A Kisvárda sportigazgató-vezetőedzője, Révész Attila az elmúlt három meccs után adott nyilatkozatában rendre érintette a játékvezetés kérdését. Révész a klubhonlapon beszélt hosszabban a problémáiról.
- Több érdekesség történt az utóbbi időben, holott nem akartunk és a szezonhajráig nem is foglalkoztunk ezzel a kérdéskörrel – mondta Révész Attila. - Ám amikor egymást követő három mérkőzésen is az eredményt befolyásoló hibákat követnek el, akkor valamit tennünk kell. A kazincbarcikai mérkőzés után már a helyszínen olyan információk jutottak el hozzánk a helyiektől, amelyek alaposabb utánajárást és átgondolást igényeltek. Ráadásul olyan, a klubunknak címzett leveleket is kaptunk, amelyekben nagyon érdekes dolgokra hívták fel a figyelmünket. De kezdjük a Szegeden történtekkel! Elfogadtuk az ott született döntéseket, azzal együtt is, hogy tudtuk, gyakorlatilag a hazaiak házibírója vezette a mérkőzést a szomszédos megyéből, Orosházáról érkezve. Takács Tamás vezeti a szegedi bajnokik tizenöt-húsz százalékát, rendkívül jó kapcsolatot ápolva a szegediekkel, de ezt betudtuk a földrajzi közelségnek, és annak, hogy az üzemanyagköltséggel is spórolni akar a szövetség, ez valóban belefér. A Honvéd elleni mérkőzést vezető Molnár Attilával nem volt problémánk, jó személyiség, az elkövetett hibájával sem adott okot arra, hogy mélyebben foglalkozzunk vele, semmiféle hátsó gondolat nem merült fel. Súlyosan tévedett a kapott gólunk előtt, amiért biztosan megkapja majd a büntetést a szövetségtől, bár azt is láttuk, hogy a következő fordulóban tartalék-játékvezetőként foglalkoztatták.
A kazincbarcikai mérkőzés viszont az információk birtokában már kicsit komplikáltabb és érdekesebb. A tizenegyedik percben teljesen tiszta játékhelyzet alakult ki, amely minden kétséget kizáróan tizenegyest és kiállítást vont volna maga után. Nem is ezzel volt a problémánk, hanem azzal a stílussal, arroganciával és gőggel, amit a játékvezető és a tartalékjátékvezető tanúsított végig. Ez megengedhetetlen!
A hozzánk eljutott információk azonban magyarázatot adhatnak a történtekre. Lehet, hogy csak véletlenek egybeeséséről van szó, de ezek a tények. Ismereteink szerint Szigetvári Márkot korábban eltávolították az NB II-es keretből, majd valamilyen oknál fogva visszakerült oda, ami azért is érthetetlen, mert láttam többször is tartalékcsapatunk NB III-as mérkőzésein is, amelyeken szintén nagyon rossz teljesítményt nyújtott. De ezek ismertetése előtt nyitnék még egy zárójelet... Tudom, az utóbbi időben nagy gondban van a játékvezetői testület, kevés a bíró, nem véletlen, hogy hirdetések által próbálnak toborozni, mert nagyon nehéz játékvezetőt találni.
Mégis ezek a „slimfittes”, külalakra, a nadrágba húzott mezükkel különösen jól mutató, egyenes futással pályára lépő sporik kevesebb valódi személyiségjeggyel rendelkeznek, mint akikhez hozzászoktunk az utóbbi években. Még ha nem is feltétlenül magazinok címlapjára kívánkozó megjelenésű játékvezetőket foglalkoztatnak az élvonalban, de az ő kisugárzásuk, kommunikációjuk, személyiségük sokkal barátságosabb, és azért ezt az érzést már a magunkévá tettük.
- Többször, így Szegeden és Kazincbarcikán is nehezen tolerálták a játékosok a bírók stílusát, nem győztem őket nyugtatni. A kiválasztást mindenképpen hatékonyabbá kell tenni annak, aki a játékvezetői testületen belül ezért felel. Azt látom, hogy a színvonalát tekintve ellentétes utat jár be a futball és a játékvezetés, míg előbbi felfelé ível, addig a játékvezetésé lefelé tart. Persze, már nincsenek olyan húzónevek, mint amilyen Puhl Sándor és Kassai Viktor volt, akikre felnéztek a játékosok és többen akartak bírók lenni. Ugyanakkor a futballisták között egyre több a példakép, elegendő Szoboszlai Dominik nevét említeni, de sorolhatnám a válogatott összes többi tagját is. Az illetékeseknek el kell gondolkodni azon, hogy miként lehet kinevelni a játékvezetés újbóli példaképeit is. Visszatérve a kazincbarcikai mérkőzés korábban az NB II-es keretből kiebrudalt játékvezetőjére, az ottani elmondások szerint rendkívül jó viszonyt ápol a barcikaiakkal, mind vezetői, mind pedig kollegiális szinten. Sőt, mi több, információink szerint közel egy éve életvitelszerűen nem messze Kazincbarcikától, a szintén Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyei, Mérán lakik, Encs mellett. Ez az élethelyzet az etikai normák miatt jelentési kötelezettséggel bír. A mérai általános iskolában dolgozik, mint testnevelőtanár, ezek alapján teljesen elfogadhatatlan, hogy a baráti csapatnak vezet mérkőzést.
Ha ennek az apropóján vizsgálom az ügyet, akkor az már kérdőjeleket vet fel, és elgondolkodtató, ami történt. Annál is inkább, mert amikor kiderült, hogy mi is és mások is vizsgálódnak ebben a témában, ami valószínűleg eljutott az érintettek fülébe, Szigetvári Márk meglepő módon két nappal a mérkőzés után, kedden felmondott az iskolában és elhagyta az addigi lakhelyét, de az utóbbi hónapokat nem tudta meg nem történtté tenni.
- Ismerjük a mondást, miszerint nem elég becsületesnek lenni, annak is kell látszani. Lefordítva erre a helyzetre: nem elég etikusnak lenni, annak is kell látszani. A tanulság, hogy a játékvezető-küldő testületnek ezeket a helyzeteket sokkal alaposabban kell vizsgálni, nem lehet megengedni már az NB II-ben sem, hogy ilyen felületesen, ellenőrzés nélkül foglalkoztatnak játékvezetőket, adott esetben azért, hogy spóroljanak az utazási költségen. Elég komoly tételeket fizetnek a klubok játékvezetői és szövetségi díj címén ahhoz, hogy ez elvárható legyen. Úgy tűnik, mostohagyerekként kezelik ezt az osztályt, holott az NB II-ben a VAR hiánya miatt sokkal jobb játékvezetőkre lenne szükség, mint adott esetben az élvonalban. Másrészt pedig azért, mert szabályadta kötelességünk a fiatal futballisták foglalkoztatása, általános jelenség, hogy őket rugdosással félemlítik meg az ellenfelek, és ebben a játékvezetők nem védik meg őket. Visszatérve a barcikai ügyhöz, meglehet van rá más magyarázat is, hogy a meccs után szinte azonnal felmondott a munkahelyén a spori, de mindenképpen összeesküvés-elméletekre is adhat okot.
Ugyanakkor egyértelművé is teheti, hogy ezek az esetek nem a véletlen művének kategóriájába tartoznak. Bízom benne, hogy inkább a játékvezető-küldő bizottságnak a felületessége, trehánysága vagy adott esetben a hozzá nem értése, mintsem szándékosságot kellene benne felfedeznünk.
- Még úgy sem, hogy az eredetileg egri, tehát Heves-vármegyei spori gazdasági okokból kifolyólag nem mondja el a teljes igazságot, mert ha bejelenti életkörülménye megváltozását, akkor több borsodi csapat mérkőzéseitől elesik, Hevesben pedig nincs NB II-es klub. Ráadásul olyan információk is eljutottak hozzánk, hogy az ő mentorait korrupciós ügyek miatt eltiltották, köztük olyan személyt is, aki a szűk családi köréhez tartozik, a hajlam pedig öröklődhet. Tehát nem a legjobb pedigrével rendelkezik, Mindenkinek az az érdeke, hogy az ilyen kétes eseteket kizárjuk, és semmi mást nem kérünk, mint azt, hogy a későbbiekben nem az előnyünkre, hanem a semlegesség versenyszabályait figyelembe véve arra törekedjenek mind a küldőszervek, mind a játékvezetők, hogy azonos legyen az elbírálás. Ha egyszer vagy kétszer fordul elő ilyesmi, akkor úgy van még vele az ember, hogy majd az élet visszaadja. De, amikor folyamatosan szembesül az őt sújtó tévedésekkel, akkor már elgondolkodik. Azzal együtt, hogy számunkra ez nem élet-halál kérdés, és akkor sem történik semmi, ha nem jutunk vissza, de meg kell állítanunk ezt a folyamatot, és ezért mindent meg is fogunk tenni minden fórumon.
