1. félidő:

1. Az Ön által átvitt szabályozásnak köszönhetően játszhatott a magyar válogatottban Loic Nego. Személyes sikerének érzi-e az ő Izland elleni egyenlítő gólját?
- Hadd mondjak erre igent. 2-3 évet küzdöttem érte, a FIFA-n belül is kizárólag az én nevemhez kötik ezt a projektet. Már annak is örültem, hogy Nego magyar válogatott tudott lenni, de az nekem különösen fantasztikus érzés volt ezek után, hogy beállítása után néhány perccel betalált a sorsdöntő meccsen. Megérdemelte, mert nagyon rendes ember, és már akkor nagyon megkedveltem őt, amikor évekkel ezelőtt a Vidi játékosaként láttam.

2. Le tudná írni, mi játszódott le Önben a 86. perc környékén, 0-1-nél az Izland elleni meccsen? Mennyire más helyzetből értékelhetné az elmúlt 10 évét, ha kikapunk és nem jutunk ki a részben hazai Eb-re?

A 86.-ban? Addigra én már nagyjából négy perce feladtam. A közelemben ülő Berzi Sándornak a 87. percben ki is mondtam, hogy ez a hajó sajnos elment... Ami utána történt, az fantasztikus volt, mélyen megérintett.

Komoly gazdasági döntéseket kellett már meghoznom az életemben, óriási kockázatokkal, de soha egyiknél nem izgultam annyira, mint az ilyen futballmeccseken. Valahogy így vagyok én ezekkel az Izland elleni meccsekkel... Amikor 2016-os Eb-n ellenük játszottunk, a kislányom egy szektorral lejjebb ült, és utólag tudtam meg, hogy folyamatosan kapcsolatban volt a feleségemmel, és tőle kérdezgette, hogy mit csináljon az apjával, mert annyira vörös a fejem az izgalomtól, amilyennek ő még nem látott. Hát, valami ilyesmin mentem most is keresztül.

A gólok utáni eufória semmihez nem hasonlítható, én magam is azt tapasztaltam a környezetemben, hogy a magyar futballt amúgy különösebben nem követő embereket is megérintette mindaz, ami és ahogy történt a pótselejtezőn.

3. Kit hívott fel elsőként az Izland elleni győztes gólok, illetve meccs után és mit mondott neki?
- Főként engem hívtak, de nem nagyon értek el, mert én is ünnepeltem. Nagyon sok üzenetet kaptam, lehetetlen lett volna ezekre válaszolni, ahogy a hívásokra is. Hogy kit hívtam vissza mégis először? Az illető imádja a futballt, és legalább akkora szerepe van a magyar futball kiemelt támogatásában és ezekben a sikerekben, mint nekem. Talán kitalálható, kire gondolok.

4. Marco Rossi szerződése lejár év végén. Storckkal legutóbb már az Eb előtt hosszabbítottak több évet, aztán egy év múlva már nem ő volt a kapitány. Mi a terv Rossival? Megvárják az Eb-t, vagy hamarabb akar vele aláírni?
- Nagyon elégedettek vagyunk vele, és hosszabbítani fogunk, amint meg tudunk állapodni. Mindkét fél részéről megvan a szándék a folytatásra, nincs semmi huzavona közöttünk, nem kell irreális igényeket összedolgozni. Marco hamarosan visszatér Magyarországra, felgyorsulhatnak az események, ha pedig mindkét fél ugyanazt akarja, akkor annak a közös folytatás lesz az eredménye. Mint ember és mint szakember is rendkívül jó választás volt, tudja motiválni a játékosokat, miközben véghez vitt egy generáció váltást. Tudom, hogy figyel még jó néhány magyar fiatalt, azaz ez még nem fejeződött be.

5. Egyre több országban nyilvános, hogy mekkora prémiumot kapott az ottani válogatott a kijutásért. Mi is megtudhatjuk ezt?
- Legutóbb az UEFA-tól az EB-részvételért járó prémium harmadát osztottuk ki, most is hasonló az arány. De nem ez volt a vezérelv, mert előre megállapodtunk abban, mi jár a játékosoknak a győztes meccsekért és továbbjutásért. Négy dologért kaptak a pénzt most ősszel a labdarúgók: az NL-meccsekért, a play off mérkőzésekért, az NL csoportgyőzelemért és az Eb-kijutásért.

Összesen 800 millió forintot osztottunk szét 50 játékos között, átlagosan közel 17 milliót kapott egy labdarúgó az idei sikerekért. A legnagyobb összegben részesülő játékosnak 40 millió járt, a legkevesebbet kereső 400 ezret kapott.

6. Elnöki regnálása alatt két egymást követő Európa-bajnokságra kijutottunk, ami sporttörténelem. Lát esélyt arra, hogy 36 év után a világbajnokságon is ott tudjunk lenni?
- Egyáltalán nem könnyű, de nem is lehetetlen feladat. Nálam az egyértelmű siker az lenne, ha oda tudnánk érni az első két hely valamelyikére a selejtező csoportban, de valljuk be, Anglia és Lengyelország is előrébb jár, hiszen topbajnokságban több jó játékosuk van, így ők az esélyesek, viszont az elmúlt évben arattunk lehetetlennek tűnő győzelmet, ki gondolta volna, hogy a szerbeket megverjük idegenben? Szerencsére a jó NL-szereplés révén kaphatunk második esélyt is a kijutásra, tulajdonképpen, az is elég lehet, ha az osztrákok kijutnak a csoportjukból, akkor egy pótselejtezőre be tudnának minket tolni. Hozzáteszem, a válaszomat úgy kezeljék, hogy nehéz most objektívnek lenni, mert a magyar foci körül most meglévő rózsaszín köd azért az első kijózanító vereségig ott van a fejünkben, az enyémben is, hiszen én is futballszurkoló vagyok.

7. 5 éve továbbjutottunk az EB-csoportunkból, idén viszont brutális ellenfelek várnak ránk. Ciki vagy elfogadható lenne egy részben hazai rendezésű Eb-n pont nélkül zárni?
- Előre nem tudok vereségre gondolni. Maradjunk annyiban, hogy ha ki is kapunk, akkor is cél az, hogy szoros és nagy meccset játsszunk mindenkivel. Szerintem a portugálok ma nem jobbak, mint 2016-ban voltak - hiszen akkor voltak a csúcson a végső győzelemmel -, mi meg jobbak lettünk azóta... Erre a kérdésre viccesen úgy is felelhetnék, hogy reméljük előbb-utóbb eljutunk arra a szintre, hogy egy Európa-bajnok már nem jelent majd akadályt, legfeljebb a világbajnoktól kell tartani.

8. Sokak szerint a 2016-os EB-ből nem tudtuk kihozni azt, amit ki lehetett volna.
- Nekem is volt egy olyan reményem, hogy jelentősen megélénkül majd a magyar játékosokért az érdeklődés, de 2-3 kivétellel alig történt valami. Most viszont azt érzem, felpezsdült az élet körülöttünk, annyi telefont kaptam. Az EB-kijutás és az NL-csoportgyőzelem után azzal hívott fel egy tulajdonos, akinek a klubja Európa négy legjobbja között van, hogy: Sándor, nem tudnál nekem adni néhány nevet tőletek, akire érdemes lenne figyelni vagy leigazolni? Ilyen még nem volt előtte 9 éven át. Hamarosan találkozunk személyesen, megkérdem azért, milyen posztra is keres, mert több név is van a fejemben... Érzékelem, hogy a válogatott és újabban a klubjaink sikereire felfigyelt Európa.

9. Elnöki programjának egyik eleme volt a sikeres nemzetközi kupaszereplés. Eleinte ez elmaradt, de most három év alatt háromszor is volt erre példa. Hogy élte meg?
- A Ferencváros és a Fehérvár sikereit nem kell magyarázni, gratulálok nekik, sokat tettek a magyar futball sikerességéhez és elismertségéhez, de számomra apró üröm az örömben, hogy mindezt sok külföldivel tették. Ha mindezt legalább felerészt magyar játékosokkal érnék el, még inkább hozzájárulnának a magyar futball fejlődéséhez. De nekik is köszönhetően vagyunk ott újra Európa futballtérképén. Az érem másik oldala pedig az, hogy gazdaságilag is komoly hatással vannak a magyar futballra. Ha a Fradi vagy a Fehérvár évente behoz 2 milliárdot nemzetközi jogdíjakból, akkor ezáltal több pénz áramlik a hazai labdarúgásba, mint amennyit nekik a központosított pénzekből kifizetünk. De az UEFA szolidaritási elvei alapján az FTC idei teljesítményének köszönhetőn 2 millió euró jár például a magyar szövetségnek is jövőre, ez a pénz pedig a további 11 élvonalbeli klub utánpótlásához kerül.

10. Többször mondta már, hogy több magyar játékost szeretne látni a csapatokban, de az NB I nem ebbe megy az irányba, hiszen nincs létszámstop a külföldiekre és "fiatalszabály" sincs. Jó ez az irány?
- Fenntartom, hogy még mindig sok olyan légiós van, akihez hasonló képességű magyart lehetne találni. Bár javul a helyzet, de a hazai tehetségek beépítése a felnőtt klubokba néhány kivétellel elég lassan halad. Pedig vannak tehetségek. Amikor például a Puskás Akadémiánál a szezon elején megjelent a Covid, felkaptam a fejem, micsoda fiatalok kerültek hirtelen elő?! Jól játszottak, velük is nyertek is, úgyhogy én bátrabb filozófiára sarkalnám a klubokat. Egyébként jelenleg az NB I-ben több magyar edző dolgozik, mint külföldi, azt remélem, hogy ez magával hozza majd azt, hogy ők majd inkább a magyarokat preferálják. Persze, gyakran mondják, hogy ebben a 12-es mezőnyben minden edző a túlélésért játszik, és nem vállal kockázatot, de akkor is bízom ezekben a folyamatokban.

2. félidő:

1. Az egyik leggyakrabban visszatérő pletyka éppen az NB I-es létszámnövelés. Ezt mindenki biztosra tudja fél évente és mindig mindenki azt mondja, ez Öntől függ. Mit gondol erről a témáról?
- Egyelőre nem gondolkodunk ilyesmiben. Módosítás inkább az NB II kapcsán lehet, de ott is a csökkentést tartom esélyesnek. Véleményem szerint a 12-es létszám jó, gazdaságilag is, kifogás leginkább a mezőny összetételét érheti, mert talán túl sok a budapesti és a kisvárosi klub. Néha a csapatoktól felmerül innen-onnan ez a terv, de mi nem nagyon támogatjuk, viszont tömeges igény és nyomás esetén foglalkoznánk vele, de tavasznál előbb semmiképpen sem. Egy dolog biztos: erről a következő öt éves stratégia részeként kell dönteni, bármilyen változásról szóló döntés legalább öt évre szólna, annak minden esetleges hátrányával együtt, mert nagyon nem vagyok a visszacsinálás híve. Ezt is mérlegelni kell, mert egy rossz döntés éveken át lenne rossz.

2. A 12 csapatos NB I bevezetése mellett az volt az egyik érv, hogy izgalmasabb lesz a bajnokság. Ami a bennmaradásért vívott harcot jelenti, kétségkívül így van, viszont a bajnoki címért folytatott harc kezd egyoldalú lenni, hiszen a Fradi 3 éve veri a mezőnyt. Mint MLSZ-elnöknek, nem kezd unalmassá válni ezáltal a bajnokság legfontosabb kérdése?
- A legtöbb bajnokság sajátja, hogy két vagy három klub száll csak harcba a címekért. Lehet, ekkora előnnyel tényleg odaadnák előre a Fradinak a címet, de szerintem nálunk is legalább két klub versenyzik a bajnoki címért. A Ferencvárosnak magas a költségvetése, remek edzőjük van, a klubvezetőik pedig kitartók, mert van egy következetes stratégiájuk, ennek élvezik a gyümölcsét. Ezzel együtt sem tartok attól, hogy évekre előre oda lehetne nekik adni az aranyat, sőt, azt gondolom, nem is csak két klub fog a bajnoki címért küzdeni a következő években, hanem további csapatok fognak belépni ebbe a harcba.

3. Sokszor bírálta a klubokat, hogy túlzott fizetéseket adnak a játékosaiknak. Ha Önön múlna, mennyi lenne a maximális fizetés az NB I-ben?
- Én elsősorban azért provokáltam a klubvezetőket, mert szerintem nagyon sok pénzt fizettek olyan játékosoknak, akik egy percet se léptek pályára. Összesen 2,5 milliárdot, ez rengeteg. Sokan azzal védekeztek, hogy a kimutatás a sok fiatalt is tartalmazta, akik azért kaptak profi szerződést, hogy ne vigyék el őket más klubok, de kizárt, hogy az említett horribilis összeget ők kapták volna. Amikor ezt - a kétségkívül - erős kijelentést egy küldöttközgyűlésen tettem, elsősorban provokálni akartam a vezetőket, a párbeszéd elősegítése érdekében, de meglepetésemre egyetlen jelenlévő sem reagált akkor rá. Kár, pedig bíztam egy éles vitában. Arra utaltam, hogy nagyon sok olyan játékost igazoltak a klubok, akik egyszer sem léptek pályára. Ha én lennék klubtulajdonos, inkább igazolnék öt jó játékost, mint 15 olyat, akiből nyolc aztán nem játszik. Vági Márton főtitkár arról tájékoztatott, hogy a kijelentésem idején 500 játékossal volt profi szerződésük a kluboknak, ez azóta lement 400-ra, így a játék nélkül kifizetett percek száma 25%-kal csökkent. Leszabályoztuk a keretek létszámát 25 főre - ebben még amúgy lehet mozgástér, ha mondjuk egy csapat olyan túlterhelt őszön esik át, mint most a Ferencváros - , de az világos, hogy kevésbé éri meg feleslegesen játékosokat tartani.

4. Milyen területen van a legnagyobb hiányérzete?
- A játékoseladásból a hazai futballba áramló pénzzel nem vagyok elégedett, még a környező országokhoz képest sem állunk jól, főleg igaz ez az akadémiákra ráfordított összeg tekintetében. Sikeres transzfereket legfeljebb néhány klub tud ilyet felmutatni, pedig a következő lépcsőfok az lenne, hogy belföldi és külföldi piacról is pénz áramoljon így a hazai klubokba. A fiatalok bevetését, a magyar fiatalokra való támaszkodást sokan kockázatosnak tartják, de van pár kivétel. Az MTK örömteli módon ezt az utat választotta, de mintha a ZTE is elindult volna efelé, némileg kényszerből a Budafoknál is látni ilyen jeleket, hozzájuk csatlakozhat talán a Vasas is.

5. Ha már Vasas: miért a piros-kékek főszponzora lett az OTP?
- A 13. kerületben zajlik a bank központi működésének legnagyobb része, ezért a kerület csapata mellé álltunk oda. A Vasas NB I-be akar jutni, transzparens a háttere a tulajdonosai révén, ezért döntöttünk úgy, hogy beszállunk oda szponzornak.

Egy feltétellel: külföldi nem lehet a csapatban, akkor szállunk ki, amikor megjelenik az első légiós.

Ezért bízom abban, hogy egyre több fiatalra támaszkodnak majd ott is, mert erre szükség lenne.

6. Az MLSZ-nek van még mozgástere, hogy a fiatalok bevetését elősegítse? Az eddigi próbálkozások legfeljebb félig hoztak sikert.
- Kicsi a mozgásterünk, pedig lennének ötleteim, de azt talán beavatkozásnak minősítenék a klubok, és sok az erős klubtulajdonos. Sok minden felmerülhet, akár az olyan finomítások, minthogy ha egy klub megszerez egy nagyon tehetséges 19 éves játékost, majd az egy percet se játszik 3-6 hónap alatt, akkor szabadon távozhasson. Szerintem az akadémiák több tehetséget termelnek, mint ahányat az élklubok beépítenek. Ha nekem klubom lenne, és egy edző nem tartaná feladatának - nyilván fontos a bentmaradás vagy a nemzetközi kupaszereplés kiharcolása - , hogy beépítse a saját fiatalokat, nem tartanám meg. Az ebben a térségben élen járó Dinamo Zagreb korábbi vezetője, Mamic egyszer elmesélte, milyen a horvát modell. A legtehetségesebb 14 éves gyerek már a 16 éveseknél játszik, az U16 legjobbjai már ott vannak az U19-ben, és ha valaki extrán tehetséges, akkor beteszik a felnőttekhez is. Ő azt mondta, higgyem el, hogy egy játékos harmadannyi idő alatt fejlődik annyit azzal, ha arra a polcra tesszük, ahol a tehetsége alapján még nem lenne feltétlenül helye. Sőt, ha kell, 18 évesen kinevezik csapatkapitánynak. Nálunk meg sokszor azon gondolkodnak, hogy a 23 éves fiatal beérett-e már. Szeretném megélni, hogy leszámolunk azzal a tévhittel, hogy egy játékos 22-23 évesen áll csak készen az NB I-re. Ha nem áll készen erre 18-19 évesen, akkor nemzetközi szinten aligha lesz belőle számottevő játékos.

7. A 2010-ben az új elnökség egyik célkitűzése az volt, hogy az NB I-es meccsek átlagnézőszáma elérje a 10 ezret 10 év alatt. Ettől elég messze vagyunk, pedig már szinte mindenhol felépült az új stadion. Miért nem sikerült 10 év alatt ennek még a közelébe sem érni? Főleg annak tudatában furcsa, hogy a válogatottra rengetegen kíváncsiak és a bajnoki meccseket is sokan nézik a tv-ben.
- Ezt az ígéretünket kérték leginkább számon rajtunk, és ezen a területen nem is lehetünk elégedettek. 2010-hez képest történt azért előrelépés, de nem elegendő. Az adatok ráadásul némileg torzak, mert egyrészt nagyon sok csapat játszott albérletben az elmúlt években. Nem tettünk le a nézőszámok emelkedéséről, de nagyon nehéz terület. Már lassan mindenhol korszerű körülmények vannak, a biztonság is megvan, kell a megfelelő kiszolgálás is, hogy kimenjenek a gyerekek és a nők is, de a futball színvonala megkerülhetetlen elem. A támadófutballra könnyebben kimegy a néző, mint a bunkerfocira, de egyelőre még ott tartunk, hogy sokszor kényelmesebb otthon sörrel a kézben, a kanapén ülve nézni a magyar meccseket. Mert az érdeklődés megvan, hiszen a válogatott és a klubcsapatok televíziós nézettségénél is jók a számok, nem csak a Fradit vagy Újpestet nézik az emberek a tévé elől, a kevésbé nézett magyar bajnokik is elérik a topligák adatait. De ha csak a nézőszám növekedése érdekében rendelnénk mindent alá, akkor más gazdasági területek sérülnének, úgyhogy ez komplex probléma. Akkor nem lenne annyi tévés meccs - ezzel sok bevételtől esnének el a klubok -, aligha lenne vasárnap este hétkor kezdés - de a tévé azért fizet nagy összegeket, hogy adhassa a meccseket, beleszólhasson a programba -, nem lennének januárban bajnokik, de játszanunk kell, mert így tartható a versenynaptár. Ez egy összetett kérdéskör.

8. Hogy áll a Közép-Kelet európai Liga? Úgy hírlik, ezért Ön teheti a legtöbbet, és a lengyel, cseh, szlovák klubok és szövetségek mind áldásukat adták a dologra és várják a sorozatot. Meddig kell várniuk?
- Úgy, ahogy felvetés a kérdésben szól, úgy biztosan nem lesz. Nem lesz négy országnak önálló bajnoksága, és az sem valószínű, hogy pont ez a négy ország működne együtt. Nagyobb az esély közvetlen szomszédok esetén arra, hogy valami összehozható, de ne menjünk a dolgok elébe. Folyamatos gondolkodás van erről az UEFA-ban és itthon is, hogyan lehetne olyan bajnoki rendszert kialakítani, aminek hozadéka, hogy a bajnokság erőssége közelítsen a topbajnokságokhoz, de egyelőre kevés a konkrétum.

9. És a VAR kapcsán már vannak konkrétumok?
- A bevezetéséről döntés született, következő elnökségin téma lesz, hogy csak az a klub kapjon első osztályú minősítést, akinek a stadionja alkalmas a VAR-rendszer használatára. Elkezdtük oktatni a bírókat, de a Covid miatt ez félbemaradt - pont az oktató lett beteg -, így ettől is függ, mikorra tudjuk felkészíteni a bírókat. Nem csak a bajnokság miatt fontos ez, hanem a bíróink miatt is elengedhetetlen, hogy megtanulják a rendszert kezelni, különben nem fognak meccseket kapni a nemzetközi színtéren. Nyáron szeretnénk elindulni, reméljük, a körülmények nem hátráltatnak majd. Először a játékvezetésről: vannak mindig viták, de nem rosszabb a színvonal az európainál.

10. Egy 10 éves ciklus végére értünk. Korábban azt mondta, hogy "a magyar foci sokkal magasabb színvonalú, mint korábban.". Hogyan tudná ezt a ciklust összegezni?
- Úgy ítéljük meg, hogy sok mindent elvégeztünk a tervezett a munkából. Mindig elmondom, ha a magyar futball állapotáról beszélünk, hogy ekkora kormányzati támogatás nélkül nem tartanánk itt, ez egy objektív kijelentés. A közel 30-40 év stagnálás során leromlott infrastruktúrát kellett helyrehozni, ha korábban költöttek volna rá, nem lett volna szükség ekkora volumenű fejlesztésekre. Az infrastruktúra terén még túl is teljesítettünk, ezek alatt nem csak a stadionokat értem, hanem a legkisebb falvakban épített futballpályákat is a Grassroots program keretén belül. Budapesti pályaépítésben van a legnagyobb hiány, itt a legnehezebb helyet találni. Van viszont, amiben még fennáll az elmaradás: a sportszakember képzés hatékonysága nem volt megfelelő, főleg az utánpótlás-edzők képzésében van még sok tennivaló. A futballozó játékosok számának növekedése viszont lépést tartott a pályaépítésekkel, így szerencsére az átadott pályák gyorsan benépesedtek. A szövetség megítélése nem csak idehaza, de külföldön is egyre jobb, elkerültek minket a korrupciós botrányok. Amikor átvettem az irányítást, és először Vági Mártonnal és Berzi Sándorral elmentünk az UEFA-hoz, mosolyogtak rajtunk, mert az a szövetség voltunk, amelyik 3 év alatt a nyolcadik főtitkárt vitte bemutatni. Azt kérdezték, mi meddig maradunk és legközelebb is mi megyünk-e még? Eltelt 10 év, és Európában most mi vagyunk a legstabilabbak szövetségi vezetői szinten, ez is kellett ahhoz, hogy megnőtt a magyar futball presztízse külföldön. Egyre több pénz folyik be a sportágba, a szerencsejáték és tévés pénzek megjelenése komoly tényező. Van, aki szerint ez szigorúan állami támogatás, szerintem erősen piaci alapú, hiszen a televíziós nézettségek jók, az interneten is egyre többen követik a meccseket, a sportfogadás pedig jelentősen előretört, a hozzánk eljutott adatok alapján nagyobb hányadot tesznek ki már a bevételei, mint amit a lottó hoz. Ezért is költenek ennyit a magyar sportra, ezen belül a futballra. Azért megjegyezném, hogy túl nagy arányú a tévés és szerencsejátékpénzekből befolyó pénzek aránya kluboknál: örömteli, hogy ennek köszönhetően stabilizálódott a helyzet, de kellenek a más jellegű bevételek is - ezeket már részleteztem. A szövetség mellett a klubok gazdálkodása is stabilabb lett, és ez igaz az NB II-re és NB III-ra is. A szövetség spórolósan dolgozik, nem költjük el a pénzeket, van 10 milliárd forint tartalékunk a váratlan kiadásokra. Úgyhogy nyugodtan tekintek a következő évekre.

MOKÁNY LAJOS