Egy hullámvasutazás volt az ETO számára az előző NB II-es szezon. Volt olyan időszaka az idénynek, amikor azt gondolták, hogy nem lesz meg az NB I?
- Voltunk olyan helyzetben, amikor azt gondoltuk, ha nem hozunk egy jó és gyors döntést, akkor elúszik a feljutás - kezdte Világi Oszkár, az ETO tulajdonosa a csakfoci.hu-nak. - Ezt április végén, a Szeged elleni hazai vereséget követően gondoltuk így. Jól kezdődött számunkra a szezon, majd ősz végén jött egy visszaesés, sajnos a téli felkészülés nem sikerült zökkenőmentesen. Ekkor a szakmai stáb már nem tudta kezelni a játékosok kulturális különbözéségéből adódó feszültségeket. Egyes légiósok túlságosan megerősödtek az öltözőben és ez nem tett jót a csapatszellemnek. A tavaszi szezon elején ezzel párhuzamosan megcsúszott a csapat, így elkerülhetetlenné vált az edzőváltás. Mivel nem volt idő a kísérletezgetésre, olyan szakembert kerestünk, aki ismeri az NB II-es mezőnyt és gyorsan a helyes útra tudja terelni a csapatot.
Ekkor érkezett Szergej Kuznyecov, aki a kezdeti nehézségek után három meccset nyert zsinórban, de a nagy áttörés nem sikerült. Mi volt a gond?
- Nem kerültünk egy hullámhosszra az új edzővel. Mi egy családi vállalkozás vagyunk, mindig dolgozunk és 100 százalékosan odatesszük magunkat, semmit nem csinálunk csak félig.
Más volt a munkamódszerünk, mi nem értettük az ő elgondolásait, ő pedig nem értette, hogy mi mit nem értünk.
Egy hétfői napon leült a család, a vőm (Jan Van Daele, ügyvezető) és a fiam (Világi Bálint, ügyvezetői asszisztens) azt mondták, változtatni kell, mert így biztosan nem jutunk fel. Egyetértettem velük, így öt fordulóval a vége előtt az edzőváltás mellett döntöttünk, tulajdonképpen 19-re lapot húztunk.
Ami bejött. De miért pont Borbély Balázsra esett a választás, aki vezetőedzőként korábban még nem dolgozott felnőtt csapattal?
- Balázst régóta ismerjük, évek óta nálunk dolgozott az első csapatnál pályaedzőként. Nagyon felkészült és motivált fiatalember, rengeteget tanult Dunaszerdahelyen. Az volt a tervünk vele, hogy egyszer majd átveszi a DAC szakmai munkájának irányítását. Végül ez az ETO-nál történt meg. Este féltízkor felhívtam, elmondtam, mi a tervünk, ő reggelig kért gondolkodási időt. Tudta, hogy ötből ötöt kell nyernie, de azt tudatosítottam benne, ha nem sikerül, nem az ő kudarca lesz. Mindketten tisztában voltunk vele, hogy sokkal több van a csapatban annál, mint amennyit addig mutatott.
Miben változott meg Borbély kezei alatt az ETO?
- Lehetőséget adott olyan játékosoknak, akiket korábban azért hoztunk, mert biztosak voltunk abban, hogy segíthetnek nekünk a célok elérésében, de kevés játékperchez jutottak. Ő megadta nekik a lehetőséget, amivel éltek, ráadásul újra csapatként küzdöttünk a pályán, a korábbi alapemberek teljesítménye is látványosan feljavult, elég, ha csak Bumbát említem.
Az utolsó hetek nagyon kiélezettek voltak, az ETO-nak öt meccset kellett nyernie a feljutásért, míg a DAC-nak négyet az ezüstéremhez. Volt olyan a vasárnap, amikor úgy tűnt, egyszerre bukhatja a kitűzött célokat mindkét csapatunk.
Az ETO 2-0-s vesztésre állt Kazincbarcikán, a DAC pedig 0-0-val hozta le a Nagyszombat elleni első félidőt. Szünet után aztán mindkét csapat megnyerte a meccsét, úgyhogy végül nagy volt az öröm.
Sokszor kaptak kritikát amiatt, hogy az NB II-ben feladták a „magyar szabályt” és légiósokkal vágtak neki a másodosztálynak. Ezekre azonban soha nem reagáltak nyilvánosan. Miért?
- Nem éreztük értelmét. Mi tudtuk, hogy mit miért csinálunk. A feljutás volt a célunk és úgy ítéltük meg, hogy tiszta magyar csapattal ezt nem fogjuk tudni elérni, ezért hoztunk egy döntést és igazoltunk pár meghatározó külföldi futballistát. Emellett azonban nagyon sok fiatalnak is megadtuk a lehetőséget, hogy fejlődjenek és segítségünkre legyenek majd egy osztállyal feljebb is. Azt azért jegyezzük meg, hogy az NB II-ben a miénk csak a negyedik legmagasabb költségvetésű klub volt, Amikor egy csapat eredményességéről vagy éppen eredménytelenségéről beszélünk érdemes megnézni, hogy azt milyen gazdasági háttérrel érte el. Mi kihoztuk a lehetőségeinkből a maximumot.
NB I-es újoncként a biztos bennmaradás az elvárás az ETO-tól vagy lehetnek merészebb terveik is?
- Mi nem feltétlenül helyezésekben gondolkodunk. Folyamatosan építkezünk, az a cél, hogy tovább fejlődjünk. Az előző szezon rengeteg tanulsággal járt, de a végére erősebbek lettünk és a játékosok klubhoz és egymáshoz való kötődése is szorosabbá vált. A csapat gerince adott, szeretnénk pár igazolással tovább erősíteni a keretünket. Lesznek olyan fiatalok, akik majd a DAC-tól jönnek Győrbe, de nyilván a piacról is hozunk majd játékosokat.
Lesznek „sztárigazolások”?
- Azok nem mi vagyunk, akik sztárokat igazolnak. Olyan viszont előfordult Dunaszerdahelyen többször is, amikor valaki nálunk vált sztárrá és egy sokkal erősebb bajnokságba tudtuk eladni.
Korábban felmerült, hogy Kalmár Zsolt a győri kötődése miatt esetleg az ETO-ba igazolhat, ráadásul a DAC-nál már dolgoztak együtt….
- Nincs most napirenden Kalmár leigazolása.
Ön mennyire szól bele szakmai kérdésekbe? Gondolok itt elsősorban a játékosok igazolására vagy éppen az edző kiválasztására.
- A fontos döntéseket közösen hozza meg a család. Mindig átbeszéljük a terveket, és közösen, egyetértésben döntünk.
A vőm és a fiam is többet foglalkozik a focival és mélyebben, mint én, ezért több érvet vagy ellenérvet fel tudnak sorakoztatni mondjuk egy-egy játékos mellett.
A lányom pedig mindennek a gazdasági hátterét biztosítja és ő kezeli a pénzügyi rendszert. Ezért is mondtam, hogy egy családi vállalkozás vagyunk, de egyben egy fegyelmezett klub is, hiszen a büdzsét erős kézzel kell tartani, nem költünk többet, mint amennyi a bevételünk.
Milyen a viszonya a magyar klubtulajdonosokkal? Kivel a legjobb?
- Szinte mindenkit ismerek, vannak, akiket jobban. A Ferencvárossal például történelmileg jó a viszonyunk, Fehérváron Garancsi Istvánnal is jóban vagyok, de ugyanez elmondható például a Vasas tulajdonosairól is.
Említette, hogy az NB II-ben a negyedik legmagasabb költségvetés volt az ETO-é. Az NB I-ben hol fognak állni ebből a szempontból?
- Nem vagyok teljes mértékben tisztában a magyar klubok költségvetésével, de úgy hiszem, valahol a középmezőnyben leszünk. Azt látni kell, hogy az NB I drágább bajnokság, mint a szlovák. A szlovák klubok többsége 1,5 millió euró körüli összegből gazdálkodik, ez alól a Slovan, a DAC és még egy-két csapat kivétel csak. Magyarországon ennél azért komolyabb büdzsék vannak. Az ETO-val is el kell majd érnünk oda, hogy legyenek szponzorok, mert most egyelőre a klub egy légüres térben mozog Győrben. Sem a város, nem pedig a helyi erős cégek nem látnak fantáziát a klubban.
Mi a helyzet a stadionnal? A mai viszonyokhoz képest nem tűnik túl modernnek a győri létesítmény.
Most már nem épülnek új stadionok, és mivel a miénk állami tulajdonban van, az állammal kell majd megegyeznünk, ha bármilyen fejlesztést szeretnénk.
A legfontosabb, hogy a másik oldalt is meg tudjuk nyitni, amit azonban előtte fel kell újítani. Lenne bőven teendő, hiszen nincs VIP rész, nincsnek Skyboxok, ezek komoly bevételkiesést jelentenek.
Közép, illetve hosszú távon elképzelhetőnek tartja, hogy az ETO felzárkózzon a Ferencváros mögé és mondjuk a legnagyobb magyar vidéki klub legyen?
- A DAC-ot tíz éve építjük, az ETO-t kettő. Ne felejtsük el, hogy a csapat kilenc év után jutott fel az NB I-be. Lépésről lépésre kell haladnunk, egy fejlődési fokot sem szabad kihagynunk. Pár évre még biztosan szükség lesz ahhoz, hogy élcsapattá váljunk. Az én lehetőségeim is végesek, hiszen két klubot viszek. Ha majd az ETO költségvetésben eljut a DAC szintére, biztosan szükségünk lesz komoly szponzorokra ahhoz, hogy még előrébb tudjunk lépni. Egyet ígérhetek: folyamatosan mozgásban leszünk és szeretnénk egyre feljebb zárkózni.