Budapesten vett részt pódiumbeszélgetésen Szalai Ádám, a magyar válogatott korábbi csapatkapitánya, aki január végén közös megegyezéssel távozott a svájci FC Basel csapatától, s azóta nem volt hír a pályafutásáról.
A Magyar Nemzet cikkéből idézünk az alábbiakban.
A válogatottbeli visszavonulásáról
Kicsit olyan volt, mint amikor az első barátnőmmel szakítottam. Az első három-négy nap könnyen megy, aztán egyszer csak ráírsz, hogy „szia, minden oké?”.
Marcót (Rossi szövetségi kapitányt) nem hívtam fel, hogy vegyen vissza, de nagyon megviselt az elválás. Most is hiányzik a válogatott, hogyne hiányozna, de ilyen az élet, egyszer minden véget ér. Nem akartam megvárni, hogy azt mondják, már nem kellek. Én akartam dönteni – mesélt Szalai arról, hogyan dolgozta fel a válogatott karrierje végét, miután a tavaly szeptemberi, olaszok elleni Nemzetek Ligája-meccsen elköszönt a nemzeti csapattól.
Mit tiltott be Szalai a válogatott öltözőjében?
– Amikor csapatkapitány lettem, egyvalamit rögtön betiltottam: nem lehetett semmilyen felvételt készíteni az öltözőben a meccsek előtt, mert nem akartam, hogy hasonló beszédek kiszivárogjanak – árult el egy kulisszatitkot Szalai a híres beszédéről. – Folyton rágták a fülemet emiatt, már azt is megígérték, hogy csak magunknak készülne, és biztos nem kerül a nyilvánosság elé. Így aztán az Izland elleni meccs előtt elkészült ez a felvétel.
Miután nyertünk, jöttek oda hozzám, hogy a járvány miatt az emberek otthon vannak, senki nem tud ünnepelni, mutassuk meg nekik. Bevallom, akkor Telkiben pár pálinka már elfogyott a kijutás miatt, így könnyen beadtam a derekam.
"Sokkal több kudarcom volt, mint sikerem"
– Sokszor futottam zsákutcába az életemben. Ilyenkor ha visszafordulnék, és más utat keresnék, az olyan, mintha megfutamodnék. Ha valamit elvállalok, mindig a végsőkig kitartok, mert ha nem így tennék, annak rossz szájíze lenne.
Sokan csak a sikereket látják. Milyen jó lehet a válogatott csapatkapitányának lenni, közel tizenhárom évig a Bundesligában játszani, kijutni két Eb-re. De bátran ki merem jelenteni, hogy sokkal több kudarcom volt, mint sikerem. Csak azért tudtam annyi ideig a legmagasabb szinten maradni, mert a kudarcaim ösztönöztek, hogy jobb legyek.
És ha három-négy kudarc után jött egy siker, az annál értékesebb volt. A válogatottban játszva azt érezni, hogy nem szeretnek, hogy kifütyülnek, az több, mint kudarc – fogalmazott Szalai, utalva arra, hogy a 2016-os év elején, a horvátok elleni hazai válogatott meccsen kifütyülte őt a közönség, majd az Eb-n Ausztria ellen ő lőtte a magyar csapat első gólját.
"Még nem vonultam vissza"
– A terv az volt, hogy idén nyáron befejezem a játékot. Eredetileg a Bundesligában akartam abbahagyni, de amikor megkeresett a Basel, egy ilyen nagy múltú csapat, amely a nyártól edzőként is számított volna rám, belevágtam a kalandba.
Most, hogy az év elején munkanélküli lettem, felborultak a tervek. Hangsúlyozom, még nem vonultam vissza, és bár azt nehezen tudom elképzelni, hogy itthon pályára lépjek még aktív játékosként, a külföldi folytatás nincs kizárva. De még egyszer mondom, a terv az volt, hogy a nyáron vége.
Hosszabb távon szeretnék a futballban maradni, még nem tudom, milyen formában, de sok mindent vissza akarok adni a hazai labdarúgásnak.
TOVÁBB: A Magyar Nemzet teljes cikke itt olvasható!
