1. félidő
Bárhogy is állt a Paks a bajnokságban, soha nem beszéltek nagy célokról. Most épp a második a csapat, így is a bennmaradás a cél?
- Amióta 12 csapatos az NB I, az első számú célnak annak kell lennie, hiszen egy kiesés komoly szakmai és gazdasági bukást jelentene - kezdte Haraszti Zsolt, a Paksi FC ügyvezetője a csakfoci.hu-nak. - A 16 csapatos bajnokságban könnyebb volt mozogni. Amikor ezüstérmesek lettünk, azt gondoltam, hogy évekig ott lehetünk a dobogón vagy annak közelében, de miután távozott a főszponzorunk, ennek nem lett realitása. Ugyan voltak később is fellángolásaink, de a nemzetközi szereplés sajnos nem jött össze.
A gazdasági háttér tekintetében a csapatnak hol lenne a helye az NB I-ben?
- Legalább 5-6 klub mondja magáról, hogy ebből a szempontból a tabella alján szerepel. Az tény, hogy sok klub gazdasági ereje csökkent és a túlélésért játszik. Mi egyedüliként az NB I-ben önfenntartóak vagyunk, nincsenek külső szponzoraink, idén 3-400 millió forintot kell megkeresnünk, hogy a következő szezont is el tudjuk kezdeni. A gazdasági hátterünkhöz képest azonban mindig erőn felül teljesítünk.
Mi a titka, hogy zsinórban három szezonon keresztül Önök adták az NB I gólkirályát? Varga Barnabást például az NB II-ből igazolták, Ádám Martint a kieső Kaposvárból és ma már mindketten válogatottak. Honnan tudta, hogy ennyire be fognak válni?
- Tudatosan igazolunk, fejben mindig egy évvel előrébb járunk az aktuális átigazolási szezonnál. Számunkra létkérdés, hogy minőségi játékosokat hozzunk Paksra, akiket esetleg később értékesíteni tudunk. Hahn János és Ádám Martin Bognár Gyuri jövetelének köszönhette, hogy gólkirály lett. Nagyon feküdt nekik az a fajta támadófutball, amit az új edző képviselt, mindketten élvezték.
Varga Barnabás még komplexebb csatár, ő egy nemzetközi szintű támadó, amit folyamatosan bizonyít is a Ferencvárosban és a válogatottban.
Varga számára mi lehet a maximum, a Fradi, esetleg az NB I-nél eggyel erősebb liga vagy egy topbajnokság?
- A Fradi üzletpolitikájától függ, hogy mi a céljuk vele. Amikor megegyeztünk a Ferencváros vezetőivel, mondtam nekik, hogy egy gyémántot igazoltak. Már most többszörösét kapnák annak az összegnek, amennyiért tőlünk megvették.
Ő volt a Paks történetében a legdrágábban értékesített játékos?
- Ádám Martin picit megelőzte ebben a tekintetben, de hasonló volumenű átigazolási díjról beszélünk.
Messze Ön a legrégebbi vezető, akinek a csapata folyamatosan az NB I-ben szerepel. El tudja képzelni, hogy egy másik klub ügyvezetője legyen? Voltak ajánlatai az elmúlt években?
- A 18. évünket kezdtük meg az NB I-ben, ebben a tekintetben Balog Judittal mi vagyunk a csúcstartók. Karszt József pedig a technikai vezetők között rekorder, aki a kezdetektől velünk van. Persze, voltak megkereséseim, de aztán rájöttek, hogy nem fogom elhagyni Paksot.
A tudásom megvan ahhoz, hogy egy nagyobb klubot is sikerrel vezessek, de mindig érzelmi alapon döntöttem és mindig a Paks nyert.
Itt dolgozni komoly megtiszteltetés, nagyon büszkék lehetünk arra, amit felépítettünk. A saját gyerekünknek tartjuk a klubot és ha lehet, innen szeretnék majd nyugdíjba menni.
A legnagyobb nehézségek alkalmával is kitartottak amellett, hogy színtiszta magyar csapattal szerepelnek az élvonalban. El tud képzelni olyan történést, amiért egyszer feladják ezt az elvüket?
- Nem. Amikor feljutottunk, az egyik legszegényebb klub voltunk az NB I-ben, nem volt pénzük erősíteni, de nem is akartunk. Úgy voltunk vele, ha kiesünk, lesz egy nagyobb erős NB II-es csapatunk, amelyikkel megpróbálunk visszajutni. Aztán bennmaradtunk és tudtuk, hogy ez a mi utunk. Fel sem merült soha, hogy légiósokat igazoljunk.
Sokan azt mondják, hogy a külföldi játékos olcsóbb, mint a magyar. Ez nem igaz, a rossz külföldi olcsóbb, de olyat meg minek igazolni.
Az átlagfizetés nálunk nagyon alacsony, mégis vannak minőségi magyar futballistáink. Abban van némi igazság, hogy a hazai játékos átigazolási díja magasabb, de nem keres többet, mint egy légiós. Saját magunkat, a saját identitásunkat kellett volna feladnunk, ha ezen változtatunk. Nem tettük meg és nem is fogjuk.
Pár éve a Paks elkezdte „begyűjteni” a fiatalokat több helyről, és mostanra ott tartanak, hogy nagyon sok értékes és ígéretes fiataljuk van akadémia nélkül. Ezen a téren mi a tervük a jövőre nézve?
- Minden évben ki kell termelnünk egy komoly összeget, hogy életben maradjunk. Folyamatosan keressük a fiatalokat, ami szakmai és gazdasági érdekünk is. Jól állunk utánpótlás terén, szinte minden korosztályban vannak válogatottjaink. A felnőtt csapatban is egyre több fiatal mutathatja meg magát, Vas Gábor jó példa lehet mindenki számára, aki még csak 20 éves, de már az előző szezont is szinte végigjátszotta.
Azt mondják a paksi titok megfejtésének, kifejezetten figyel arra, hogy a játékosok jól érezzék magukat. Pakson soha nem volt játékos zsarolás, soha nem volt játékos kiszorítás, ezért nagyon jó a híre a klubnak, és ma már örömmel jön bárki Paksra, és néha a Paksot választják esetleg nevesebb klubokkal szemben, vagy úgy is, hogy kevesebb a fizetés. Erre tudatosan figyelt a kezdetektől?
- Az első évek az életben maradásról szóltak, nem gondoltuk, hogy be tudunk rendezkedni hosszú távra az NB I-ben. Akkor még kevésbé volt ránk jellemző a tudatosság, utána viszont felmértük, hogyha jó futballistákat akarunk ide csábítani, valamit másképp kell csinálnunk, mint a vetélytársaink. Azzal tisztában voltunk, hogy anyagilag nem tudunk versenyezni sok klubbal, ezért másban kell vonzóbbnak lennünk. Itt mindenki megbecsült tagja a paksi családnak, nyugalom van, csak a focival kell foglalkozni.
Nekünk azok a játékosaink a legjobb reklámhordozóink, akik már nincsenek itt, ők viszik a jó hírünket az országban.
Akik ismerik, azt mondják, hogy az állandóság és a lojalitás mindenekfelett áll Önnél. A megbízható és jó partnereket nem hajlandó akkor sem lecserélni, ha amúgy már jönnének jobb, kecsegtetőbb ajánlatok. Hosszú évek óta ugyanazzal a céggel mennek edzőtáborba, a mezszállító sem változott, és nem is akarnak váltani. Ez miért olyan fontos Önnek?
- Erkölcsileg és morálisan ezek nagyon fontos döntések. A pillanatnyi haszonért odaadhatod a bőrödet, de semmi értelme. Lehet, hogy egy adott üzletben jobban járnánk, de az a fajta kölcsönös megbecsülés a partnereink és köztünk, mindennél többet ér. Hosszú távon biztos, hogy ez a kifizetődő, legalábbis én így gondolkodom.
A legrutinosabb sportvezetőnek tartják, aki mindenkivel jóban van, Állítólag rengeteg telefonbeszélgetés és személyes találkozó a titka annak, amit elér vezetőként. Nem fárasztó ez? Valaki egyszer azt mondta, azért csinálja, mert Paks egy kis város, ahova nehéz játékost hívni, nincs a városnak ereje és muszáj alázatosnak lenni, többet dolgozni, kedvesebbnek lenni, hogy a felszínen tudjanak maradni.
- Ez így van, tudatosan törekszem arra, hogy mindenkivel jó legyen a kapcsolatom. Fontos, hogy partnerként kezeljek mindenkit, legyen az játékos, edző, vezető, menedzser, újságíró. Nem mindegy, hogy a másik félre milyen benyomást teszek, mit visz majd tovább, milyen hírét kelti a klubnak. Szeretem az egyenes beszédet, az ugyanis hosszú távon kifizetődő. Ha egy klubnak nincs meg a megfelelő gazdasági háttere, akkor minél jobb emberi kapcsolatokat kell építeni, amelyek által a klub is épülni tud.
2. félidő
Van olyan szereplője a magyar futballnak, akivel nincs jóban?
- Egy ilyen ember van. Nagyon régen történt, hogy egy mérkőzés után nem tudott viselkedni, amiért összeszólalkoztunk, és a mai napig nem beszélek vele. Ha azóta belátta volna, hogy hibázott és bocsánatot kér, már rég elfelejtettem volna. Nem vagyok egy haragtartó ember, de az igazságtalanságot nehezen tűröm.
Hányadik legerősebb Paks a mostani?
- Az utóbbi években már megvolt egy dobogóra megérett csapatunk, de nem kerültünk oda. A mostani is egy nagyon jó társaság, benne van a nemzetközi szereplés lehetősége. Több rutinos játékossal rendelkezünk, akik tudják, sok idejük már nincs, hogy nagyot alkossanak. Rendkívül motiváltak, rettenetesen bántotta őket, hogy az előző idény végét elrontottuk. Nagyon közel áll a szívemhez ez a mostani csapat, bízom benne, hogy a szezon végére valami szép eredmény jön majd ki a közös munkánkból.
A Paks a legnagyobb sikerét Kiss Károllyal érte el, amikor ezüstérmes lett. Önök gyerekkori barátok, de állítólag évek óta nincsenek kapcsolatban, mert megharagudott rá a lojalitás hiánya miatt. Min vesztek össze?
- Szerintem ma már Karcsi is tudja, hogy nem kellett volna elmennie Paksról, hiszen hiába remek szakember, azóta sem tudott visszakerülni az NB I-be.
Elveszítettem egy olyan társat, akiben vakon megbíztam.
Ha találkozunk, beszélünk, nem vagyunk rosszban, de a barátság átalakult ismerősi viszonnyá és ez már valószínűleg így is marad életünk végéig.
Milyen gyakran megy be az öltözőbe? Úgy tudjuk, az előző szezon első felében elbeszélgetett a vezéregyéniségekkel és talpra is állt a csapat.
- Amikor helyzet van, akkor jelentkezni szoktam. Nekünk szívügyünk a klub, nem mindegy, hogy szerepelünk, milyen kép alakul ki rólunk. Jó a kapcsolatom az edzőkkel és a játékosokkal, ezért talán jobban elfogadják a „tanácsaimat”, hiszen sokkal erőteljesebben tudom jelezni, ha gond van. Általában hatásosak az öltözői megjelenéseim, de szerencsére ritkán van rá szükség.
Volt időszak, amikor Bognár György sokat bírózott. Úgy tudjuk, van egy megállapodás Önök között, hogy ezt nem teheti, de ha mégis, akkor azt szankcionálja a klub. Nagyon nem éri meg az edzőnek bíróznia? Mennyibe kerülne neki, ha ezt megtenné?
- Mindenkire lehet hatni, azt kell megtalálni, hogy kire hogyan. Gyuri egy erős személyiség, ugyanakkor megvan benne a kellő tisztelet felém és ha kérek tőle valamit, akkor azt megteszi…Tudtam rá hatni annyira, hogy ma már nem sokszor minősíti a játékvezetőket. Látványos a változás, korosodik velem együtt és jobban átgondolja, mit éri meg és mit nem….
Böde visszavonulása már évek óta téma. 37 évesen azonban még mindig vannak fontos góljai. Meddig számolnak vele? Ha befejezi, kap pozíciót a klubnál, ahogy azt több, korábbi meghatározó játékos is megkapta?
- Olyan akarati tényezőket mutat folyamatosan, akkora bizonyítási vágy van benne, hogy akár még évekig is játszhat. Ő fogja eldönteni meddig marad velünk. 1-2 év még benne lehet. Utána átbeszéljük a jövőjét.
A fia ott van a csapatban, ez nem lehet könnyű helyzet. Volt ebből konfliktusa? Az edzők, hogy kezelik ezt a szituációt?
- Nem könnyű kezelni a helyzetet, néha az apai érzések erősebbek bennem. Rosszul esik, amikor jogtalanul bántják a fiamat mondjuk a nézőtérről. Tudja ő is, hogy sokkal többet kell kibírnia miattam. Nehéz ezt tolerálni, de tudomásul veszi. Az edzők többnyire jól megoldották „a főnök fiai” szituációt, volt, aki jobban, volt, aki kevésbé.
Ki volt a legnehezebb játékos, akivel együtt dolgozott? Tökölire vagy Bödére tippelnék. Vagy van más, aki beelőzi őket?
- Bödét mi neveltük fel gyerekkora óta, vele nem volt gond, főleg Tökölihez képest. Attila két különböző személyiség: a pályán egy őrült, azon kívül pedig egy normálisan viselkedő ember, akivel bármiről el lehet beszélgetni. Néha tett olyat, amiért meg kellett őt fékeznem.
Mindig meg tudtuk oldani a problémákat, maradjunk annyiban, hogy a klub egyik jó szponzora volt.
Azt mondják soha nem lesz fiatal vagy pályakezdő edzője a Paksnak, mert Ön nem bízik igazán bennük. Miért?
- Vannak tehetséges edzők, akik még nem igazán kapták meg a lehetőséget magasabb szinten, ilyen például Pető Tamás, aki előtt komoly jövő állhat, de ugyanezt elmondhatom például Mihalecz Istvánról is. A 12 csapatos bajnokság viszont veszélyes terep, ezért a rutinosabb edzőket jobban kedvelem. Nem biztos, hogy egy Paks szintű csapat kísérletezgethet, ahogy egy játékosnak, úgy az edzőnek is végig kell mennie az érési folyamaton.
Amikor 2020-ban az utolsó fordulóban a Debrecen kiesett, akkor centiken múlt, hogy nem Önök lettek NB II-esek. Az volt élete legnehezebb meccse?
- Nem. Egy évvel korábban is Debrecenben zártuk a bajnokságot és akkor megálmodtam, hogy kiesünk. Az utolsó előtti fordulóban a Kisvárdát le kellett győznünk, hogy a Loki elleni meccsünknek már ne legyen tétje. Szerencsére sikerült, így az álmom nem vált valóssággá. Egy évvel később a debreceni mérkőzésünk előtt egy családi tragédia ért, elveszítettem az öcsémet. Úgy mentem Debrecenbe, jöjjön, aminek jönnie kell, azt éreztem, hogy bemér az élet és most rám zúdul minden rossz. Aztán egy drámai meccsen bennmaradtunk, de ürességet éreztem, nem tudtam örülni, csak sokkal később fogtam fel, hogy megmenekültünk.