A Brazíliában született Vinícius Paulo 2011-ben az uruguayi River Plate együttesétől igazolt a Videoton csapatához, amelyet 2020-ig erősített, a székesfehérváriaknál alapembernek számított, kétszer nyert magyar bajnokságot, egyszer Magyar Kupát, valamint két alkalommal is részese volt az EL-csoportkörös csapatnak. A középhátvéd 2017-ben magyar állampolgár lett, a címeres mezt hétszer magára is ölthette, azonban ezután távozott a piros-kékektől, légiósnak állt, a nemzeti csapatban legutóbb 2018 novemberében lépett pályára.
A most 33 esztendős Vinícius azóta játszott Uruguayban (Nacional), Cipruson az APOEL színeiben, illetve Görögországban, a Levadiakosz gárdájában, azonban nyáron - annak érdekében, hogy közelebb legyen családjához - hazatért Magyarországra, és - meglepő módon - a másodosztályú BVSC-Zugló együttesével kötött szerződést. Az egykori Vidi-védő a csakfoci.hu-nak felidézte a fehérváriak Európa Liga-csoportkörös meneteléseit, beszélt a jelenlegi magyar válogatottról, illetve elmondta, keresték-e az NB I-ből a légiósévei alatt.
A Vidi elhagyása? - "Akkor úgy éreztem, ez a helyes döntés"
- Karriered legnagyobb részében Fehérváron játszottál, hogy emlékszel vissza azokra az évekre?
- Csodás éveket töltöttem el Fehérváron, jó emlékek kötnek a klubhoz, sokat tanultam a Vidinél, több kupát is nyertem, ezekért nagyon hálás vagyok a klubnak, a csapattársaimnak és a szurkolóknak is. Két alkalommal az Európa Liga csoportkörében is szerepelni tudtam, ami a mai napig a karrierem csúcspontja. Hatalmas meccseket játszottunk, amiről minden játékos álmodik: fontos összecsapásokat vívtunk az európai kupaporondon, és nekem ez két különböző csapatkerettel is megadatott.
- Miért kellett elhagynod a klubot?
- Közösen hoztuk meg a döntést. Kilenc évig szolgáltam a klubot, új kihívások elé akartam nézni, a futball más perspektíváit is ki szerettem volna próbálni más országokban. Akkor úgy éreztem, ez a helyes döntés a karrierem szempontjából.
- A fehérváriak az elmúlt évekhez képest gyengébb formát mutatnak. Miben látod ennek okát?
- Ahogyan mindenkit, úgy engem is meglepett a csapat szereplése, azért is, mert egyénileg jó játékosaik vannak, és a klubnál is jók a körülmények. Nem értem, miért estek vissza, de remélem, minél hamarabb kimásznak a gödörből; az elmúlt két bajnokijukat megnyerték, szóval bízom benne, hogy ezen az úton fogják folytatni a szezont. A legfontosabb az, hogy mindenki – a stáb, a vezetők és a játékosok – a legjobbjukat nyújtsák annak érdekében, hogy a Vidi mielőbb elmozduljon a tabella hátsó feléből. Ha mindenki egységet alkot, és egy célért küzd, akkor lehet változtatni.
- Megtanultál magyarul korábban?
- Annyit tudok magyarul, amennyit a fehérvári évek alatt megtanultam. Megértem, amikor beszélnek hozzám, de párbeszédet nehezen tudok kialakítani. Amikor külföldön játszottam, nem gyakoroltam a nyelvet, így nem fejlődtem e téren.
"Andorra után szenvedtünk, de ez kellett, hogy fejlődni tudjunk"
- Az NB II alsóházából nagyon távolinak tűnhet, hogy a közeljövőben ott legyél újra a válogatott közelében. Magadban már elengedted ezt a témát?
A válogatottnál játszók a legmagasabb szinten teljesítenek hétről hétre, így a jelenlegi helyzet nem olyan, amikor be lehet kerülni. A labdarúgásban persze bármi megeshet, egy szezon alatt változhat sok minden.
- Nagyszerű érzéssel tölt el, hogy pályára tudtam lépni magyar színekben, egy játékos életében meghatározó, amikor egy nemzetet képviselhet. Remélem, átélhetem ezt még egyszer. Portugália ellen debütáltam, az nagyon különleges mérkőzés volt, igazi nagycsapat ellen, fantasztikus stadionban.
- Hogyan élted meg az andorrai vereséget?
- Akkoriban nagy átalakuláson ment keresztül a válogatott, jöttek fiatal játékosok, sok minden megváltozott. Andorrában kaptunk egy leckét, amiből tanulnunk kellett. Szenvedtünk a mérkőzés miatt, de ez kellett, hogy fejlődni tudjunk. A mai válogatott már egészen más, mint az akkori volt, remek játékosok alkotják a keretet, akik egyénileg és csapatszinten is sokra hivatottak, és nagyszerű eredményeket érnek el.
- Miért volt ilyen rövid a válogatott karriered?
- A már említett átalakuláskor sok új futballistát hívtak be, új szövetségi kapitány érkezett, aki más döntéseket hozott. Ezzel együtt kell élni, ilyen a labdarúgás. Én ezután Uruguayba szerződtem, így még nehezebbé vált, hogy szem előtt legyek.
"Az első gondolatom az volt, hogy az NB I-be igazolok..."
- Hogyan kerültél a BVSC-hez?
- Görögországban játszottam egy évet, de eldöntöttem, hogy szeretnék Magyarországra igazolni, hogy közel legyek a családomhoz. Ebben a korban úgy éreztem, erre van szükségem.
Természetesen az első gondolatom az volt, hogy az NB I-be igazolok, azonban az átigazolási időszak hajrájában a legtöbb csapat már kész kerettel rendelkezett.
- A BVSC-től megkerestek, nagy célokat tűzött ki maga elé a klub, remek körülmények között edzhetünk itt. Emellett igazán családias Zuglóban a környezet, egyesületi szinten több más sportágban is jól szerepel a BVSC, így megtetszett az ajánlatuk, és úgy érzem, a megfelelő döntést hoztam meg.
- Nem merült fel a neved a Vidinél, vagy más NB I-es csapatnál?
- Voltak megkeresések az elmúlt években, de akkoriban a külföldi kihívásokat kerestem, más közegben is szerettem volna bizonyítani. Az elmúlt évem volt nehéz a családom távolsága miatt, ezen szerettem volna változtatni.
- Amikor a BVSC-hez igazoltál, még Urbán Flórián volt a vezetőedző. Milyen embernek ismerted meg őt?
- Jó edzőnek tartom, közel állt a játékosokhoz, mindenki kedvelte. Sajnos nem sok időm volt dolgozni vele, a klubvezetés az edzőváltás mellett döntött. Az eredmények nem igazán jöttek úgy, ahogyan elterveztük. Szerintem nem a munkával, vagy a taktikával volt problémánk, de a fociban a kemény munkáért nem adnak pontokat. Én sok sikert kívántam neki, és megköszöntem ezt a rövid együtt töltött időt.
Böde, Lanzafame, Pedro
- Más edzőkkel viszont tovább dolgozhattál együtt. Kit tartottál a legjobbnak?
Paulo Sousa vitt oda a Vidihez, ő egy igazi fanatikus ember, és egy nagyon okos edző. Sokat tanultam tőle Fehérváron. Joan Carrillo is kiváló szakember, és ő számomra inkább barát lett az évek során.
- Néha meglátogatom őt Spanyolországban, ő is felkeresett, amikor Barcelonában műtöttek. Jó kapcsolatot ápolok vele és a családjával. A labdarúgásból ezeket az élményeket is el kell vinned magaddal, nem csak a munka a fontos.
- Melyik csatár tett leginkább próbára a karriered során?
- Amikor a Chelsea ellen játszottunk az EL-csoportkörben, Pedróra nagyon kellett figyelni. Rendkívül gyors játékos, és mindkét szélen veszélyes volt, vele nagyon nehéz volt tartani a tempót. Magyarországon sokat játszottam Böde és Lanzafame ellen is, akik ugyan más típusú játékosok, de nagy kihívás elé állítottak.
- Mik a terveid, ha abbahagyod a futballt? Magyarországon fogsz élni?
- Még két évem van itt a BVSC-nél, jelenleg arra fókuszálok, hogy tudjak rendszeresen játszani, elkerüljenek a sérülések. Újra fitt akarok lenni, hogy tudjam segíteni a csapatot. A gyerekeim itt születtek, szeretnek itt élni, nagyon jól beszélik a nyelvet, nálam sokkal jobban (nevet). Otthonra leltem Magyarországon, nem tervezek máshol élni. Azon egyelőre nem gondolkoztam, szeretnék-e edző lenni, az talán kicsit sok lenne számomra, de meglátjuk, hogy alakul. Abban biztos vagyok, hogy lesz közöm a labdarúgáshoz a jövőben is.
PÓCZIK DÁVID
