszó NB I-es profik, a csapat többi részét fiatalok alkotnák, akik sokat tanulhatnának tőlük. A fejlődésük így garantáltabb lenne, mert az NB III-ban induló tartalék csapatok és a kettős igazolások nem hozzák meg a kívánt eredményt – részletezte elképzeléseit Pintér Attila.