Mi volt a legfontosabb szempont, ami miatt az Újpestet választottad?
- Az Újpest nagyon akart, már a nyár elején felmerült az átigazolásom, majd a nyár végén felgyorsultak az események - kezdte Tajti Mátyás a csakfoci.hu-nak. - Imponáló volt számomra, hogy ennyire ragaszkodtak hozzám. A Zalaegerszeg után egyértelműen előrelépés a karrieremben, hiszen egy nagyobb klubról van szó, ahol nagyobb célokért is tudunk játszani.
Melyek lehetnek ezek a nagyobb célok?
- Ugyan még a szezon elején járunk, de már kezdenek körvonalazódni az erőviszonyok. Most úgy látom, hogy az első öt hely valamelyike reális elvárás lehet. Hogy aztán ezen belül mi jöhet össze, azt most még nehéz lenne megmondani. A személyes célom pedig az, hogy minél előbb beilleszkedjek, kezdjek el játszani, aztán legyek alapember. Most még a beilleszkedés stádiumában vagyok, de mivel egy nagyon jó társaságba kerültem, talán a megszokottnál is könnyebben megy ez.
Az első meccseden Ljujic helyett álltál be csereként. A szerb középpályás bombaformában kezdte a szezont. Hogy látod, tudtok majd egymás mellett is játszani hosszú távon?
- Azt majd az edzőnk eldönti, hogy a csapat eredményességének szempontjából mi a legjobb taktika és a legerősebb összeállítás. Ljujic remek formában van, kiemelkedőek a mutatói, tisztában vagyok a képességeivel, hiszen játszottam ellene is. Mivel csapatszinten akarunk eredményesek lenni, nyilván az az optimális, ha minél több játékos nyújt átlag feletti teljesítményt.
25 éves vagy, de már elég sok minden történt veled eddigi pályafutásod során. Ott tartasz most, ahol mondjuk öt évvel ezelőtt eltervezted?
- Volt egy nagy törés a karrieremben: a lengyelországi időszak enyhén szólva sem úgy sikerült, ahogy azt vártam. Ott akkor az volt a tervem, hogy csinálok egy-két jó szezont, majd eligazolok egy erősebb bajnokságba. Ehhez képest az történt, hogy nem játszottam, és hazajöttem Zalaegerszegre.
Gyerekként hatalmas tehetségnek tartottak itthon, már-már sokan túlzásba is estek a jelzőkkel. 15 évesen, hogy lehetett feldolgozni azt a nyomást, amit rád pakoltak?
- Itthon mindenki azt várta, hogy világsztár leszek, aztán amikor eljöttem Barcelonából, csalódtak. Az nagyon gyorsan kiderült számomra, hogy a Barca felnőttcsapatáig nem fogok eljutni. A klub utánpótlás-filozófiája ugyanis az volt, hogy a világ minden tájáról összeszedtek nagyon sok tehetséget, de tíz év alatt maximum 8-10 játékos jutott el a felnőtt keretig. Az akkori csapattársaim 60 százalékánál jobb helyen játszom, közülük sokan már be is fejezték a pályafutásukat.
Mennyire zavar még a múlt felemlegetése?
- Ma már semennyire, tudok ezzel élni. Aki ért a futballhoz, az tudja, hogy miről beszélek, a fotelszakértők meg azt mondanak, amit akarnak. Számomra az a lényeg, hogy összeszedtem magam és kiegyenesedett a pályafutásom. Szeretnék Újpesten úgy teljesíteni, hogy majd reális cél legyen egy komoly külföldi bajnokság.
Utólag lehet, hogy jobban jártál volna, ha a barcelonai időszak kimarad a pályafutásodból?
- Nem gondolom, hogy jobban jártam volna. Nagyon sokat tanultam a barcelonai évek alatt, lelkileg, mentálisan rengeteget erősödtem. Az eleje borzalmasan nehéz volt gyerekfejjel egy teljesen idegen közegben. A nehézségek ellenére azonban biztos, hogy azok az évek hozzátettek a pályafutásomhoz. Onnan aztán a Málagához kerültem, ahol viszont karrierem egyik legszebb időszakát töltöttem.
Majd jött a Diósgyőr, ahol az első lépéseidet tetted meg a felnőttfutballban. Mennyire volt nehéz az átállás?
- Fernando hívott Diósgyőrbe, aki a málagai időkből ismert, tisztában volt a képességeimmel. 20 évesen már ki akartam próbálni magam élvonalban a felnőttfociban. Egyértelműen jó döntés volt, hiszen alapember lettem, gólokat szereztem.
Mivel akkor édesapám volt a DVTK sportigazgatója, sokszor megkaptam, hogy csak miatta játszhatok. Én tudtam, hogy ez nem így van, de most már mindenki láthatja évek óta, hogy „egyedül” is boldogulok…
Lehet ez a mostani szezon a nagy áttörés a karrieredben?
- Jó formában vagyok, mentálisan és fizikálisan is rendben érzem magam, a motivációmmal sincs gond, ezért bízom benne, hogy igen. Az mondjuk nem könnyíti meg a dolgomat, hogy már ment a bajnokság, amikor csapatot váltottam, így a nyári felkészülést nem az új társakkal, nem az új edzővel csináltam végig, de ez nem lehet akadálya egy jó idénynek.
Marco Rossi mindig hangsúlyozza, hogy a válogatott kapuja mindenki előtt nyitva áll és ezt bizonyítja is, hiszen például a kimagaslóan teljesítő Kecskemétből hárman is tagjai voltak a válogatott legutóbbi keretének. Neked milyen utat kellene bejárnod az idei szezonban, hogy reális esélyed legyen a kerettagságra?
Egyénileg kiegyensúlyozott teljesítményre lesz szükség és az is fontos, hogy a csapat, ahol játszom, lehetőleg az élmezőnyben helyezkedjen, hiszen kiesés ellen küzdő együttesből sokkal nehezebb bekerülni.
Emellett a számaimon is javítani kell. Középpályásként minimum 5-6 gól és ugyanennyi gólpassz szükséges, ez az NB I-ben már jó statisztikának számít.
