Tartalmas interjút adott a Dunaszerdahely vezetőedzője, László Csaba a dac.parameter.sk honlapnak. A cikkben többek között a DAC-ot irányító tréner futballfilozófiájáról, Priskin Tamás esetleges leigazolásáról és a csapat átalakításáról is volt szó.
- Egy megalázó, hatgólos vereség esetén az első dolog, hogy az edző kapust cseréljen – mondta a kezdetekről László Csaba. - Slávik eddig csak a második csapatban játszott, és bár ő is vétett hibákat, de bizonyított is. Másrészt az öltözői hangulaton is nagyot kellett javítani, a játékosok hajlamosak voltak bizonyos statisztikai adatokkal magyarázni a vereséget, és ezeket a magyarázatokat meg kellett cáfolnom, nem hazudhattam, őszintének kellett lennem velük. (…)Büszke vagyok a játékosokra, mert megértették azt, hogy mindenki tiszta lappal indul. Kiemelném például Michalíkot, ő csapatkapitány volt, a pályán volt. Az első edzés után félretettem őt. Éreztem azt, hogy azon a poszton váltásra van szükség. Az első héten éreztem rajta, hogy sértődött, de utána fordult a helyzet, és ha lejár a szerződése, én leszek az első, aki azt mondja majd, hogy ezt az embert a klub szellemiségének érdekében meg kell tartani. Egy pozitív ember. Megértette azt, amit mondtam neki, és ahányszor bejött a mérkőzésre, mindig segített a hozzáállásával. Amit tudott, 1000 százalékra kiadta magából, és az öltözőben vezéregyéniség maradt. Nem volt egyszerű feladata, de sikerült megfelelnie.
A hozzáállásról
- Megvan a saját filozófiám. Nem másolok senkit. Nincs eredeti másolat, vagy eredetiség van, vagy másolat. Nagyon sokszor megkérdezik tőlem, ki a példaképem. Nincs példaképem. Minden olyan ember a példaképem, aki nagyszerűen végzi a munkáját, és ő mint ember, meg van elégedve a munkájával. Ne más legyen megelégedve a munkáddal, te legyél megelégedve azzal, ahogy elvégzed. Egy takarítónő ugyanolyan fontos, mint egy orvos, és ugyanolyan nagyra értékelem az utcaseprőt, mint a miniszterelnököt – ha a munkáját úgy végzi el, hogy ő elégedett vele.
„Nem szeretem az egyérintőt!”
Mindent meg kell tenni a csapatért, hogy győzni tudjunk. Én az az edző vagyok, aki nem szereti az egyérintős játékot. Nagyon sok edző alkalmazza ezt edzésen. Az egyérintős játék nagyon sok labda nélküli mozgást igényel. És bár elmondtam előbb, hogy szeretem a labda nélküli mozgást, de ahhoz precizitásra van szükség. A ’70-es években Romániában mi is így edzettünk, azt mondták, egyérintőzzünk. Igazából semelyik csapat nem tudta tíz másodpercnél tovább tartani a labdát, és játékosként feltettem magamnak a kérdést, hogy ennek mi értelme volt. A kapuig nem jutott el senki, a középpályáról mozdulni se tudtunk.
„Guardiola nem tud rendszert váltani”
- A futball hasonlít a sakkhoz, a hadviseléshez, olyat kell lépni, amit senki nem vár. A nagy hadvezérek úgy nyerik meg a csatákat, hogy váratlant húznak. Én például Guardiolát egy nagyon jó edzőnek tartom, de hiányolom, hogy nem tud játékszerkezetet változtatni. Sokat néztem a meccseit, számtalanszor voltam szakkommentátor, és tudom, hogy be van lőve neki a sokpasszos játék, a 4-3-3, és ezen nem változtat. Soha nem láttam két csatárral játszani, nála ezek állandó tényezők. Tehát mindenkinek van hiányossága, senki nem tökéletes.
A statisztikákról
- Utálom a számokat. Még a dátumokkal is így vagyok. Bármennyire szégyenteljes, és nem ide tartozik, de előfordult, hogy elfelejtettem a feleségem születésnapját. Engem mindig felhív valaki, és emlékeztet a közelgő, fontos dátumokra. Persze tudni kell, hogy a számok nem hazudnak, viszont a számokkal mindig lehet játszani. Ha a pontokat nézzük, én a három pontban hiszek, és a három pontot meg kell szerezni. Én nem csinálok számháborút és végeláthatatlan statisztikát.
A próbajátékosokról
- Hagyjanak engem békén a próbajátékkal, az, hogy én idehozok valakit és két hétig nézegetem, az sima amatörizmus. Ha én egy posztra játékost keresek, akkor időben megmondom a megfelelő embernek a klubon belül, hogy ide vagy oda erősítést szeretnék. Nem próbajátékost, erősítést! Azt is elmondom, hogy milyen játékost akarok arra a posztra, hogy milyen elvárásoknak kell megfelelnie annak a labdarúgónak ahhoz, hogy jobbak legyünk. Egyúttal elvárom a klubon belül dolgozó emberektől, ebben az esetben a scouttól (játékosmegfigyelő – a szerk. megj.), hogy legalább három-négy név legyen a pakliban, akiket meg lehet nézni. És ha úgy döntöttünk, hogy ez az a játékos, akire szükség van, ha leigazolható, és ha megengedhetjük magunknak, akkor megkeressük és leigazoljuk. Ennek így kell működnie, a többi az bla-bla-bla.
Priskin Tamás és Saláta Kornél szerződtetéséről
- Én róluk azt mondtam, hogy ebben a csapatban helyük lenne, ez egy normális kijelentés volt. Viszont el kell gondolkodni a klubstratégián is. Mit lehet kihozni egy 30 év feletti játékosból – akkor is, ha a mai napig válogatott kerettag – meddig akarod megtartani. A stratégiai gondolkodásmód fontos, és ezzel nem azt mondom, hogy Saláta idős, a 22 éves játékossal kapcsolatban is mindent át kell gondolni. Saláta és Priskin két olyan játékos, akik a saját hazájukban a válogatott keretbe tartoznak, ismerjük őket. Biztos, hogy ők az erősítést szolgálnák, de van más lehetőség is. Szét lehet nézni messzebb is, és ami nagyon fontos, és amiben Világi Oszkárnak is igazat adok: ezt a klubot egy modern klubbá kell formálni. A klubnak meg kell testesítenie Csallóközt, egy szimbólummá kell válnia, de közben egy nemzetközi szintű, európai klubbá kell felnőnünk, fejlesztenünk kell az identitásunkat – a stábbal és a játékosokkal együtt.
A karácsonyi időtöltésről
- Hosszú idő után most nem Magyarországon karácsonyozik a család, hanem Skóciában, ahol mérkőzések vannak, és már be is szereztem a kapcsolataimon keresztül a jegyeket. Legalább két mérkőzést élőben szeretnék megnézni, és persze kimegyek Edinburgh-ben a Hearts edzéseire is, ott a szó szoros értelmében otthon vagyok. Megpróbálok benne maradni a körforgásban. Nekem az öltöző nagyon hiányzik, az igazság az, hogy a futballtól abszolút nem tudok eltávolodni.
