Az egykori válogatott csapattársaid közül többen edzőként vagy vezetőként helyezkedtek el, miután befejezték az aktív futball-pályafutásukat. Neked nincsenek ilyen ambícióid vagy nem kerestek?
- Edzői ambícióim soha nem voltak, de sportvezetőként el tudnám magam képzelni - mondta Rudolf Gergely a csakfoci.hu-nak. - Közgazdász vagyok, de rendelkezem sportigazgatói végzettséggel is, négy nyelvet beszélek, megvannak a hazai és külföldi kapcsolataim, úgyhogy azt gondolom, hogy kész vagyok erre a feladatra, de nem állnak értem sorba.
Szerinted miért nem?
- Amikor befejeztem a futballt, hívtak az MLSZ-hez, egyeztettem is Csányi Sándor elnök úrral, de mivel a feleségem ikreket várt, hazaköltöztünk Nyíregyházára, így nem tudtam elvállalni. Azóta más megkeresés nem is nagyon volt, de nincs ezzel bajom.
Csak valódi pozíciót szeretnék, olyat, ahol fontos döntéseket hozhatok, ahol számít a véleményem.
Szerencsére jól befektettem a pályafutásom alatt megkeresett pénzemet, csak azért nem mennék el bárhová, hogy pénzt keressek.
Lehet, hogy sok helyen tartanak tőled?
- Miért tartanának?
Vezéregyéniség vagy, mindig őszintén elmondod a véleményed, ha kell, bátran konfrontálódsz.
- Tény, hogy nem bólogatok mindenre, de ez inkább előny, mint hátrány, bár lehet, hogy nem mindenhol. Emlékszem, amikor Győrbe igazoltam, Pintér Attila tartott tőlem, hogy majd miként fogok viselkedni a pályán kívül, az öltözőben. Aztán nagyon gyorsan kiderült, hogy remekül kijövünk egymással, a volt edzőim közül talán ő kedvelt a legjobban.
Mennyi közöd van most a futballhoz?
- Annyi, hogy az M4 Sportnál szakértőként dolgozom, illetve egy baráti társasággal rendszeresen utazunk külföldi mérkőzésekre, főleg Milánóba. Na meg a magyar válogatott hazai meccseit soha nem hagynám ki. A Puskás Arénában a legendák szektorából szoktam szurkolni, egykori kiváló játékosok társaságában.
Hogy tetszik, amit látsz?
- A stadion pazar, sajnálom, hogy én már nem futballozhattam az új Puskásban. De ugyanúgy tetszik a válogatott is, Rossi alatt sokat fejlődtünk.
A bunkerfociból történő kontrákra alapuló játéktól eljutottunk oda, hogy most már sok esetben mi irányítunk, dominálunk, mi birtokoljuk többet a labdát.
Persze, a jobb csapatok ellen ez nem mindig sikerül, ezért vannak hullámvölgyek, de az út egyértelműen jó, amin járunk. Sok játékosunk komoly európai klubokban játszik, ezzel magasabb polcra helyezték a futballunkat külföldön is.
Egykori csatárként, miként látod a válogatott támadóit? Mintha Varga Barnabáson kívül nem igazán lennének hasonló kvalitású csatárok.
- Barnira nagy szüksége volt a válogatottnak, remek csatár, érzi a kaput, a fejjátéka átlagon felüli. Az is igaz, hogy hamarosan 30 éves lesz és kellene majd mellé, mögé találni valakit, aki olykor tehermentesítheti. A Fradiban és a válogatottban is rendszeresen számolnak vele, rengeteg meccset játszik, ami érthető, mert a posztján ő a legjobb.
Ki az, aki követheti majd őt a válogatottnál?
- Nem látok egyelőre ilyen képességű támadót sajnos.
Mi a helyzet a volt klubjaiddal, mennyire tartod a kapcsolatot például a debreceniekkel?
- Pont most volt 15 éves a BL-csapatunk, meghívtak mindenkit a legutóbbi bajnoki meccsre, jó volt találkozni a többiekkel. De majdnem minden csapatomra jó szívvel gondolok vissza, Győrben is nagyon szerettem játszani.
Melyik klubodra nem gondolsz vissza jó szívvel?
- A Diósgyőrre. Az egy rossz döntés volt részemről. Hazatértem külföldről és kitettek a kirakatba, hogy itt van Rudolf, majd ő minden meccset megnyer nekünk. Ez sajnos nem így működik, nem értettük meg egymást, nem voltunk egy hullámhosszon.
A legnagyobb sikereidet Debrecenben érted el. Hogy éled meg a Loki idei gyenge szereplését?
- Az elmúlt években elég sok minden történt a Lokinál: megjárták az NB II-t, új tulajdonos jött, edzőváltások voltak. Ilyen változások után nem könnyű rövid idő alatt kialakítani egy olyan csapatot, amely folyamatosan jól teljesít.
Ráadásul azt hallom, hogy mentalitásbeli problémák is előfordulnak, vannak olyan fiatalok, akiknek állítólag a tetkó és a Louis Vuitton-neszesszer a legfontosabb jelenleg.
Futballoztál a Serie A-ban, bajnoki címeket nyertél a Lokival, 28-szor szerepeltél a magyar válogatottban. Tehetséged, tudásod alapján lehetett volna ebben a karrierben akár több is?
- Lehetett volna. Amikor Debrecenben jól ment, több komoly klub is keresett, de a Loki nehezen akart elengedni, illetve az akkori menedzserem sem feltétlenül az én érdekeimet tartotta a legfontosabbnak. Később derült ki számomra, hogy hívott a Fiorentina, komolyan érdeklődött a Liverpool. Más irányt vett azonban a karrierem, de összességében nem volt ez azért egy rossz pályafutás.
