Marco Rossi szövetségi kapitány keddi sajtótájékoztatójának kivonata olvasható az alábbiakban, amelyre a Németország elleni 1-1-et követően került sor a Puskás Arénában.
A két éves hazai veretlenségünkről
- Ilyen szurkolók előtt játszani, egy ilyen környezetben, az egy olyan szituáció, ami megnövelheti a motivációt, mégpedig nem csekély mértékben. Úgy gondolom, hogy a srácok bizonyos pillanatokban akár többet is ki tudtak adni magukból, mint amit a lehetőségeik egyébként lehetővé tennének, mint amit a potenciáljuk enged. Ez pedig egyértelműen a szurkolóink támogatásának, segítségének köszönhető, akik töretlenül támogatnak bennünket. Ez az egyik fontos oka ennek a veretlenségi sorozatnak itthon. Ilyen légkörben bizonyítani akarjuk, hogy mi mennyire büszkék vagyunk, hogy képviselhetjük és viselhetjük a nemzeti színeket.
A németek elleni 1-1-ről
- Ma este követtünk el hibákat, például százalékos arányban több hiba volt a passzokban, az egyszerű szituációkban, sokkal inkább, mint más mérkőzéseken, de úgy hiszem, hogy végül ez a döntetlen nagyon is megérdemelt eredmény, mert sok helyzetet alakítottunk ki. Időnként mélységben védekeztünk, időnként középen, máskor pedig egy-egyben letámadtunk, azaz nagyon sokat sikerült variálni a taktikai hozzáállásunkon is, és ez időnként biztos, hogy meglepetést is okozott az ellenfélnek. Németország is mondjuk sokat kísérletezett ma este, de hát 11 olyan játékossal kísérletezgettek, akik mind-mind a Bundesligából jöttek, tehát nagyon komoly szintet képviselnek. Aztán Wirtzet, Musialát és Havertzet cserélhették be, tehát azért Németország a kispadon is óriási minőséget képviselt, de még azok is ilyenek, akiket most nem is hívtak meg a keretbe. Nekünk, magyaroknak büszkének kell lennünk a teljesítményre és az eredményre is. Tudjuk, hogy ennek a mérkőzésnek nem volt igazából nagy tétje, ami az eredményt illeti, de azt is tudjuk, hogy semmit nem kaptunk ajándékba. Amikor a végén belőttük a büntetőt és kiegyenlítettünk, meglehetősen pipák voltak, ez látszott rajtuk.
Milyen volt a 2024-es év?
- Ezt az értékelést elsődlegesen a szurkolóknak kell megtenniük. Aztán másodsorban nyilván a szövetségnek, és végső soron pedig nekem. Úgyhogy most elmondom - harmadsorban - az én véleményemet. Egy dolog a vélekedés és egy másik dolog a számok. Az évet úgy kezdtük, hogy két barátságos mérkőzést megnyertünk, utána az Eb-felkészülés során már elvesztettünk egyet, egy elég hullámzó mérkőzést Írország ellen, aztán megnyertünk egy másik felkészülési mérkőzést. Majd az Eb-n mindannyian arra gondoltunk, hogy továbbjuthatunk a csoportból. Aztán nem sikerült, mert Németország volt az ellenfelünk és a svájciak, és mindkét csapat nyugodtan eljuthatott volna az elődöntőbe is később. Két olyan csapat ellen veszítettünk, amelyek papíron ötször vagy hatszor, illetve két és félszer annyit érnek, mint mi. Ezek olyan eredmények, amelyeket mindenképpen el kell fogadnunk, mert ezek a szokványos normalitás keretein belül vannak. Elkezdtük aztán a Nemzetek Ligáját, és ott kaptunk egy ötöst a "legmegszokottabb" ellenfelünk, Németoeszág ellen - mert ugye a legtöbbet Németország ellen játszottunk.
Még mielőtt Magyarország kispadjára ültem volna, azért kik ellen játszottatok? Kik ellen játszottunk? Feröer meg Lettország. Én Feröer és Lettország ellen nem játszottam, mert feljutottunk az A-csoportba. Hogyha a C-ligában maradtunk volna, akkor valószínűleg még mindig Lettországot látnánk itt vendégül, ugye? De mi az A-divízióba tartozunk, és ezért kell megütköznünk Németországgal és Hollandiával. Aztán ellenük veszíthetünk.
Tehát ez a dolgok normális rendjébe tartozik. Hoztuk a papírformát Bosznia ellen és már az itthoni mérkőzésen is abszolút megérdemeltük volna a győzelmet. Balszerencsés epizódok voltak. Egyébként június óta minden epizód, minden helyzet kétséges vagy véleményes helyzet ellenünk dőlt el. Aztán otthon döntetlent játszottunk Hollandia és Németország ellen. Csak két foltot érzek egyébként ezeken az emlékeken, hogy kaptunk egy ötöst és egy négyest Németországban és Hollandiában. Mert hogyha Németországban veszítesz mondjuk 2-0-ra, Hollandiában 1-0-ra, nekem belefér. De az, hogy ilyen sok találatot szenvedjünk el, engem személyesen nagyon-nagyon bosszantott, de hát muszáj ugye tekintetbe venni, hogy milyen ellenfél ellen szenvedtük ezt el. Mert hogyha ezt nem veszitek figyelembe, hát akkor az értékelések azért kevéssé megbízhatóak.
Tehát azt mondanám a szezon végén, hogy eléggé jók voltunk, semmi rendkívülit nem tudtunk nyújtani, semmi emberfelettit, de azt hiszem, hogy ezt a mérleget egyáltalán nem kellene negatívnak látni. De ha valaki mégis mínuszosnak látja ezt a mérleget, én tiszteletben tartom a véleményét. Engem egy dolog érdekel hogy ezt a mérleget a szurkolók ne tekintsék mínuszosnak. Nem az álszurkolókról beszélek, hanem az igazi szurkolókról. Hogy ha a szövetség úgy értékeli, hogy pirosban van ez a mérleg, akkor lehet, hogy holnap felhívnak, hogy mehetek haza, csomagolhatok márciustól mondjuk. Ha nem így van, akkor valószínűleg még találkozunk itt.
Melyik ellenfélnek örülne a Nemzetek Ligája-playoffban?
- Én annak örülnék, hogyha másodikak lennénk, és nem kellene a playoffban részt vennünk..., de harmadikként futottunk be, úgyhogy le kell ezt játszani. Ezek az ellenfelek mind a négyen abszolút tiszteletreméltók. Vincenzo Montella török válogatottja nagyon jó Eb-t játszott és itt is szépen teljesítettek. Ukrajna és Görögország is nagyon pozitív mérleget tudott prezentálni. Ausztria kiváló futballt hozott az Eb-n, agresszív letámadós focit, tehát ezek mind-mind nagyon jó ellenfelek. Meglátjuk, hogy ki lesz a riválisunk, de akárki lesz is, az biztos, hogy nem beszélhetünk favoritokról. A legjobb esetben is 50 százalékos eséllyel indulunk bármelyikükkel szemben.
