Ezért nem megy annyi magyar játékos külföldre
– Abban az országokban, ahol arról beszélnek, hogy sok fiatal játszik, például Hollandia, Horvátország, Szerbia, ott nincs elég pénz a Premier League-hez vagy a Bundesligához képest, ezért a legjobb hollandok vagy horvátok nem otthon játszanak, hanem ezekben a topligákban. A magyarok közül csak azok tudnak elmenni külföldre, akik topszintre mennek, ez 5-6 játékos.
Van annyi pénz itthon, mint amit Ausztriában és Hollandiában kisebb csapatokban lehet keresni, akkor miért menjen el egy magyar játékos? Másrészről a magyar klubok olyan pénzeket kérnek a játékosokért, hogy nem biztos, hogy a magyart fogják választani. Akkor tudnánk több fiatalt játszatni az NB I-ben, ha ezek a játékosok nagyobb számban játszanának külföldön, mert ezáltal helyet tudnának biztosítani a mögöttük lévő generációnak.
Az NB I-es kupainduló csapatok halasztásairól
– Több helyen van halasztás, de komoly bajnokságokban nincs, ott úgy gondolkodnak, hogy ezt bírni kell.
Nálunk van egy olyan nézet, hogy ezzel segítjük a nemzetközi porondra lépő csapatokat, de valójában nem a nemzetközi porondon segítjük őket, hanem hogy a bajnokságban ne kerüljenek hátrányba.
Lehetne az, hogy a nemzetközi kupákban a full kezdővel felállnak, az NB I-ben pedig a B-sorukkal, de ezzel nyilván hátrányba kerülhetnének. Ezt el kellene dönteni, hogy így, vagy úgy, mert az nem fair, hogy egyik csapat halaszthat, a másik pedig nem, ebből állandó vita van.
Sportigazgatóként a Vidinél
– Volt egy kiugrásom, elmentem a Vidihez, amikor Kovács Zoltán lemondott. Eléggé nehéz helyzetben volt akkor szakmailag a csapat. Én akkor az álmomat kergettem, de nem azt kaptam, amit szerettem volna. A Vidi akkor leszállóágban volt, én sem láttam, hogy ez a csapat menthetetlen és újra kell építeni, valamint a vezetőség sem látta. Ott már nem is költött pénzt a játékosokra a klub, egyenes útja volt, hogy ez nem fog működni, ami nekem szívfájdalom, mert szerettem volna a Vidivel is sikeres lenni. Talán ez az egyetlen klub, ahol nem jöttek úgy a sikerek.
