Megnézve a ZTE eddigi nyári igazolásait, furcsának tűnhet, hogy az NB I egyik legjobb kapusát, Demjén Patrikot lecseréltétek az ugyan tehetséges, de élvonalbeli rutinnal még nem rendelkező Senkó Zsomborra. Nem túl nagy kockázat ez?

- A fiatalszabály betartásának érdekében stratégiai döntéseket kell hoznunk a csapatépítésnél - kezdte a csakfoci.hu-nak Sallói István, a ZTE sportigazgatója. - Be kell terveznünk melyek azok a posztok, ahol beépíthetünk egy-egy fiatalt. A tavalyi évben Szalay Szabolcs és Kovács Barna hozta a szükséges perceket, de az új szezonra ők már 2002-esként „kiöregedtek”, hiszen csak a 2003-ban vagy később született játékosok számítanak bele a fiatalszabályba. A múltban kétszer is kapussal oldottuk meg ezt a kérdést, és nagyon pozitív tapasztalataink voltak velük. Az NB II-ben Zöldesi Illés, a feljutás után pedig Demjén Patrik hozta a szükséges perceket. Természetesen a kapusposzt egy nagyon fontos pozíció, de az igazi tehetségeknek itt is meg kell kapniuk a lehetőséget. Patrik is NB I-es tapasztalat nélkül érkezett és maximális bizalmat kapott, amivel élt is, és nagyon sokat tett a klubért az elmúlt években Abban bízunk, hogy Zsombi is hasonló karriert fog befutni és élni fog a bizalommal.

Ha ilyen szépen felépítettétek, miért nem tartottátok meg?

- Mint említettem, terveznünk kellett melyik poszton építünk be fiatalt idén és mivel egy időben kaptunk egy jó ajánlatot Patrikért és elérhetővé vált Senkó Zsombor, úgy döntöttünk kapusposzton vállaljuk be a fiatalt. De mellette még ott lesz Németh Dániel és Klausz Milán is, akik gyűjthetik a perceket nekünk.

Cél: az 1 milliós bevétel

Az elmúlt bő félévben úgy tűnt, hogy Demjénen kívül Ikoba és Mocsi a klub legpiacképesebb játékosa? Nekik mi lesz a sorsuk?

- A szakmai célokon túl, Végh Gábor tulajdonosunk olyan klubmodellt szeretne felépíteni, amely alapján a klub képes megtermelni a kiadásait és önfenntartóvá válni. Ezt a célt szolgálják az olyan kezdeményezések is, mint a Zete fieszta, ahová tavaly a Milan, idén az Union Berlin érkezik. Ezáltal is szeretnénk élményt nyújtani a szurkolóknak és kedvet teremteni a bajnoki mérkőzésekhez is, mert a közönségépítés fontos feladat. A klubmodell másik fontos eleme, hogy játékjog értékesítésből is tudjunk kalkulálható bevételre szert tenni. Távlati cél, hogy éves szinten nettó 1 millió eurót meghaladó bevételünk legyen játékosok értékesítéséből, és lehetőleg egy, maximum két játékosból jöjjön be ez az összeg. Itt még nem tartunk, de közel a fele már minden évben összejön a bevételi oldalon, de el is megy transzferre. Többek között, Koszta, Serafimov, Demjén jól hozott a konyhára, de a bevételt visszaforgattuk új játékosok átigazolására. Kupagyőztesként indulunk a Konferencia Ligában, nem akarjuk a selejtezők előtt gyengíteni a csapatot, úgyhogy idén ez is fontos tényező, amikor játékosok eladásáról kell döntenünk.

Sok edző panaszkodik arra, hogy velük általában egyéves szerződést kötnek a klubok, ellentétben a nálunk dolgozó külföldi kollégáikkal, emellett pedig csak minimális beleszólásuk van a keretek kialakításába vagy egyáltalán nincs. Ha viszont nem jönnek az eredmények, akkor nem a tulajdonosok vagy a sportigazgatók felelőssége merül fel, hanem őket rúgják ki. Jól látják ezt a problémát az edzők?

- Nem gondolnám, hogy a szerződések hosszát az határozná meg, ki milyen nemzetiségű. Az pedig, hogy egyéves vagy hároméves szerződést kötnek valakivel, teljesen mindegy, ha nincs eredmény, úgyis kirúgják az edzőt. Sokkal inkább az számít, hogy ha válásra kerül sor, akkor az milyen feltételekkel történjen. Sőt, az egyéves szerződés nem biztos, hogy minden esetben hátrány, ha egy edző jól dolgozik, akkor egy év után jobb feltételekkel szerződhet. A keretek kialakításával kapcsolatban a klubok működése nagyot változott az elmúlt évtizedben. A legnehezebb és legfontosabb feladat a megfelelő kiválasztás. A klubok méretétől és lehetőségeitől függően nagy és komoly stábok dolgoznak a kiválasztáson: adatelemzők, scoutok egész évben figyelik a piacot, gyűjtik az információt.

Sajnos az edzők egyre rövidebb ideig dolgoznak egy-egy klubnál, így nem lehet teljes egészében rájuk építeni az igazolásokat.

- Természetesen figyelembe kell venni az ő elképzeléseiket is, de a klubnak a saját közép- és hosszútávú filozófiájához kell elsősorban igazodnia. A tulajdonosnak van egy elképzelése, hogy milyen csapatot szeretne, erre mennyit tud áldozni, a sportigazgató feladata, hogy kialakítsa a keretet, az edzőnek pedig végrehajtóként, a rendelkezésére álló erőforrások segítségével ki kell tudnia hozni a maximumot. Az edzők, amikor elvállalnak egy munkát, ismerik az összes képletet, tudják mik a lehetőségeik, tisztában vannak azzal is, hogy igazolhatnak-e vagy sem. Tudom, hogy az edzők sok esetben kiszolgáltatott helyzetben vannak, hiszen rövid idő alatt kell eredményt elérniük, de erre a problémára az sem lenne megoldás, hogy ők igazoljanak, mert mi van akkor, ha az edző hoz mondjuk hét játékost, nincs eredmény, az edző elmegy, az utódja pedig teljesen más játékosokat preferál?

Sokkal többet lát a magyar edzőkben

Sok bírálat éri a magyar edzőket, te ugyanakkor eddig szinte mindig hazai szakemberekkel dolgoztál. Miért?

- Itthon van egy olyan nézet, hogy a magyar edzők kevésbé felkészültek, mint a külföldiek, de én ezzel nem teljesen értek egyet. Nyilván azoknál a kluboknál, ahol mindig van nemzetközi szereplés, ott érdemes olyan edzőket alkalmazni, akik komoly nemzetközi tapasztalattal rendelkeznek,  mert ilyen magyar szakember nem nagyon van, de én abszolút a hazai edzők híve és támogatója vagyok. Egyrészt sokkal többet látok bennük, mint amit a közvélemény gondol róluk, másrészt szeretek lehetőséget adni fiatal, ambiciózus szakembereknek. Ráadásul kevesebb a kockázat a szerződtetésükben, jobban fel lehet őket térképezni.

Rendszeresen olvasom a nyilatkozataikat, figyelem a reakciójukat különböző helyzetekben és gyűjtöm az információt más klubvezetőktől és játékosoktól is.

- Ezzel együtt az edző kiválasztása általában nem egyszemélyes döntés. Ez egy olyan stratégiai döntés, amelyben a tulajdonosnak döntő szava van. Nagyon sokat beszélgetünk év közben más edzőkről, ki hogy meccsel, viselkedik, nyilatkozik vagy rotál. Ezek a döntések nem hasraütésszerűen zajlanak, az évek alatt kialakult az az edzői profil, amelyben gondolkodunk, hogy felkészültek legyünk, ha váltani kell.

Van olyan edző, akinek a kinevezésére nagyon büszke vagy?

- Sok edző kezdte nálam a karrierjét. A legjobban a legrutinosabb edzővel szerettem dolgozni, aki Csank János volt. Számomra szakmailag és emberileg is példakép volt és a klubhoz minden körülmények között lojális. Ráadásul mindig hallgattam rá, ha egy játékost ajánlott, mert NB III-as mélységig ismert szinte minden futballistát. Csertői Aurél, Mészöly Géza Bekő Balázs vagy Horváth Ferenc pedig nálam kapta meg az első komoly lehetőségét és szép karriert futottak be utána.

Milyen a jó edző a te felfogásod szerint?

- Nagyon komplex feladat lett a vezetőedzői poszt. Nem véletlen, hogy ugyan ők az arcai a szakmának, ma már komoly stábok segítik a munkájukat. Alapvető elvárás, hogy taktikailag képzett legyen és az ötleteit át is tudja adni a játékosoknak. Természetesen fontos a csapat megfelelő erőnléte, tartson minőségi edzéseket, jól meccseljen, de jó pedagógusnak is kell lennie, ezen kívül megfelelően tudjon kommunikálni a játékosokkal, a vezetőkkel és a médiával. Legyen nyitott, innovatív, képezze magát, tudjon kemény döntéseket hozni, tudja kezelni a nyomást, emellett legyen jó szeme a kiválasztáshoz, és még sorolhatnám, de talán ennyiből is érzékelhető mennyiféle elvárásnak kellene megfelelni. Sok edzővel dolgoztam már, de olyannal még nem, aki mindenben jó volt, ami persze lehetetlen is, hiszen mindenkinek lehet gyengéje. És itt jön képbe a sokszor feszegetett kérdés is, hogy ki igazoljon?

Miért lenne természetes, hogy egy egyébként jó edzőnek, jók a megérzései a meglátásai a megfelelő kiválasztáshoz? Olyan is lehet, hogy valaki nem jó edző, de egyébként jó a szeme.

- Jellemzően az a tapasztalatom: az edzők azokat a játékosokat preferálják, akikkel együtt dolgoztak és nem ismerik a teljes mezőnyt elég mélyen, ezért kell elfogadniuk, hogy a klub önállóan alakítja a keretet. De az sem igaz, hogy egyáltalán nem vesznek ebben részt, hiszen mi értelme lenne olyat igazolni, akit az edző egyáltalán nem játszat?  De sok olyan eset van, amikor rosszul mérik fel egy-egy játékos képességét, és ilyenkor a klub tehetetlen. Ott van például Csoboth esete, a Vidinél két edző sem számolt vele, elment Újpestre és azóta válogatott lett. És ha már a magyar kontra külföldi edző szóba került. Az a tapasztalatom, hogy külföldi edzők sokkal bátrabban nyúlnak a fiatalokhoz, ők másképp szocializálódtak. Ha kint van egy tehetséges gyerek, ráadják a 10-es mezt, a csk-szalagot és elkezdik sztárolni, hogy minél drágábban el lehessen adni. Itthon még sok helyen mindig ott tartunk, hogy "jaj, el ne kapassuk, korai még". Nálunk, Zalaegerszegen más a helyzet, az edzők szerződésében szerepel, hogy kötelezően be kell tartaniuk a fiatalszabályt. De ha ez nem járna külön juttatással, mi akkor is bíznánk a fiatalokban.

A tulajdonos szeme

Végh Gábor, a ZTE tulajdonosa keménykezű vezető hírében áll. Te, hogy jössz ki vele?

- Szerintem mi jó párost alkotunk, kölcsönösen meg tudjuk egymást győzni annak érdekében, hogy a klub számára a legjobb döntéseket hozzuk. Ő a tulajdonos, ő rakja bele a pénzt, az teljesen normális, hogy vannak elképzelései a csapat kialakításával kapcsolatban és övé a végső szó stratégiai döntésekben. Imádja a magyar focit, rengeteg meccset néz, ismeri a piacot, a játékosokat, jó szeme és megérzése van. Bízunk egymásban és ha valami nem úgy sikerül, akkor sem az egymásra mutogatás megy, hanem a probléma megoldásának a keresése. Annak idején Demjén Patrik is az ő ötlete volt, ami tökéletes húzásnak bizonyult. Ugyanez igaz Sajbán Mátéra is, akit ugyan csak most tudtunk leigazolni, de régóta a célkeresztünkben volt. Eddigi klubjaimban mindenhol, az operatív munkában is aktív, karakteres vezetőkkel dolgoztam, akik általában nagyon szerették a focit és minden döntésükkel a klub érdekét nézték, úgyhogy nekem ezzel egyáltalán nincs bajom, sőt, nagyon előremutatónak tartom, hogy komoly mélységekig tudunk beszélgetni a futballról. Mint említettem, az edzőválasztást is ilyen beszélgetések előzik meg, amely alapján alakítjuk ki azt a listát, amelyről választhatunk, ha szükséges.

Márton Gábor rajta van ezen a listán?

- Simán el tudom képzelni, hogy fogunk még együtt dolgozni…

Ő nagyon sértve érzi magát, amiért egy teasüteményhez hasonlítottad őt.

Belátom, hogy egy szerencsétlen nyilatkozat volt, nem elég érthetően fogalmaztam. Hogy egyértelmű legyen: ez nem az én véleményem, hanem egy könyvből származó idézet és nem rá, hanem általánosságban az edzőváltásokra vonatkozik.

- A lényege: a "Soccernomics" című könyvben a statisztikák alapján azt vezetik le, hogy az edzőváltások nagy százalékban pozitív változást hoznak a csapatnál, de aztán a fellendülés visszaesik és a csapat visszaáll arra a szintre, amire képes A szerzők következtetése volt, hogy ezek alapján „egy teasüti is ülhetne a kispadon, az eredmény ugyanez lenne” Én is elemzem az edzőváltások hatásait és nekem is az az eredmény jött ki, hogy az elmúlt 8 évben - mióta 12 csapatos az NB I - 85 százalékban az edzőváltás után a csapatok jobban szerepeltek, mint előtte. Sok esetben ez sem eredményezte az adott cél elérését vagy csak 1 százalékban javult a teljesítmény, de számszakilag a megállapítás igaz. "Marci" nagyon jó munkát végzett nálunk, de elfogadta a Vidi ajánlatát és távozott. Akkor azt az időszakot mi ezzel lezártuk. Mivel régóta dolgozom a magyar futballban akaratlanul is voltak súrlódásaim edzőkkel, vezetőkkel, előfordult, hogy engem sértettek meg, de én ezeken mindig túl tudtam lépni. A munkám egyik fontos része, hogy a konfliktusokat a klub érdekében fel kell vállalnom. Én ezt nem tekintem személyes dolognak, inkább szakmai vitáknak. Nem vagyok haragtartó és sértődékeny ember, inkább feladatorientáltnak tartom magam. Nem éri meg haragban lenni, hiszen mindannyian a magyar futballért dolgozunk, még ha nem is mindenkivel azonos színekben. Kicsi a piac, soha nem tudni kivel, hol hoz össze a sors vagy ki, hol dönthet rólad.

Lejtőn a Vidivel

Veled kapcsolatban megkerülhetetlen téma a Vidi mélyrepülése, ami ugyan nem nálad csúcsosodott ki, de testközelből láthattad egy magyar topklub leépülését. Utólag, a történések tudatában megbántad, hogy 2021-ben elvállaltad a sportigazgatói pozíciót?

- Minden döntést az eltelt idő távlatából lehet jól megítélni. Nyilván, a mai ismeretek tudatában ez egy rossz döntés volt. Ha nem a Vidiről lett volna szó, nem is lépem meg, de ez a klub örökre a szívemben marad, hiszen mindent a Vidinek köszönhetek. Azóta kiderült, ez egy lehetetlen küldetés volt, nem csak nekem, hanem mindenki számára. Sportigazgatók, edzők és sok-sok játékos vérzett el az elmúlt 5 évben ezen a projekten. Többször voltam már nehéz helyzetben, de eddig mindig megtaláltam a kiutat a bajból. Fehérváron nem. 20 év alatt sok csapatot kellett fel vagy átépíteni, de soha nem tapasztaltam még olyat, hogy egy csapaton mindegy milyen változást eszközölsz, semminek, semmilyen hatása nincs.

Nem gondolom, hogy a játékosok tudásával, az elvégzett munkájukkal volt gond, a gondolkodásukkal talán annál inkább: mindenki magasabb polcra helyezte magát és úgy látta, hogy nem benne, hanem a másikban van a hiba.

- Talán előbb el kellett volna kezdeni egy új csapat építését és rövidtávon nem az eredményt hajszolni, de én is azt hittem, pár jól sikerült igazolással újra sikerpályára állítható a klub. Most az élet a MOL kilépésével kikényszerítette ezt a megoldást.

Vannak olyan vélemények, hogy a magas fizetések miatt elkényelmesedtek a játékosok és kevésbé voltak motiváltak...

- A City vagy a Real játékosai sokkal többet keresnek, valamiért mégis motiváltak. Ezt nem tudom elfogadni kifogásként. De ha egy játékos elveszíti a belső motivációját, akkor azon ki tud segíteni, az edző, a sportigazgató? Aki nem éhes, azzal nem tudsz mit kezdeni.

Cser-Palkovics András, Székesfehérvár polgármestere szerint az elkötelezettség, a szív, szakértelem és legfőképpen a jó gazda gondossága évek óta hiányzik a Vidinél.

-  Sok kritika éri a klubot mostanában és utólag mindig könnyű véleményt formálni, de a teljes képet kellene nézni. Most valami elromlott, ez tény, de nagyon sok sikert ért el a Videoton az elmúlt 15 évben. Egyesületből egy komoly vállalattá vált, de mára talán elvesztette azt a kapcsolatát a várossal, amit még egyesületként képviselt. A modern futballban az üzleti rész meghatározóvá vált, de a klubnak mindig a város, a közösség fontos részének kell lennie. A polgármester úr a várost és a lakosokat képviseli, így lehet ilyen megérzése vagy véleménye, de szerintem a város vezetése is felléphetne erélyesebben, még időben, ha olyat érzékel, ami nem megfelelő a lakosok, a szurkolók számára. Intenzívebb és aktívabb kommunikáció segíthetne az ilyen konfliktusok megoldásában, de ehhez persze mindkét részről fontos a nyitottság.