Az augusztus végén Olaszországból Újpestre igazoló magyar válogatott támadó középpályás, Horváth Krisztofer 10 NB I-es meccsen és 2 Magyar Kupa-találkozón van eddig túl az idényben, ezeken 2 gól és 1 gólpassz a mérlege.
A 22 éves futballista a klubhonlapon tekintett vissza az elmúlt hónapokra. Az interjúból idézünk az alábbiakban, témakörök szerint.
Az első derbijéről
- Úgy kifejezetten nem beszéltünk róla a srácokkal előtte, ezt a meccset senkinek nem kell bemutatni vagy elmagyarázni a fontosságát. Régebben is mindig figyelemmel követtem a Derbiket, és ahogy sokan mások, úgy én is vágytam rá, hogy egyszer pályára lépjek ezen a rangadón. A hangulat semmivel sem összehasonlítható. (...) Nem hiszem, hogy van olyan játékos, aki ezt az atmoszférát ki akarja, vagy ki tudja zárni. A szurkolóink eszméletlenek voltak, mindenkinek csak plusz löketet adhattak. Korábban klubszinten nem nagyon játszottam még ilyen hangulatban. A SPAL-nál persze sokan kint voltak a meccseken, hiszen akkor még Serie A-s klub volt, és természetesen minden együttesemnél buzdítottak a fanok, de ez az újpesti szurkolás kivételes itthon - mondta az ujpestfc.hu-nak Horváth.
Olaszországba igazolásáról
- Nincs mit szépíteni, az eleje borzalmas volt. A családom nem költözött ki velem, egyedül voltam, az első fél évben folyamatosan csak haza akartam jönni, állandóan telefonálgattam az otthoniakkal. Közben persze tanultam a nyelvet, kb. nyolc hónap alatt megtanultam alapszinten kommunikálni, így szép lassan megszoktam, majd megszerettem ott lenni. Aztán a SPAL sportigazgatója elment a Torinóhoz, és tulajdonképpen mondhatjuk, hogy vitt magával. A Torino egy legendás klub, nem volt rossz ott lenni, de összességében jobban éreztem magam a SPAL-nál. Ez főleg annak köszönhető, hogy több volt a külföldi, így könnyebb volt barátkozni is. Ez mindenhol így van, az idegenek jobban egymásra találnak. Az egyik ottani haverommal a mai napig tartom a kapcsolatot.
Miért éppen Újpest?
- Már a tavalyi szezon végén megkerestek a klubtól, de akkor még vissza kellett mennem Torinóba, így nem tudtam, mi lesz velem.
Aztán amikor konkrét ajánlat érkezett, már nem kellett sokat gondolkodnom. Magyarország egyik legnagyobb klubja, ráadásul megújulásba kezdett, így boldogan érkeztem. Az meg csak plusz, hogy akár a szövetségi kapitánynál is jó pont lehet, ha egy Újpestben jól teljesít valaki. Nyilván a válogatottba bekerülni Szoboszlai és Sallai mögé nem egyszerű, de az elsődleges, hogy folyamatosan pályán lehessek a klubomban, mert anélkül senki nem lesz válogatott.
(...) Már megszoktam mindent, jó a viszonyom a társakkal, de amúgy tényleg könnyen ment, hiszen a klubon belül mindenki nagyon közvetlen. Az még inkább egyszerűsítette a helyzetem, hogy néhány embert már ismertem, mint például Baranyai Nimródot még Debrecenből, Fiola Attilát a válogatottból, vagy Helmich Palkót a Kecskemétből. Bartosz Grzelakkal is kiváló együtt dolgozni, az első nap leültünk, és elmondta, hogy nagyon örül, hogy itt vagyok, illetve körvonalakban, hogy milyen szerepet szán nekem. Emberileg és szakmailag is jó választás volt, szerintem ez már a pályán is látszik, folyamatosan fejlődünk a keze alatt.
Ez a mostani felállás még inkább kedvez a játékstílusomnak, szeretek a szélről befelé indulni. Real Madrid-szurkolóként mindig Cristiano Ronaldótól próbáltam ellesni dolgokat, bár azért azt nem mondanám, hogy hasonlítunk.
Az eddigi idénybeli teljesítményéről
- Jól kezdtem, gólpassz pont Kecskeméten, két gól a Magyar Kupában, aztán ezek a számok megakadtak. Egy támadónak ilyenkor mindig nehéz, de nem jelenti azt, hogy kedvem szegte volna a mostani periódus. Próbálok mindig segíteni a csapatnak, ahogy csak tudok, aztán előbb-utóbb úgyis megjönnek a gólok, asszisztok. Ahogy a mester is mondta, az lehet a megoldás, hogy még több helyzetet alakítunk ki, és aztán a nagy számok törvénye alapján, úgyis beakad néhány találat, reméljük már Debrecenben. Úgy megyünk oda, hogy senki nem foglalkozik a Loki helyezésével, bármelyik pillanatban összeszedhetik magukat, így csak a saját játékunk és a győzelem érdekel minket.
