Sebők Vilmos a Csakfocinak adott interjújában többek között beszélt arról, hogy:
- miért tartja magát megosztó, de eredeti karakternek,
- az Újpest milyen messze van még a Fraditól,
- Willi Orbánnak korábban felrótta, hogy egy meccsen „csak” kettőt lőtt, miközben ő védőként egyszer háromszor is betalált,
- 2000-ben Porsche-val járt, és szerinte a fiataloknak ezt motivációként kellett volna bemutatni,
- "laza" játékosként került a két talán leghírhedtebb német edzőhöz,
- hogyan kavart botrányt a Wembley gyepén a Chelsea–Liverpool Ligakupa-döntő után, amikor a Pool-szurkolókat "vezényelte".
- biztos benne, hogy a csúcson lévő Sebők Vilmos beférne a mai magyar válogatottba.
Sokan ős-újpestinek könyvelnek el téged, pedig a Fradiban indult a pályafutásod. Hogy kerültél mégis a Megyeri útra?
- Valóban kevesen tudják, hogy ‘82-ben, serdülőként még a Ferencvárosban játszottam, Nyilasi Tibi volt a példaképem - kezdte Sebők Vilmos a csakfoci.hu-nak. - Később, ifiben már nem voltam ott, majd végül Tatabányán lettem NB I-es játékos. Aztán kiestünk az NB II-be, és egy másodosztályú mérkőzésen figyelt fel rám az Újpest akkori vezetőedzője, Garami József. Egészen pontosan egy ESMTK elleni meccsen látott először, ott nagyon jól ment a játék, gólt is rúgtam, így 1995-ben Újpestre igazoltam. Az eleje nehézkes volt, nem igazán játszottam, aztán egy Kassa elleni nemzetközi kupameccsen - ‘95 őszén - megsérült a vetélytársam, bekerültem a csapatba, és onnantól kezdve nem lehetett onnan kirobbantani. ‘99-ben kerültem ki külföldre, odáig végig kezdőként számoltak velem, beleértve az utolsó újpesti bajnokcsapatot – a ‘97-98-as szezonban. Meghatározó játékos voltam akkoriban, válogatott lettem, emiatt aposztrofálnak “ős-újpestinek”.
A Fradi-tábor gyakran “megtalált”, amikor újpestiként ellenük játszottál?
- Igen, de nem feltétlenül amiatt, mert az FTC-ben játszottam, hanem mert nem szerettek.
Már akkor is megosztó voltam kissé; hosszú, zselézett hajam volt, Újpest-mez is volt rajtam, ez így együtt sok volt nekik.
- Persze, “megtaláltak” sokszor, de a pályán kívül, amikor az utcán szembejöttek, akkor egyáltalán nem volt meg az ellenséges viszony.
Fotó: facebook.com/utebaratikor
Követed jelenleg az Újpest szereplését?
- Persze, habár őszintén megvallva a stadionba már nagyon keveset járok ki. Annyira most nem vonz a közeg, ami ott van. Habár most talán elindult valami a klubnál, de az elmúlt 15 év mégis arról szólt, hogy vegetált az Újpest. Kimondani is szörnyű, hogy 30 éves lesz lassan az utolsó bajnokcsapat.
Mit szólsz az elmúlt időszakhoz?
- Ősszel Grzelak jól összetette a csapat védekezését, nekem nagyon tetszett, hogy szervezett volt hátul a brigád, viszont ez a tavaszi szereplés egyelőre számomra is egy kérdőjel. A biztonság és a masszív védelem - ami megvolt ősszel - az elveszett. Nem vagyok ott a mindennapokban, így nehéz erről bővebben beszélni, az biztos, hogy a stabil védekezéshez kell visszatérniük.
Ahhoz, hogy az Újpest utolérje a Fradit, ahhoz legalább 5-6 év kell, de lehet még több. Fokozatosan kell lépkedniük, a következő szezonban mondjuk a dobogó lehet cél, de addig meg kell erősödnie a csapatnak.
Volt egy komolyabb elbeszélgetés az MTK elleni csúfos vereség után. Ilyenekben volt részed játékosként?
- A ‘90-es években volt ilyenben részem, igaz, sokban nem, mert jól szerepeltünk akkoriban. Voltak meccsek, amik nem tetszettek a szurkolóknak, de ennek egyébként nem vagyok a híve.
Szerintem a szurkoló tartson ki végsőkig a csapat mellett, nekem nem tetszik, amikor ilyen agresszív módon támadják a játékosokat.
- Biztos, hogy elégedetlenek, hiszen a tulajdonosváltás előtt nem volt olyan anyagi biztonság, mint most, megbocsáthatóbb volt a gyengébb szereplés. Elhiszem, hogy sokat “nélkülöztek” eredmény szempontjából, de meg kell érteniük, hogy a fejlődés nem megy egyik napról a másikra.
Az újpesti tulajdonosváltás után több klublegenda kapott pozíciót. Téged kerestek bármilyen formában?
Nagy szívfájdalmam, hogy soha nem kerestek meg semmilyen beosztásba, se edzőnek, se sportigazgatónak. Ez nem esett jól, el tudtam volna képzelni magam a klub kötelékében. Kötődtem az Újpesthez, visszavonulásom után tíz évig az újpesti Öregfiúkban is játszottam.
Azt mondják, "tipikus magyar” játékos voltál. Korábbi edzőid szerint, ha szorgalommal is párosult volna az adottságod és a tehetséged, akkor nagyon komoly csapatokban játszhattál volna. Erről mit gondolsz?
- Van benne igazság. Későn, - 26-27 éves koromban - jöttem rá arra, hogy minden edzésen kőkeményen kellett volna teljesítenem, akkor biztosan előrébb tartottam volna.
“Magyaros” voltam valóban, Újpesten mikor bekerültem a csapatba, nem voltam rákényszerítve a kemény munkára, így is, úgy is kezdő voltam.
- Amikor Angliába, majd Németországba szerződtem, ott rájöttem, hogyha nem teszem oda magam edzésen, akkor valaki majd bekerül a helyemre. Ha 17-18 éves koromtól így gondolkodtam volna, akkor talán vihettem volna többre, de így is azt mondhatom, hogy nincs bennem hiányérzet a pályafutásom kapcsán. A sors iróniája egyébként az, hogy pont a legkeményebb német edzők keze alá kerültem külföldön. Miután Cottbusban elkaptam a fonalat, a Kicker csinált velem egy interjút. Beszélgettünk mindenféléről: a német életről, a gasztronómiáról – persze elmondtam, hogy a magyar konyha mennyivel jobb –, de szakmai szempontból nagyon pozitívan nyilatkoztam a Bundesligáról is. Szóba került a pihenés, az edzések mennyisége, és ekkor az újságíró megjegyezte, hogy nem akármilyen edzők alatt dolgozom. Azt mondta, hogy Németországban hírhedt három brutálisan kemény edző, és én ebből kettőhöz is odakerültem! Az egyik Eduard Geyer, aki akkoriban a Cottbus edzője volt, a másik pedig Uwe Rapolder, akivel Mannheimben dolgoztam együtt. A harmadik a legendás Felix Magath volt. Akkor döbbentem rá, hogy nekem sikerült a „laza” magyar közegből egyenesen belecsöppenni a német futball három legkeményebb edzője közül kettőhöz!
A legdurvább az egészben, hogy majdnem összejött a harmadik is. Amikor Cottbusból távoztam, mert kiestünk a harmadik szezon után, a Frankfurt érdeklődött irántam. Voltam is náluk orvosi vizsgálaton, és épp ki volt akkor az edző? Felix Magath! Hajszál híján lett meg a „mesterhármas”, de végül az a szerződés nem jött össze, és Izraelbe kerültem. Ezt a sztorit sokat emlegettük és nevettünk rajta később.
A csúcson lévő Sebők beférne a mostani magyar válogatottba?
- Be kell, hogy férjen. Ha nem is a kezdőbe, de a keretbe mindenképp. Azt gondolom, hogy a csúcson 2000-2001 körül voltam, amikor a Bundesligában játszottam, Cottbusban akkor szereztem győztes gólt a Bayern München ellen, ott jól ment a játék, már kellően rutinos is voltam. Védőként 52 válogatott mérkőzésen 9 gólt szereztem, ami rekordnak számít, ahogyan az is, hogy Liechtenstein ellen három gólt lőttem, védőnek ez nem sikerült idáig.
Willi Orbánnak pár éve fel is róttam, miután kettőt rúgott Azerbajdzsánnak, hogy egy hajdani válogatott védő egyszer három gólt szerzett egy meccsen (nevet).
- Visszatérve, nehéz nyilván összehasonlítani a két korszakot, de a mostani keretben azért lenne helyem.
Ha most lennél aktív futballista, hol játszanál legszívesebben?
- Az angol foci miliőjét imádtam, ugye a Bristol Cityben eltöltöttem egy szezont, viszont érdekes módon a másodosztály nem feküdt nekem. A német foci testhezálló volt, nem véletlen, hogy a magyarok közül sokan játszottunk a Bundesligában, így ma is azt választanám a topbajnokságok közül.
Említetted, hogy megosztó karakternek tartottak régebben: 2000-ben Porsche-val jártál Pesten, egyszer gólörömként lehúztad a nadrágod. Ma is fontosnak tartod, hogy figyeljenek rád az emberek?
Szerettek rólam írni az újságok, tényleg nem kerülöm a bajt, ott vagyok az ilyen szituációk körül, néha meg is égetem magam, de nem ezek határozták meg a pályafutásomat, inkább beskatulyáztak egy balhés játékosnak.
- A 2000-es évek elején valóban nagy dolognak számított, ha valaki itthon Porsche-val járt, ma már ez nem igazán különleges. Külföldi pályafutásom alatt megdolgoztam érte, büszkén vettem meg akkoriban. Ebből nagy ügyet csináltak, mert amikor kikaptunk a válogatottal, akkor ezt elővették, pedig az ellenkezőjét kellett volna bemutatniuk az újságíróknak, motivációként kellett volna ezt feltüntetni. A fiataloknak meg kellett volna mutatniuk, hogyha odateszik magukat, és ki tudnak igazolni külföldre, ők is tudnak Porsche-val járni. A '90-es években elég gazdátlan volt a magyar futball, késtek a fizetések, anyagilag nem mindig tudtak stabilok maradni a klubok, ezért a Porsche csíphette az emberek szemét. A nadrágos történet pedig egy nagyon esős meccsen történt, amikor egy 90. perces gólörömnél csúsztunk a füvön, és a vizes talajon lejött a gatyám, mindössze ennyi történt.
Tavaly szintén volt egy botrányod, amikor a Chelsea-Liverpool Ligakupa-döntő után a Wembley gyepszőnyegén sétálgatva vezényelted a Pool-szurkolókat, miközben ők a "You’ll Never Walk Alone"-t énekelték. Hogy tekintesz vissza erre az esetre?
Értettem a szurkolók indulatát, de nem éreztem tiszteletlennek azt, ami történt. Ez arról szólt, hogy magával ragadott a szurkolók által teremtett fantasztikus hangulat a stadionban.
Mikor tudatosult benned, hogy meggondolatlanságot csináltál?
- Feltettük a videót, majd három nap múlva érkezett a kommentcunami a szurkolóktól. Egyszerűen rosszul reagáltunk akkor, elnézést kértünk, egy rossz viccről volt szó, amit már megbántunk. Biztos vagyok benne, hogy hamarosan visszatérünk a Liverpool mérkőzéseire, akár a bajnokavatáson is jó lenne ott lenni élőben. Jelen állás szerint ennek nagy az esélye, hiszen a Liverpool utcahosszal vezeti a bajnokságot.
Több drukker is felhozta már azt, hogy elfogult vagy a stúdióban a futballmérkőzések alatt. Mit szólsz a kritikákhoz?
- Ilyenkor legtöbbször arról van szó, hogy például vérmes Manchester United-szurkolók megtalálnak azért, mert kritizáltam a csapatukat, de a beszélgetés végén ők is arra jutnak, hogy igazam volt. Valóban többször megállítanak, hogy miért szidom a Manchester Unitedet vagy a Chelsea-t, és mindig hangsúlyozom, hogy a stúdióban azt mondom el, amit a pályán látok, egyik csapat irányába sem vagyok elfogult. A legtöbbször pedig a szurkolóval arra a konklúzióra jutunk, hogy sok igazság van abban, amit mondok a stúdióban.
Szerinted egy szakértő esetében hány százalékban számít a show és a szórakoztatás, és mennyire kell érvényesülnie a szakmai tartalomnak?
- Annak a híve vagyok, hogy a műsor szórakoztató legyen, de a szakmát nem szabad kihagyni belőle. Szerintem akkor izgalmas a tévézés, ha vita alakul ki a szakértők között, a lényeg, hogy legyen interakció a stúdióban. Mehet a bohóckodás, viccelődés egy bizonyos határig, de a szakmai hozzászólásnak is jelen kell lennie, 50-50 százalékban.
Fontos szerinted egy közvetítésnél, hogy a szakértőnek legyen futballista-múltja?
Véleményem szerint labdarúgó-karrier nélkül nehezebben lehet átadni azt az érzést, amit megtapasztaltak azok, akik bent voltak az öltözőben, ráléptek a pályára, szagolták a sportkrém illatát, satöbbi.
- Számomra igazából azok hitelesek, akik ott voltak a pályán, és átéltek nagy meccseket. Nem biztos, hogy minden volt futballista át tudja adni a gondolatát egy közvetítésben, mert más a képernyőn szerepelni, mint a zöld gyepen. Ebben például lehet, jobbak a bloggerek, szakértők, ők jobban kommunikálnak, gazdagabb a szókincsük, ez előnyükre válhat, de azt hiányolom, hogy nézőként rájuk nem tudnak emlékezni a futballpályáról, éppen ezért kevésbé tudnak érzelmeket kiváltani a nézőkből.
Ezek alapján szerinted ki jó itthon?
- Kemenes Szabolcs és Sallói István hiteles számomra, őket jónak tartom.
Mennyire vagy elégedett azzal, hogy jelenleg kizárólag szakértőként vagy jelen a foci világában?
- Korábban megcsináltam az edzői A-licencet, majd Törökbálinton, az NB III-ban edzősködtem is, de aztán rájöttem, hogy ez nem az én utam. Futballistaként elég volt, hogy vándorolni kell, az edzősködés pedig nem egy fix helyhez kötött, erre nem vágyom. A szakértősködést pedig már több mint tíz éve csinálom, nem is szeretnék tőle elszakadni, jól érzem magam benne.
Az elmúlt években szerepeltél pár kereskedelmi tévés műsorban is. El tudod képzelni, hogy a celebkedés felé indulj el a jövőben?
Semmiképpen nem szeretnék belefolyni ebbe a celebvilágba, nem is érzem a közegemnek.
- Nagyon-nagyon sokszor kerestek már különböző műsorokba, ehhez képest két-három műsorban jelentem meg, és nem is szeretnék celebritás lenni. Legutóbb a Kabát FC-t elvállaltam, mert a futballról szóló, testhezálló feladatnak éreztem.
Szerinted összeegyeztethető, hogy valaki a futballban is szerepet vállaljon egy klubnál, mellette pedig celeb legyen?
- A mai világban igen. Ha van egy beosztásod, ami mellett a TV-ben is megjelensz, azzal nincs semmi probléma.
Ha röviden be kellene mutatnod magad, mit mondanál? Kicsoda most Sebők Vilmos?
- Az az én titkom, hogy mindig saját magamat adtam, úgy a pályán, mint a szakértői munkáim alatt. Az elmúlt időben egyre több pozitív visszajelzést kapok, mint a korábbi években, vagy mikor focista voltam. Gyakran mondják, hogy nem az számít, hogy egy komment pozitív vagy negatív, hanem hogy egyáltalán legyen, mert ha nincs, az azt jelentheti, hogy unalmas vagy és nem kíváncsiak rád.
Sokaknak nem voltam szimpatikus, de a médiában eltöltött évek során jobban megismertek az emberek, és azt láthatják, hogy eredeti vagyok, ez szerintem fontos. Mindig elmondom, amit érzek és gondolok, talán az emberek ebből kifolyólag megismertek, és megváltozott a véleményük rólam pozitív irányba.
