A magyar futball hőskorában kifejezetten gyakori volt, hogy ugyanazon a játéknapon két, de még – különösen a füves pályák általánossá válása előtti időszakban – az is előfordult, hogy három mérkőzést rendeztek egymás után. A kis klubok szívesen vitték be a nagyok mérkőzése elé a magukét, arra számítva, hogy (például) a Ferencváros vagy az MTK, illetve a profi korszakban a Hungária népszerűsége, s ebből következően nagy nézőszáma nekik is rentábilis rendezést hoz - írja összeállításában az MLSZ hivatalos honlapja.
A Népstadion megépítése aztán különösen jó alapot adott a nagy nézőszámmal rendezett kettős bajnoki mérkőzésekre. Tíz nappal az 1953. augusztus 20-i nyitányt követően már ötvenezer néző látta a Bp. Dózsa és a Csepeli Vasas mérkőzést, majd még tízezren érkeztek a Bp. Vörös Lobogó és a Bp. Kinizsi találkozójára. Ugyanakkor nem csupán a legnagyobb magyar sportarénában rendeztek akkoriban kettős meccset: ugyanabban a fordulóban, egy nappal korábban, szombaton, a népligeti pályán előbb a Bp. Honvéd fogadta a Szombathelyi Lokomotívot, majd a Bp. Vasas a Bp. Postást. Akadt olyan csapat, a Vasas Izzó, amelyik kifejezetten szívesen vitte be a fővárosi élcsapatok elleni mérkőzéseit a Népstadionba, 1954-ben például a két, valójában újpesti gárda, a Dózsa és az Izzó mindkét egymás elleni bajnoki találkozóját a Népstadionban játszotta.
Akadnak ennek az időszaknak kuriózumai is: ilyenek voltak a kettős nemzetközi mérkőzések, a vidéki csapatok szereplése a fővárosi kettős meccseken, vagy egy különösen emlékezetes eset: 1964. június 7-én ötvenötezren látták a Népstadionban a második vonal, az NB I B utolsó helyén álló Láng Vasas és a hatodik helyezett BVSC találkozóját. Vagy annak hajráját. A vasutasok nyertek 2:1-re, sokan közülük életükben nem játszottak soha máskor ekkora publikum előtt. „Némi” magyarázat a nézőszámra: a meccs után rendezték a Ferencváros–Vasas bajnokit. Érdekes, hogy a Népsport szerint ötezren, a Képes Sport szerint ötvenötezren voltak a meccsen, alkalmasint a különbség abból fakadt, hogy valaki a meccs elejét vagy a végét tartotta mérvadónak. A hatvanas években egyébként már inkább a későbbi „klasszikus kettős rangadók” szereplői, a Bp. Honvéd, a Ferencváros, az Újpesti Dózsa és a Vasas játszottak dupla meccseket. Noha az évtized második felében a zöld-fehéreknek a Népstadion jelentette a hazai pályát az Üllői úti stadion építése miatt, inkább alkalmi jelleggel. A hatvanas évek legmagasabb nézőszámát hazai klubmérkőzésen az 1967. április 16-i találkozók hozták, a Ferencváros–Ú. Dózsa (3:0) és a Vasas–Bp. Honvéd (1:0) találkozót is 76 000 néző, gyakorlatilag telt ház látta.
A mai ötvenesek-hatvanasok esküsznek arra, hogy a kettős rangadók fénykora 1973-ban kezdődött, az 1972–1973-as idényben. December 10-én a cseppet sem kellemes időjárás ellenére félszázezren látták, ahogyan az Újpest kiüti a Honvédot (4:0), illetve azt, hogy a Ferencváros nem bír a Vasassal (0:0). A következő szeptemberben közel nyolcvanezren figyelték, hogy a Vasas 4:2-re megveri az újonc kapusukkal betliző, bajnok lila-fehéreket, illetve a Fradi győzelmét a Honvéd ellen (2:1).
Már csak a napokban itthon járt, hetvenéves Fazekas László tiszteletére is illik felidézni, a kettős rangadók sorába tartozott 1976. május 15-én a Dózsa 8-3-as győzelme a Ferencváros ellen, a zöld-fehérek 1979 szeptemberében 7-1-gyel vágtak vissza. Egészen 1986–1987-es idény végéig rendeztek kettős rangadókat a magyar bajnokságban, ám utána, elsősorban a klubok óhajára, megszűntek. Azóta ritka kivételként akadt Magyar Kupa-találkozón kettős mérkőzés (1995. március 22.: Kispest HFC–Újpest, Ferencváros–BVSC), de párját ritkította.
