Amikor a válogatottban megsérültél, a reakcióidból úgy tűnt, nagyon megviselt, hogy 3 nap után el kellett jönnöd a csapattól. Milyen volt az utad Telkiből Paksra, mi járt a fejedben?

– Nem volt könnyű szituáció, sokat szomorkodtam, de volt néhány telefonhívás, mindenki próbált biztatni és mondták, hogy fel a fejjel. Legfőképpen a szüleimmel és a barátaimmal beszéltem, ők segítettek a legtöbbet, illetve én is tudtam, hogy teljesen felesleges napokig szomorkodni, mert a sérülés már a múlt, és csak a jövővel kell foglalkozni. A következő napokban már csak arra koncentráltam, hogy minél hamarabb felépüljek és minél előbb bevethető legyek. Remélhetőleg a hétvégétől kezdve sikerül ismét olyan teljesítményt nyújtanom, hogy újra meghívót kapjak októberben a válogatottba – válaszolta a Csakfocinak adott interjújában Vas Gábor, aki elárulta, hogy reményei szerint a hétvégén, a Fehérvár elleni rangadón már csapata rendelkezésére tud állni.

Rövid ideig voltál a válogatottnál, de ezalatt mennyit tudtál beszélni Rossival vagy a szakmai stáb tagjaival? Milyen benyomás alakult ki róluk?

– Külön, négyszemközt nem igazán beszéltem a kapitánnyal és a szakmai stábbal, de nyilván a taktikai értekezleten részt vettem, illetve addigra is volt már elképzelésem arról, hogy milyen elvárásai vannak Rossinak akár csapattal, akár a védőkkel szemben. Természetesen jobb lett volna még ott lenni és végig csinálni azt a másfél hetet, de nagyjából így is kaptam egy képet arról, hogy mire készüljek, ha esetleg legközelebb is meghívót kapok. Jó benyomást keltett a szakmai stáb összes tagja, illetve mivel sérült is voltam, így a masszőrökkel is sok időt töltöttem, ők is nagyon segítőkészek voltak, amire szükségem is volt, hiszen mégis csak először voltam ott Telkiben. Amikor eljöttem az edzőközpontból, akkor volt lehetőségem beszélni egy keveset Rossival, azt tanácsolta, hogy ne kapkodjam el a rehabilitációt és reméli, hogy lesz lehetősége a jövőben újra behívni engem a teljesítményemnek köszönhetően.

A játékosok közül kivel alakult ki a legközvetlenebb kapcsolat?

– Ismertem már korábbról néhány játékost még Paksról, Ádám Martinnal beszélgettem a legtöbbet, de Varga Barnabással is sok időt töltöttem.

Szoboszlai Dominik, mint csapatkapitány hogyan fogadott?

– Külön nem beszélgettem vele, de láthatóan ő is ugyanúgy befogadott engem is, mint a többi újoncot. Jó benyomást keltett ő is. Szoboszlai egy olyan játékos, akivel nem minden nap találkozik az ember, jó volt vele együtt edzeni.

Hogyan értesültél a válogatott meghívóról? Mi volt az első reakciód?

– Egy keddi napon került sor a kerethirdetésre, azt megelőzően délelőtt értesítettek engem az MLSZ-től, hogy Marco Rossi számít rám. Nem nagyon hittem el, hogy ez megtörténik velem, előtte semmilyen pletykát nem hallottam arról, hogy esetleg lehet esélyem a meghívóra, nagyon meglepődtem.

Szerinted miért figyelt fel rád Rossi? Mi a legnagyobb erősséged?

– Úgy érzem, hogy a nemzetközi kupaszereplés a Pakssal nagyban hozzásegített a meghívóhoz. Az európai kupamérkőzéseken is tudtam hozni egy stabil, jó játékot, az lehetett szerintem a kulcs.

A futásteljesítményemet is az erősségek közé sorolnám, azzal általában nincs baj, mindig is ilyen voltam, ha átesek a holtponton, akkor néha úgy érzem, hogy végtelen mennyiségű km-t is tudnék futni, a csapatért bármit megteszek.

Azt is mondják rólad, hogy nagyon kemény fából faragtak és semmitől nem félsz, már az első edzéseken bátran belementél a felnőttek elleni párharcokba is.

– Ebben van valami, de őszintén szólva nem tudom, honnan jött ez a mentalitás. Én csak teszem a dolgomat, és tettem akkor is, amikor nagyon fiatalon felkerültem az első csapatba és jóval tapasztaltabb játékosokkal találtam szemben magamat. Ez azóta is jellemez szerencsére. Az elején talán szeleburdiságnak is lehetett nevezni ezt a fajta hozzáállást, de most már azért többnyire igyekszem rutinosabban megoldani a keményebb szituációkat is, minden csínes helyzetbe azért már nem megyek bele akkora nagy vehemenciával az edzéseken, de azért összességében szeretem a kemény játékot.

Szabó János, Heffler Tibor, Fiola Attila és Hahn János után te lehetsz a klub következő olyan saját nevelésű játékosa, aki Paksról kerülhet be a magyar válogatottba. Milyennek látod a paksi utánpótlást, milyen képzést kaptál?

– Rettentő jó képzést kaptam, és egyértelműen ennek is köszönhető, hogy legutóbb bekerültem a magyar válogatott keretbe. Már 16 évesen megkaptam a lehetőséget, hogy a felnőttek között edzhessek, aztán 17 évesen már be is mutatkoztam az első csapatban. Ez egyébként mostanában is jellemző a Paksra, egyre több fiatal jön fel az NB I-es csapatunk keretéhez, úgyhogy nagyon jól működik nálunk az utánpótlás-nevelés.

 Kire néztél fel leginkább Pakson az eddigi karriered során?

Természetesen Böde Dánielt említeném elsőnek, aki ugyanúgy itt nevelkedett és itt is vált ismertté, innen kikerülve futotta be ezt a nem mindennapi karriert, illetve jelenleg is íródik még ez a szép pályafutása.

Megemlíthetem még Szabó Jánost is, aki szintén a paksi utánpótlásból kikerülve lett 6-szoros válogatott játékos, de ide sorolnám Windecker Józsefet is, akinek a játékát rengeteget figyeltem még korábban, hiszen az utánpótlásban középpályás voltam.

Az előző szezonotok kimondottan jól sikerült, Magyar Kupa-győztesek és ezüstérmesek lettetek. Kimaxoltátok az itthoni lehetőségeket?

– Mondhatni, hogy igen, hiszen ez egy olyan szezon volt, amihez hasonló nem túl gyakran történik meg a Paksi FC életében. Ezt megelőzően a 2010/11-es idény volt talán ugyanilyen sikeres, amikor szintén ezüstérmes lett a csapat, illetve megnyerte a Ligakupát. Nagy szó volt itt Pakson az előző szezonbeli teljesítmény, de meg is  dolgoztunk érte, semmit sem adnak ingyen, rendesen összeállt ez a legutóbbi szezon.

Ha kimaxoltátok, akkor mennyire nehéz motivációt találni ezek után erre a szezonra?

– Van még feljebb, hiszen, ha bajnokságot nyernénk, az még egy óriási lépés lenne, de természetesen az egy más kávéház már egy ilyen erős Ferencváros mellett. De azért, ha ebben a kiírásban is meg tudnánk ismételni ugyanazt a szereplést, mint legutóbb, az ismét elképesztő bravúr lenne. Idén sem dőlünk hátra, mindenkinek hatalmas élmény lenne például újra egy kupadöntőt játszani a Puskás Arénában. Azért dolgozunk, hogy legalább egy ugyanilyen szezont fussunk.

2022-ben a kispadról nézted a Paks kupadöntőjét a Fradi ellen, idén viszont már a pályán voltál 120 percig. Szerinted miben változott a Paks, hogy most le tudta győzni a sokkal esélyesebb Fradit, két éve pedig még a szoros eredményre sem volt esélye?

– Idén már rutinosabban mentünk bele a kupadöntőbe, két évvel ezelőtt az volt az első finálénk, és azért egy ilyen mérkőzésen teljesen más a körítés, az atmoszféra és szinte minden egyéb tényező.

Továbbá 2022-ben a hangolódás sem volt zökkenőmentes a mérkőzés előtti órákban közvetlenül, ott volt egy kis közlekedési fennakadásunk, ami miatt csúszott az egész programunk, később is értünk oda a stadionhoz. Nem is edzettünk bent a stadionban a meccset megelőző nap, idén pedig igen, úgyhogy most kicsit nyugodtabban tudtunk készülni.

Két éve belekóstoltunk a kupadöntőbe, az előző kiírásban pedig már tudtuk kezelni ezeket a körülményeket és meg is tudtuk lovagolni, aminek meglett az eredménye.

A nemzetközi kupában aztán az első és az utolsó meccsetek nagyon nem sikerült jól. Tudod már, hogy mi miatt volt ennyire hullámzó a teljesítményetek?

– Ez is olyan, mint ami az MK-döntő volt, idén csak belekóstolunk a nemzetközi kupaszereplésbe. Utólag visszanézve szerintem egy nagyon jó eredményt értünk el azzal, hogy az utolsó mérkőzésen is bőven partiban voltunk a cseh ellenfelünkkel a KL-főtábláért. Az első félidő még bőven a miénk volt, a második félidőben aztán kicsúszott a kezünkből a továbbjutás lehetősége. Megmondom őszintén, még azóta sem nagyon tudom, mi történt velünk a szünet után, volt a második félidő elején egy 10-15 perc, amikor kaptuk a két gólt, ott pedig el is dőlt a találkozó. Nyilván próbáltunk megtenni mindent ezután is, de sajnos nem sikerült. Ebből is lehet tanulni, ha esetleg újra elérünk a közeljövőben egy ilyen eredményt itthon, akkor már rutinosabban tudunk nekivágni az európai porondnak.

Egyelőre nincs még gólod és gólpasszod sem a felnőttek között, és nyilván nem is ez a feladatod, de van-e bármilyen ígéreted arra az esetre, ha megszerzed az első gólodat?

– Van egy fogadásom erre vonatkozóan egy barátommal, mert mindig szóba jön, hogy még nincs gólom. Részleteket nem nagyon árulnék el ezzel kapcsolatban, csak annyit említenék, hogy a külsőmön várható változás, illetve egy vacsora is benne van a fogadás tétjében. Ebben a szezonban már többször hárul rám az a szerep a támadószögleteknél, hogy érkezhetek a kapu elé, úgyhogy ezeknél a szituációknál érzem azt, hogy lehet esélyem a gólra.

Bognár György filozófiája köztudottan az, hogy eggyel több gólt kell lőni, mint az ellenfél. Ez egy paksi védő szempontjából jár valamilyen negatívummal?

– Ha kicsit jobban kitámadunk, akkor előfordulhat olyan szituáció, hogy hátul kevesebben vagyunk, de addig ez tényleg nem baj, amíg eggyel többet lövünk. Hál’Istennek azért még mindig többségben vannak azok a meccsek, amikor mi rúgunk több gólt.

A taktika kidolgozásakor mennyi időt szentel a védelem megszervezésére a vezetőedzőtök?

Nem igazán szokott külön taktikai megbeszélést tartani a védőjátékosok számára és a védelem megszervezésére. Nyilván az apróbb részleteket megbeszéljük, hogy letámadásnál és egyéb szituációknál hogyan helyezkedjünk, de neki az a filozófiája, hogy felesleges taktikázni az öltözőben, úgy is a pályán dől el minden, oldjunk meg minden szituációt hátul, ami adódik előttünk a meccsen.

Nagyon kiemelni azonban nem tudnék különleges tanácsot tőle. Szerintem az nagyon fontos, hogy bátran mer nyúlni a fiatal játékosokhoz, illetve bátran meg mer húzni változtatásokat akár mérkőzés közben is, amik általában jól működnek és beválnak.

Szerinted mikorra növöd ki a Paksot? Vagy esetleg azzal is elégedett lennél, ha te leszel az új paksi ikon Szabó János után?

A nagy álom egy külföldi topbajnokság lenne, de természetesen tisztában vagyok vele, hogy ahhoz még nagyon sokat kell dolgoznom, de ezen vagyok minden nap. Ha viszont olyan karriert futnék be, mint Szabó János, akkor sem szomorkodnék, mert az övé is egy nagyon szép pályafutás.

A korábbi paksi közönségkedvencek közül Fiola Attila, Böde Dániel, vagy épp Varga Barnabás is váltott klubot az NB I-ben belül. Te is elmennél itthon másik csapatba, vagy kizárólag külföld a cél?

– Ha a klub szempontjából is egy pozitív és jól jövedelmező átigazolás lenne, akkor igen, NB I-en belül is váltanék, de jobban szeretném külföld felé venni az irányt. Nyilván régen, amikor kiskoromban néztem a meccseket, akkor sok gyerek számára a Ferencváros volt az álom, és jelenleg is magasan kiemelkedik a csapat a magyar mezőnyből, más szintnek is mondható, úgyhogy itthon az FTC lenne az előrelépés.