I. félidő:

Mit szólsz ahhoz a rólad alkotott szakmai véleményhez, mely szerint, ha lenne benned megfelelő sebesség, Európa szintű klasszis lehetnél?

- Ha a mai focit nézzük, főleg a topbajnokságokat, már ritka, hogy támadó pozícióban lévő játékosok ne rendelkeznének átlagon felüli gyorsasággal és robbanékonysággal - kezdte Bognár István a csakfoci.hu-nak. - Aki nem ilyen, az nem tud érvényesülni ezen a szinten, még a Premier League 20. csapatában sem. Ma már ez alap, annyira felgyorsult a foci. Magamról nem tudom azt mondani, hogy átlag feletti gyorsasággal rendelkezem., azonban a futballtudásom, ahogy átlátom a pályát, az teljes mértékben megfelel egy topcsapat elvárásainak. Úgyhogy egyet kell értsek ezzel a szakmai kijelentéssel.

Azt tudod, hogy miért nem vagy gyorsabb?

- Genetikailag ilyen vagyok és amíg fejleszthető lett volna a gyorsaságom, nem tették meg. 20-25 évvel ezelőtt, amikor gyereként futballoztam, a hazai utánpótlásképzésben nagyon kevés figyelmet fordítottak erre. Viszont azzal is tisztában vagyok, hogyha ötéves koromtól a legjobb erőnléti edzőkkel dolgozom, akkor sem futottam volna harminchattal, de nyilván lehettem volna gyorsabb. A futómennyiségem azonban rendben van, a csapaton belül általában az első háromban vagyok. Az én posztomon a sok futás elengedhetetlen, ha nem futnék eleget, nem játszanék.

Nyilván egyszerű lenne csak erre fogni, hogy egyszer sem szerepeltél a válogatottban. Tisztában vagy vele, hogy miért nem jött össze a válogatottság?

- Nem szeretnék másban hibát keresni, úgy gondolom, hogy a szövetségi kapitányok szerint nem voltam elég jó ahhoz, hogy megkapjam a bizalmat.

Bernd Storcknál a kerettagságig eljutottam, egyszer majdnem be is álltam: Svájc ellen a második félidő elején elküldött melegíteni, de aztán nem engem cserélt be.

Azt ki merem jelenteni, hogy az utolsó négy-öt évem pályafutásom legjobb időszaka. Abban azért bíztam, hogy megkapom a lehetőséget, ezalatt azt értem, hogy egyszer kerettag vagyok és megnéznek testközelből edzéseken. Ha Hahn Jani vagy Ádám Martin, mint NB I-es gólkirályok, megkapták a sanszot, akkor a többszörös gólpasszkirály nem érdemelt volna meg egy esélyt? Van 45 gólom és majdnem 80 gólpasszom az NB I-ben, ezek azért nem rossz mutatók. Ennek ellenére természetesen elfogadom a döntést, nem haragszom senkire, nem vagyok sértett ember.

Ha akkor Storck becserél és most egyszeres válogatott vagy, az sokat jelentene neked?

- Nem hiszem, hogy kevesebb vagyok amiatt, mert nem játszottam 20 percet Svájc ellen. Nekem 15 év alatt kellett volna olyan teljesítményt nyújtanom, hogy kiérdemeljem a válogatottságot. Manapság divat a világ felé az Instagramon, a TikTokon azt mutatni, hogy mi vagyunk a legboldogabbak, mi nyaraltunk a legjobb helyen. Kifelé jól mutatna nekem is, hogy szerepeltem a válogatottban, de valójában a saját szempontomból számítana egy picit, hogy egyszer magamra húztam a címeres mezt. Jót tett volna a lelkemnek, de nincsenek emiatt álmatlan éjszakáim.

A Fradiban eltöltött időszakod nem sikerült valami fényesen. Állítólag legendásan rossz volt a kapcsolatod Thomas Dollal, a csapat akkori vezetőedzőjével. Ebből mennyi igaz?

- Miután biztossá vált, hogy Diósgyőrből eljövök, két opcióm volt, a Vasas és a Fradi. Ha érzelmi döntést hoztam volna, akkor a Vasasba megyek, de szakmai szempontokat vettem figyelembe, ezért a Fradit választottam. Ha újra ott lennénk 2017 elején, megint a Fradit választanám a történtek ellenére is. Doll nem feltétlenül akart engem, eleinte nem is játszatott, de tudtam, hogy eljön majd az én időm is.

A csapaton belül, az öltözőben jól éreztem magam, de azon kívül nem. Nekem az a fajta klubfilozófia, hogy mi vagyunk a legnagyobbak, a legjobbak, nem igazán jött be.

Ha valahol nem érzed magad komfortosan, nem is tudod a maximumot nyújtani. Amikor megkaptam a lehetőséget, nem játszottam annyira jól, hogy bennmaradjak a csapatban. Ez az én hibám volt. Nyáron mindenképp szerettem volna eljönni, és elkövettem azt a hibát, hogy ezt elmondtam Dollnak. Ezen megsértődött, onnantól kezdve nem vett rólam tudomást. Szeptemberben egy kupameccsen berakott, két gólpasszt adtam a Dunaharaszti ellen, aztán soha többet nem léptem pályára. Nem sokkal később leküldtek az U19-es csapathoz, ott el is dőlt, hogy ennyi volt a karrierem a Fradinál. Aztán télen elengedtek Mezőkövesdre, ahol újraépítettem magam.

Említetted, hogy többszörös gólpasszkirály vagy. Az NB I-es ranglistán a negyedik helyen állsz, csak Kanta József, Tóth Norbert és Dombi Tibor előz meg. Motivál, hogy te legyél az első?

- Leginkább az motivál, hogy elérjem a 100 gólpasszt az MTK-ban és a 300 meccset. Most 78 gólpassznál járok. Így elsőre úgy tűnhet, hogy nem olyan sok hiányzik, de ehhez folyamatosan játszani kell és jól kell játszani. Sok melóra lesz szükség, amit biztosan belerakok majd. Viccesen azt is mondhatnám, hogy addig fogok futballozni, amíg össze nem esek.

Egy gólpassz ugyanakkora katarzist jelent számodra, mint gólt szerezni?

- Mindkettőt szeretem, de más érzés. Egy nagyon szép gólpassz, rengeteget jelent, akár többet, mint egy csúnya gól. Szerencsére voltak szép gólpasszaim, amelyek még nekem is tetszettek és nem cserélném el. A kedvencemet egy Puskás-Paks meccsen adtam Ádám Martinnak, amelyen 6-1-re nyertünk. Középen megkaptam a labdát, elnéztem jobbra, majd visszahúztam a másik oldalra, Martin átvette és begurította a jobb sarokba.

Kivel alkottad a legjobb párost a pályán?

- Ha az eredményességet nézzük, akkor Ádám Martinnal. Volt olyan félév, amikor 10 gólpasszt adtam neki. Nagyon szerettem vele játszani, minden labdát megtart, iszonyatosan jó bal lába van, jól fejel, a játékhelyzetek megoldásában sem rossz. Az MTK-nál Németh Krisztiánnal is nagyon működik a kémia, vele értem meg magam leginkább. Talán a legjobban beinduló csatár, akivel valaha fociztam.

A legjobb félszezonod után igazoltál Ciprusra. 6 gólod és 15 gólpasszod volt akkor Pakson. Az Aris Limassolban miért nem sikerült még csak megközelítőleg sem ilyen mutatókat produkálnod?

- Életemben először mentem külföldre, de könnyen alkalmazkodom az új helyzetekhez, nem volt gond e beilleszkedéssel. Egyáltalán nem tartom kudarcnak a ciprusi időszakot, de tény, hogy kihozhattam volna belőle többet is, mehetett volna jobban a játék.

Nem tudtam kiemelkedni, nem döntöttem el sorozatban meccseket. Védekező focit játszottunk, ami az én játékomat nem segítette.

Meg is sérültem, edzőváltás is volt, de az új edző is berakott a kezdőbe, miután felépültem. Az Anorthosis elleni mérkőzés volt a legemlékezetesebb számomra, ahol emberhátrányban az én gólommal egyenlítettünk és a szezon végén nemzetközi kupaindulást érő helyen végeztünk. Egy új játékosnak egy új csapatban ki kell vívnia a státuszát, nekem ez a gól jót tett, megváltozott a csapaton belüli megítélésem. Féléves kölcsönszerződésem volt, de én már közben megegyeztem az MTK-val, de szerintem a ciprusiak sem marasztaltak volna.

II. félidő

Mit veszített a magyar futball azzal, hogy édesapád több mint egy évtizedig önkéntes száműzetésbe vonult és nem dolgozott az élvonalban?

- Nagyon sokat. A tudása alapján bárhol lehetne edző, de ő csak a családias kluboknál tud alkotni, ahol szabad kezet kap. Kevés ilyen hely van ma itthon. Ha őt egyszer kirúgják majd Pakson, akkor elmegy az NB III-ba. Neki nem hiányzott az NB I, szerette a szakkommentátorkodást, szeretett Csákváron és Budaörsön is dolgozni. Nem egy pszichológus alkat, ennek ellenére megtalálja a hangot a játékosokkal, tízből kilencen szeretik, függetlenül attól, hogy éppen az élvonalban dolgozik vagy alacsonyabb osztályban.

Neked vannak edzői ambícióid?

- Szeretném megcsinálni az edzői papírokat, a pálya mellett képzelem el a jövőmet. Kiforrott, határozott tervem még nincs, de szívesen lennék játékosmegfigyelő vagy dolgoznék az utánpótlásban, jó szemem van a kiválasztáshoz, ezt apától örököltem. Ha edzőnek mennék, akkor felnőtt szinten szeretnék dolgozni.

Mennyire van nehéz dolga az edző fiának az öltözőben? A csapattársaid között lehetnek olyanok, akik esetleg nem szimpatizálnak az edzővel és ennek hangot is adnak. Te ezeket az eseteket, hogy kezelted?

- Úgy kezeltem, hogy apával a magánéletben nem nagyon beszélünk a fociról. Volt olyan csapattársam, akivel nagyon jóban voltam, de nem szerette apát, szidta is, de én nem adtam tovább. Tudtam, hogy az a csapat érdeke, ha jó a hangulat és céltáblává sem szerettem volna válni a társak szemében. Viszont játszottam olyan helyen, ahol játékosok vittek ki az információkat az edzőnek, az ilyen eseteknek soha nem lett jó vége.

A testvéreddel és édesapáddal mennyit szakmáztok? Vannak például nézetkülönbségek köztetek?

- Ha hárman kimennénk egy meccsre, ahol egyik csapatot sem ismernénk és tíz perc után fel kellene írnunk egy papírra a legjobb játékos nevét, biztos vagyok benne, benne, hogy mindhárman ugyanazt a nevet írnánk. Hasonlóan látjuk a focit, annyi különbség van köztünk, hogy apa nem nagyon hisz a modern technológiában, én azonban mindenképp használnám ennek a pozitív részét. Abban egyetértek vele, hogy amit látunk, amit érzünk, az a legfontosabb.

Nem véletlen, hogy jelenleg ő a legjobban meccselő és a legjobb edző Magyarországon.

Nagyon érzi, nagyon tudja, hogy tegye jobbá a csapatát. Sok játékos karrierje másképp alakult volna, ha nem apa az edzőjük. Akkor kezdtem én is nagy formába kerülni, amikor Pakson együtt dolgoztunk, azóta sokkal felszabadultabb a játékom.

Két éve az MTK-ban együtt dolgoztatok mindhárman. Hogy élted meg, amikor édesapádat és a testvéredet elküldték, miután a csapat az NB II-ben néhány forduló után "beragadt"?

- Nem volt egyszerű helyzet számomra. Nekem a gyerekkorom az MTK bűvöletében telt, édesapámmal és a testvéremmel dolgozhattam együtt a számunkra legfontosabb klubnál, de aztán három hónap után ez véget ért. Horváth Dávid váltotta apát, aki behívott és négyszemközt átbeszéltük ezt a helyzetet. Tisztában voltam vele, hogy én az MTK játékosa vagyok és a körülményektől függetlenül az a feladatom, hogy segítsem a csapatomat. Érdekes, hogy miután apáékat kirúgták, nekem jobban ment a játék, emiatt volt is egy kis lelkiismeretfurdalásom, de nem kellett volna, hogy legyen, hiszen ez a dolgom. Nem tehettem meg, hogy nem játszom jól.

Ezt követően felmerült, hogy esetleg újra együtt dolgoztok? Nyilván ez úgy lett volna lehetséges, ha követed őt Paksra.

- Az NB II-es szezon vége felé a húzóembereknek nem ment a játék, nekem sem, Horváth Dávid ki is vett a csapatból.

Ekkor elterjedtek olyan pletykák, hogy azért játszom rosszul, mert nyáron megyek Paksra. Ez elég sértő volt rám nézve, természetesen fel sem merült bennem, hogy eligazoljak, elmondtam a vezetőknek is, hogy nem megyek sehova, az MTK-ban szeretnék focizni.

- A nehezebb utat választottam. Úgy kezdtem a nyári felkészülést, hogy a keret 22. embere voltam, de beleálltam a munkába, ami kifizetődött. Az új szezonban fokozatosan visszaszereztem a helyem a csapatban, 2-3 hónap múlva már a házi góllövőlistát és gólpasszlistát vezettem. 32 évesen újra ki kellett magamnak harcolni a helyemet a csapatban, de megtettem. Egy komoly személyiségfejlődésen mentem keresztül ekkor, büszke vagyok rá, hogy ezt meg tudtam csinálni. A futballban újra és újra meg kell tudni újulni, ha erre nem vagy képes, elnyomnak, kipöckölnek. Azt látom, hogy a mai fiatalok ezt nem értik meg, de 18-20 évesen valószínűleg én sem így gondolkodtam.

A mai MTK-ban nagyon sok fiatal és tehetséges játékos van melletted, körülötted. Közülük kikben látsz a legtöbbet?

- Kata Misi a 22 évével még fiatalnak számít, de ő már egy kész, komplett játékos, az NB I legjobb hatosa. A Fradiban is simán kezdő lenne. Ha a nála is fiatalabbakat nézzük, akkor nekem nagyon tetszik Kovács Patrik játéka. A jó ballábas játékos itthon ritka, mint a fehér holló. Patrikban nagyon sokat látok, ha megfelelő lesz a mentalitása, akkor komoly karrier vár rá. Ha oda tudnám adni a mostani gondolkodásomat a fiataloknak, az nagy segítség lenne nekik. Nem jellemző, hogy kikérnék a véleményemet, de talán nincs is rá szükség. Én inkább a viselkedésemmel, az edzéseken mutatott munkával, a meccseken nyújtott teljesítményemmel próbálok példát mutatni. Ez fontosabb, mintha szóban okoskodnék nekik.

Azt mondják rólad, hogy alapvetően egy nyugodt ember vagy, akit nehéz felidegesíteni. A pályán mi vagy ki tud leginkább kiborítani?

- Imádom a labdát, imádok futballozni, hálás vagyok érte, hogy hétről, hétre ott lehetek a pályán. Ugyanúgy szeretek játszani, mint 4-5 éves koromban. Élvezem a focit, de néha ki lehet borítani engem is. Hirtelen haragú vagyok, aki nagyon jól ismer, az könnyen fel tud bosszantani, a feleségemnek öt másodperc alatt sikerül. De sokat fejlődtem ezen a téren is az első kislányom születése óta. A pályán leginkább a bírók tudnak felidegesíteni, mivel az igazságtalanságot nehezen tudom elviselni.

Azokat a bírókat szeretem, akik a beszólásaimat tudják kezelni, elengedik a fülük mellett, mert tisztában vannak vele, hogy a játék hevében kicsúsznak olyan szavak, amelyek nem odavalók.

Előfordul olyan, amikor szólok a bírónak, hogy ne vegye figyelembe, engedje el, amit mondok, de muszáj, hogy kijöjjön belőlem, mert így vezetem le a feszültséget. Értékelem egy játékvezetőnél, amikor beismeri, hogy hibázott, ez megnyugtat.

Szinte mindig, minden csapatodban meghatározó ember voltál. El tudod majd viselni, ha eljön a pályafutásodnak azon része, amikor csere leszel és kiegészítőemberként számítanak rád?

- El, de remélem, ez még messze van. Sokkal jobb erőben érzem magam 33 évesen, mint 25 évesen. Szoktam ezen gondolkodni. Mi a jó? A csúcson abbahagyni, vagy megvárni, amíg kiegészítő ember leszek? Nagy álmom egy kupagyőzelem vagy egy bajnoki érem. Ha most választanom kellene, akkor azt mondom, hogy az MTK-ban a csúcson szeretném majd befejezni egyszer.