Az elmúlt 10 évben listavezetőnek ilyen kevés pontja soha nem volt a bajnokság ezen szakaszában. Miért ilyen tömör a mezőny?
– Az NB II-es bajnokságban az elmúlt években is már nagyon közel kerültek egymáshoz a csapatok az erőviszonyokat tekintve. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy csökkent a létszám, amikor 20 együttes harcolt a ligában, akkor nagyobb volt a csapatok közti különbség, most pedig az NB I-ben és az NB II-ben is tömörebb a mezőny. Élet-halál kérdés mindenki számára a bennmaradás, már a másodosztályban is a hetedik helytől lefelé ez a célja mindenkinek, a többieknek pedig a minél jobb helyezés elérése, akárcsak az élvonalban.
A mostani egy jó színvonalú, kiegyensúlyozott bajnokság vagy épp ellenkezőleg, egyformán gyengébbek a csapatok?
Az élvonalhoz képest fizikálisan rendben vannak a csapatok, sokkal több párharc van, mint az NB I-ben, a minőségben, a kreativitásban és a kombinatív játékban viszont jelentős a lemaradás, de ez ránk is érvényes.
A színvonalról időnként nem mondhatjuk azt, hogy jó lenne, a kiegyensúlyozottság viszont megvan. Nagyon fontos kiemelni, hogy az NB II-ben a körülmények nagyon sok esetben fényévnyi távolságra vannak az élvonaltól. Itt a csapatoknak a hazai pálya, elsősorban az ingerszegény környezet és a pálya minősége jelentős előnyt biztosít.
Két olyan csapat van az élen, amely valamilyen szempontból Révész Attila kötődésű. A Kisvárdát nem kell különösebben magyarázni, Barcikán pedig az az Erős Gábor az edző, aki öntől kapott először bizalmat. Tanítványának tartja Erős Gábort?
– Miután hazajött Görögországból, majdnem tíz évet volt mellettem, ismeri a gondolkodásomat, teljesen ezt szívta magába, ő is nekimegy minden csapatnak. Nagyon sok mindent megtanult tőlem, mondhatom, hogy jó tanítványom.
Mekkora Erős szerepe a Barcika szereplésében, és mekkora Révész Attila szerepe a Kisvárda menetelésében?
– Gábor szerepe a Kazincbarcika menetelésében kétségtelenül nagyobb, mint az én szerepem a Kisvárda jó szereplésében. A mostani szezonban egyértelműen mutatkoznak stílusbeli különbségek Barcikán az előző idényhez képest, főleg a látványosabb játékot és a gólok számát tekintve, ez pedig egyértelműen Erősnek köszönhető. Az én szerepem Kisvárdán nem számít, én már itt vagyok 2011 óta, néha vezetőként, néha edzőként. Most elsősorban azért vállaltam el edzőként is, mert nem akartam rizikót, ha idő közben ide jött volna egy új edző, nem biztos, hogy elég ideje lett volna megismernie a csapatot.
A játékosok is kérték a szezon eleji edzőváltás után, jött hozzám a csapattanács, hogy én üljek le a kispadra, az ő kívánságuknak felelek most meg ezzel, de csak nyárig. Nehezen tudtak meggyőzni, egy kicsit kényszerhelyzet is volt. Több edzővel is tárgyaltam, de olyannal, aki azt az elvet vallja, amit én, aki kockáztat és a győzelemre játszik, olyat nem tudtam egyelőre idehozni.
Említette, hogy a rossz rajt után edzőváltás is volt Kisvárdán, utolsó helyen is állt a csapat, most pedig első. Ön nélkül is ment volna ez?
– Ha olyan típusú edzőt találtam volna, mint amilyen én vagyok, akkor biztosan ment volna nélkülem is ez a felkapaszkodás. Vannak jó szakemberek, de hogy minden klappoljon, hogy megtaláljuk a klub arculatához és a játékosok képességéhez a legmegfelelőbb edzőt, aki még megfizethető is, az nem egyszerű.
Mert vannak ilyen típusú szakemberek, csak nem biztos, hogy van annyi pénzünk. Tárgyaltam külföldiekkel, akik hasonló elven voltak, jól gondolkodtak, értették a nemzetközi adatokat, de nem tudtunk megegyezni pénzben, ez pedig meghatározó.
A Kozármisleny elleni bajnoki után is nyilatkozta, hogy olyan állapotban van a csapata, hogy a második félidőben mindenkit be tud darálni. Pinezits Máté erre azt válaszolta, hogy a meccs végére azért sikerült elérniük, hogy hárman-négyen begörcsöltek a kisvárdaiak közül. Ön is így látta?
– Valószínűleg a vereség utáni elégedetlenség és csalódottság mondatta ezt Mátéval, én semmi ilyesmit nem láttam. Soltész Istvánnak volt egy kis problémája a meccs végén, de ő előtte rúgást kapott. Ilyenkor a mérkőzés végén egy nyilatkozat az edzők részéről nem mindig úgy jön ki, ahogyan ők azt valóban gondolják. Például azt is mondta Máté, hogy övék a legfiatalabb csapat. Mi ezt megnéztük, a kezdőcsapatuk átlagéletkora 26,07, ha ez fiatalnak mondható, akkor ez egy kicsit megkérdőjeleződik. A miénk egyébként 26,7 volt. Ha ebbe kapaszkodik egy edző, nem pedig a szakmaiságba, akkor az egy kicsit elgondolkodtató és magyarázza a bizonyítványát, amire egyébként nem szorul rá, mert valóban jól játszottak.
