Vasárnap az Újpest ellen 5-1-re megnyert mérkőzésen pályára lépett a Puskás Akadémiában Szolnoki Roland, aki még tavaly júliusban, a Vitoria Guimaraes elleni EKL-összecsapáson szenvedett térdszalagszakadást.
Valóban nem tegnap történt a sérülésem, a műtét óta körülbelül kétszázharminc nap telt el. Rendkívül nehéz időszak volt, nagyon hosszú út és nagyon kemény munka, tele hullámvölgyekkel, mind mentálisan, mind érzelmileg, mind fizikálisan. Bíztam benne, hogy be fogok állni, s noha nem volt bennem semmiféle drukk, amikor levetkőztem és odamentem a partvonalhoz, kicsit olyan érzésem volt, mint az NB I-es debütálásomkor.
- Örültem, hogy kaptam bő tíz percet, ezt a csapatnak is köszönhetem, hiszen akkor már úgy állt a meccs, hogy a mester gond nélkül be tudott cserélni. A mérkőzés után meg is köszöntem a társaknak, hiszen az ő jó játékuk nélkül ez talán meg sem történhetett volna. Nagyon jót tett a lelkemnek, hogy végre pályára kerültem, de sokkal fontosabb volt az, hogy nyert a csapat - nyilatkozta a klubhonlapnak a 31 éves hátvéd.
Az egyszeres magyar válogatott játékos reményei szerint mihamarabb formába lendül.
- A térdem és a lelkem is rendben van, de kell még idő, kellenek a mérkőzések, hogy százszázalékosnak mondhassam magam – bízom benne, hogy mihamarabb utolérem magam erőben és taktikailag is. Ha a hátralévő mérkőzéseken kapok pár percet, az remek lesz – a mesterrel azt is beszéltük, hogy a megfelelő meccsterhelés érdekében esetleg az NB III-as csapatban is játszani fogok. Lehet, hogy csak a következő szezonban leszek tökéletes állapotban, de az is előfordulhat, hogy két-három hét múlva teljesen rendben leszek.
Az interjú zárásában Szolnoki a Fradi és az Újpest legyőzéséről is beszélt.
- A lehetőségeink eddig is megvoltak, a helyzetkihasználással azonban bizony adódtak problémáink. Eddig kétarcúak voltunk, de az elmúlt időszakban azt látom, hogy nagyon összeállt a csapat, mind a Fradi, mind az Újpest ellen játszottuk a futballt. A mester szereti, ha nem félünk játszani, és az utóbbi két meccsen mertünk is bátran támadni, rengeteg helyzetet alakítottunk ki. Azt mondom, ilyenkor kell a földön maradni, és mindannyiunknak az eddigiekhez hasonló alázattal kell hozzáállni mind az edzésekhez, mind a mérkőzésekhez. Itt a hajrá – ha szeretnénk elérni a céljainkat, mindenkinek hozzá kell tennie a saját klasszisát.
